Lassan már tizennégy éve, hogy az akkori miniszterelnöknek – nem sokkal a 2006. október 23-i rendőrterror után, a gondola.hu oldalán, ország-világ előtt – kinyilvánítottam hálámat:GYURCSÁNY, KÖSZÖNÖM.Imígyen kezdtem írásom:„A jó nép fejében beindult a megvilágosodás. Helyet követel magának a civil értelem, a polgári józanság, méghozzá a törzsi indulatok, vakságok helyén. Bár nem ezt akartad, mégis köszönjük neked, Gyurcsány.”Majd némi kitérő után így folytattam:„Az ő dolga – feladata, jelképes küldetése –, akármily hihetetlen is: hogy minden eddiginél nagyobb és határozottabb, feltűnőbb válságba sodorja az országot. Ennek a szerencsétlen embernek adatott meg, hogy káprázatos, ördögi sötétségeivel vezessen ki végre a fényre, mutassa meg a kivezető utat. Előre is hálás vagyok neki.”S lőn! Bekövetkezett. A magyarság végre elindult a maga útján, a maga nemzeti rendszerváltása, önrendelkezése szerint.Tisztelt Olvasó!Tizennégy év múltán ismét elérkezett az ideje egy nagy, nyilvános köszönésnek, hálálkodásnak. Karácsony Gergely jóvoltából most csaknem olyan hatalmasat léphetünk a fény, a megvilágosodás, a megtisztulás, az önrendelkezés felé, mint egykor Gyurcsány jóvoltából.Amíg a szivárványosok csak maguknak lengetik meg lógatják a zászlaikat, nincsen semmi baj. A nemzetbe mindenki beletartozik, ezt tisztelettel – sőt, ha kell, együttérzéssel – tudomásul kell venni; és jóérzésű ember tudomásul is veszi. Elfogadom, hogy ők, a szivárványosak is nemzet – a nemzeti lobogó – részei. Őket is jelképezi lengedező nemzeti lobogónk.Azzal azonban, hogy Karácsony Gergely a nemzeti lobogó mellé kitűzte a szivárványosat, napnál is világosabbá tette, hogy a budapesti városháza mostani urai nem elegednek meg azzal, hogy a nemzet részei legyenek, hanem kiváltságossá kívánnak válni, a nemzet többi része fölé kívánnak emelkedni. Nem a másságuk tiszteletteljes elfogadására törekszenek, hanem a másságuk olyan kitüntetett szerepére, amelyre eddig semmilyen módon nem szolgáltak rá. Ellentétben, mondjuk, a székelységgel, amelyen nem egyszer nemzetünk megmaradása múlott. A szivárványosok világnézetén és nyíltan közösség-, normalitás-, többségellenes felfogásán ezzel szemben sokkal inkább fogyó nemzetünk kihalása, kimúlása múlhat – már ha a többségi magyarok normális közössége ezt hagyná.Egészen idáig úgy tűnt, hogy hagyja. Nemzeti színezetű kormányunk sem akarhat mindenben az európai erőszakos, politikailag korrektnek tekintett divatok ellenében hadakozni. Valamelyest neki is muszáj igazodni. Ha azonban ennek az az ára, hogy a szivárványosok vérszemet kapnak, s készek minden lerombolni, amit Gyurcsány elzavarása óta sikerült felépíteni, akkor biztosak lehetünk benne, hogy Orbánék sem maradnak tétlenek. S így vagy úgy, akár nyíltan, akár lopva, összefognak mindazokkal, Mi Hazánkkal, nemzeti jogvédőkkel, a Budaházy-testvérekkel, katolikus papokkal és másokkal, akik Karácsony Gergely vérlázítóan pimasz tette nyomán megértették, hogy a szivárványosok dolgában nincs hova hátrálni. Nem ismernek sem Istent, sem hazát, sem valódi népfenséget.Gyurcsány, amikor kezet emelt a népre, minden hazafi számára világossá vált: eljött a nemzetté válásunk, az igazi rendszerváltásunk ideje.Amikor Karigeri kitűzte a szivárványos zászlót, minden hazafi számára világossá vált: eljött a nemzetromboló divatoktól, mesterkélt hamisságoktól való megszabadulásunk ideje.Így hát, neked is köszönjük, Karigeri!Kapcsolódó cikkünk: Katolikus pap: „kikérem magamnak, hogy a magyar zászló mellé odarakják a buzi zászlót”
Forrás:szilajcsiko.hu
Tovább a cikkre »
