Ha vannak ellentüntetők, az a baj, ha nincsenek az a baj, ha van kordon az a baj, ha nincs, akkor meg az a baj.
(Ha hetvenes vagy, az meg a legnagyobb baj.) *köszi Bälga
A lényeg, hogy újra lehessen egy sort nyavajogni.
Ilyen nyafikákra régebben,mindössze egy napig volt lehetőség, később már egy héten keresztül tudtak nyenyeregni, de immár második éve egy kerek egy hónapig lehet amiatt ríni, hogy minden meleg, transznemű, bi, és interszexuális rettenetesen el van nyomva.
Nincsenek amúgy. Ha megvizsgáljuk az elmúlt 1000 évet, akkor arra jutunk, hogy a homoszexuálisok most vannak a legnagyobb biztonságban, napjainkban rendelkeznek a legtöbb joggal. (Mínusz az ókori görögök, de az egy másik ügy.)
De soha semmi sem elég. Határ a csillagos ég.
Magyarországon például a melegek 10 éve még kordonok és rohamrendőrök mögött, többszáz, igen morcos és hangos ellentüntető gyűrűjében voltak kénytelenek vonulni.
Ma már a kutyát sem érdekli, ha kimegy párszáz homoszexuális prájdoskodni meg büszkélkedni, mindössze az szokott némi zavart okozni, ha valamelyik aktivistájukat túlságosan átjárja a forradalmi hevület, és átlép egy határt.
Például papi ruhában egy feszület segítségével maszturbációt imitál, vagy a történelmi Magyarországot ábrázoló képet gyalázza meg hasonlóképpen.
Ezt ugye mi nem annyira szeretjük.
Ilyenkor a keresztény-konzervativ tábor mérges lesz, amire pedig meleg közösség első soros harcosainak lesz lehetőségük áldozati pózba vágni magukat.
Tiszta win-win helyzet.
A probléma-az igazi probléma- ezzel az egész, előre megfontolt szándékkal, minden augusztusban elkövetett nyavajgás-büszkélkedéssel; a hazugság.
Az, hogy az LMBTI -apropó tudja valaki mi lett a Q-val?- közösség egyre szélesebb jogaiért küzdő aktivisták és balliberális politikusok, nem beszélve a függetlenobjektiv sajtómunkásokról, nem egyenesek, nem őszinték. Titokban, okosba, a kertek alatt alatt sunnyogva akarják véghez vinni a tervüket. Közben persze ügyes nyelvpolitikai trükköket alkalmazva öv alatti és gong utáni ütésekkel próbálják megvalósítani a céljukat.
Az egyre több jog kiharcolását.
A homoszexuális lobbi állítása szerint ők mindössze csak azt szeretnék elérni, hogy az emberek elfogadják őket, hogy a többségi társadalom ne tekintse a melegeket alsóbbrendű állampolgároknak, hogy egyenrangú emberekként legyenek kezelve. Hiszen csak így lehet megvalósítani a szeretet univerzális és egyetemes nyelvét beszélő, haladó társadalmat.
Szépen hangzó dolgok ezek, ugye?
A szeretet meg az elfogadás, persze tényleg jól hangzik, de ha valaki-bárki- nem támogatja teljes erőbedobással az LMBTI(q) lobbi mostani, egyre extrémebb célkitűzéseit, akkor az évről évre egyre agresszívabbá és militánsabbá vált aktivistáik olyan brutális gyalázkodásba, fenyegetőzésbe -sokszor akasztást és agyonszurkálást emlegetve- kezdenek, amihez képest a hírhedt érdi benzinkúti csatát megelőző, Facebookon látható élőzések egy kicsi és barátságos könyvtárszobában hallható, irodalmi témákat érintő sugdolózásnak tűnnek.
(Meg persze úgy buziznak le minden velük vitában állót, mintha nem lenne holnap. Amit a büdös életben nem fogok megérteni. Nekem az nagyon magas, hogy a melegek jogaiért lobbizó homoszexuálisokok miért azzal próbálja megszégyeniteni politikai ellenfeleiket, hogy lemelegezik őket.)
Én magam is megdöbbentem, amikor egy alkalommal azt tapasztaltam, hogy egy meleg ismerősöm-egy volt kollegám-, milyen alpári szavak kíséretében büdöskurvázott le egy színházigazgatót, amikor kiderült, hogy a hölgy nem támogatja-amúgy az alaptörvénybe foglaltakkal szinkronban- a melegek-házasságot, és a homoszexuálisok gyerekvállaláshoz fűződő jogát.
Tisztán látható, hogy az a marha nagy szeretet és elfogadás csak azoknak jár, akik hajlandóak velük együtt harcolni, akik támogatják, hogy a parlament változtassa meg az alaptörvényt.
Amely kimondja, hogy házasság csak egy férfi és egy nő között jöhet létre.
Az “egy” egyébként naiv és rutintalan olvasóinknak talán nem tűnik olyan fontosnak, csak ugye az van, hogy pár ezer kilométerrel arrébb a többnejűség teljesen legális dolognak számít.
A Közel-keletről érkezettek jogaiért harcoló civil szervezetek például ezt is szeretnék elfogadtatni Nyugat-Európával.
Ahogyan azért is harc indult, hogy az migrik szülőföldjén köttetett házasságok, amelyeknek az egyik szereplője mondjuk egy 13 éves gyereklány, a “menekültek” új, választott hazájában is törvényileg el legyenek ismerve.
Hiszen a világ változik.
(Az meg, hogy merre, csak rajtunk múlik.)
A homoszexuális lobbi nagyon ügyesen olyan irányba vitte az ügyük kommunikációját, hogy ha valaki nincs velük az ellenük van.
Hogy érthetőbb legyek; ha egy jobboldali-konzervativ ember nem támogatja az új célkitűzéseiket- a házassághoz és a gyerekvállaláshoz való jogukat- az szerintük alacsonyabb rendű állampolgároknak tartja őket. Ez ugye nagyon erős vád. Annyira erős, hogy a multik, a világhírű színészek, a rendezők, a celebek és influenszerek nem is mernek szembemenni vagy vitatkozni a szélsőségesen erőszakos lobbisták célkitűzéseivel.
Vitának nincs helye, hiszen nem a melegekért, hanem az egyre extémebb és kiterjedtebb melegjogokért harcoló aktivisták pont ennek az új nyelvpolitikai innovációjuknak köszönhetően olyan narratívát tudtak felállítani, amelynek központi eleme, hogy a melegházasságot ellenzők teljesen szalonképtelennek, sárba tiporják az emberi jogokat, hiszen, mint azt mondtam; alacsonyabb rendűnek tartják az LMBTQI közösség tagjait.
Nagyon ügyes.
Tényleg.
A szivárvány színű zászlóról tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem az elfogadás, nem a homoszexuálisok iránti tolerancia, hanem az alaptörvény megváltoztatásának és így a jobboldali kormány leváltásának a jelképe.
Nem is véletlen, hogy csak az ellenzéki polgármesterek tűzik ki.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
