(…)– Érdekli önt a politika?– Igen, ha lehetőség van a politika alakítására. Már 16 éves koromban is politika iránt érdeklődő zenész voltam, és a mai napig az vagyok. A politikai élet felszínén zajló kicsinyes, destruktív vagdalkozás idegesít. Jómagam a hidegháború gyermeke vagyok, és nagyon hálás vagyok azért, hogy Reagennek és Gorbacsovnak sikerült átszakítaniuk a vasfüggönyt. A magyar honfitársaimnak is hálával tartozom. 1956-ban hazaküldték a szovjet tankokat, de a kommunisták visszajöttek, miután a Nyugat elárulta a magyarokat. 1989-ben a magyarok szabadságvágya újra felszínre tört, akárcsak 1956-ban. A magyarok voltak azok, akik elsőként bontották le a vasfüggönyt, és a szabadságért indított küzdelmük, élén Orbán Viktor diákvezérrel, győzelemmel végződött.– Keith Richards egy helyütt úgy fogalmazott: Aki a rock’n’roll-ban politikai üzenetekkel hozakodik elő, annak le kell tennie a gitárt és a szószéket kell választania.– Én vállalom, hogy számos alkotásom tartalmaz politikai üzenetet. Nagyszerűnek tartottam annakidején, amikor Willy Brandt ellátogatott egy olyan diktátorhoz, mint Brezsnyev, azzal a céllal, hogy megszűnjön a vasfüggöny. Az embereket össze kell hozni, nem elválasztani és megosztani. A művészeknek mindig ki kell állniuk a szabadságért.(…)– Mi a véleménye Orbán Viktorról, aki sokak számára „az” ellenségkép Európában.– Mindig azt szoktam mondani: menjetek el Magyarországra, győződjetek meg magatok, alakítsatok ki magatoknak képet a valóságról. Az a hír járta például, hogy Magyarországon az országgyűlés a koronavírus ideje alatt nem ülésezett. Ez nem igaz. Folyamatosan tartottak parlamenti üléseket. És Orbán Viktor miniszterelnök hamarabb adta vissza a világjárvány miatt kért felhatalmazást, mint más országok vezetői. Tehát azt mondom: menjetek oda, vizsgálódjatok és dolgozzatok azon, hogy a repedések ne mélyüljenek, tanuljatok az egyes országok eltérő történelméből. Legyetek kritikusak, legyetek toleránsak, legyetek tisztelettudóak, és keressétek azt, ami összeköt, mert ez lehet az alap, amire építhetünk.– A magyarok szenvedélyesen szeretik Európát.– Igen, ők Helmut Kohl Európáját szeretik. Sajnos azonban az EU az elmúlt években eltávolodott a Helmut Kohl által szorgalmazott, egyenjogúságon alapuló Uniótól. Elolvastam a Liszaboni szerződést. Abban az áll, hogy a EU-Bizottságnak nincs politikai döntéshozatali jogosítványa. A szerződési hűség és az európai nemzeteket megillető egyenlő elbánás elve azonban éppenséggel nem tartozott a korábbi bizottsági elnök, Jean-Claude Juncker erősségei közé.– Milyen kapcsolat fűzi önt Angela Merkelhez?– Nagy szerencsének tartom az ő ténykedését. Épp a pandémia idején megint csak áldásosnak bizonyult, hogy egy természettudóst, egy par excellence művelt polgárt tudhatunk Németország élén. A kancellár nagyon bölcs, nagyon szorgalmas asszony. Zenei rendezőként közreműködhettem a kancellárasszony választási kampányaiban. Ez óriási megtiszteltetés számomra. Szilárd meggyőződésem, hogy bizonyos helyzetekben inkább kellett volna hallgatnia a közép-kelet-európai országokra, mint Franciaországra. A V-4-ek ma gazdaságilag 65 százalékkal erősebbek Franciaországnál. Angela Merkelnek nézetem szerint megértőbben kellett volna érzelmileg viszonyulnia ezekhez a szabadságszerető, Nyugaton gyakran önfejűnek nevezett népekhez. Egyébként egy egészen kiváló, nagyszerű személyiségnek tartom őt.– Milyen személyes tanulságokkal járt ön számára koronavírus-járvány?– Újra meg kell határoznunk, hogy mi az, ami az életünk szempontjából releváns a társadalom számára és mi nem az. Az elmúlt 25 évben minden spekulációs objektummá vált. Most megtanultuk, hogy bizonyos hivatások, tevékenységek fontosabbak, ha a puszta életünkről van szó. Talán újra tanuljuk a család, a barátság, a lojalitás és összetartás értékeit. A mohó kapzsiságot, mint az elmúlt évek világszerte elterjedt neoliberális vezérelvét, újra a szolidáris munka és család központú és a másokra való odafigyelésnek kell felváltania, és meg kellene szabadulnunk a kaszinókapitalizmus kapzsi harácsoló spekulációitól.– Mitől fél leginkább?– Attól, hogy ez nem sikerül. Talán azért romboltuk le a vasfüggönyt, hogy a szabadságot a kapzsiság oltárán feláldozzuk, és a gyermekeink jövőjét ellehetetlenítsük? A neoliberális kaszinókapitalizmus tömény mérget jelent a társadalom számára, vissza kell térnünk a Ludwig Erhard képviselte szociális piacgazdasághoz, amelyben az ember, a családja és a munkája áll a középpontban.(…)– Mi az, amit Svájcban nagyra értékel?– A csodálatos tájat, a nagyszerű embereket, az országot, mint a szabadság és az önrendelkezés mintaképét. Nagyon nagyra tartom a svájci bázisdemokráciát, ami hagyománytisztelő és egyben modern is. Nincs semmi, ami hagyományosabb, ami modernebb lenne. Igen, ez nagyszerű!– Melyik ön szerint Svájc legszebb vidéke?– Csak Zürichben öt olyan hely van, amit azonnal említhetnék, aztán persze Genf, Zermatt, St. Moritz, Davos – csupa tömény szépség. Ha még valamit külön ki kellene emelnem, akkor az az emberek hihetetlen toleranciája, és az, ahogy kiállnak önmagukért, törzsökös szokásaikért, két lábbal állva a földön, és természetes büszkeséggel vállalva azt, hogy svájciak. Svájcnak olyan nemzeti öntudata van, amely nem kirekesztő, aminek az alapja a svájciak magabiztossága, az, hogy csodálatos hazájuk van. Ez számomra világ más országaival való összehasonlításban példamutató.Tovább a cikkhez
Forrás:szilajcsiko.hu
Tovább a cikkre »
