– Félelemmel tölt el a gondolat, hogy a művészeti képzés helyett ideológiai átnevelés lesz – rettegett egyet Jordán Tamás rendező, a Nemzeti Színház volt igazgatója.
Nyugodjanak meg kedves olvasók, eddig is ez ment, csak éppen liberális ideológiai átnevelés, ám azzal nem volt probléma. Jordán Tamás „pápai stílusú” levelet írt Vidnyánszky Attilának, Szombathelyről, ahol minden bizonnyal az avignoni fogságát tölti színházigazgatóként. Eddig nem is lenne érdekes, hisz Jordán megismétli az összes balliberális panelt, amit az utóbbi időben a Színház és Filmművészeti Egyetemről olvashattunk, de az egyik mondatában mégis elszólta magát: „Szentséged ne haragudjon, ha beszélek a jövőről, mely az előjelek szerint akár komoly gondot is okozhat. A közvélemény-kutatások szerint a fiatalok többsége ellenzéki gondolkodású. Ha ez így lesz a Színműre felvettek körében is, akkor tenni kell valamit az egységes ideológia kialakítása érdekében. Nyilván be kell iktatni, a művészet tanítási idejének rovására ilyen átnevelő órákat. Az én fiatal koromban volt olyan képzés, hogy tudományos szocializmus, volt olyan tantárgy, hogy világnézetünk alapjai. Félelemmel tölt el az a gondolat, hogy a művészeti képzés helyett ideológiai átnevelés lesz.”
Tehát Jordán szerint a fiatalok többsége „ellenzéki gondolkdoású”. De ki beszélt itt valaha kormánypártiságról vagy pártpolitikáról? A konzervativizmus vagy a liberalizmus eszmék, nem pártok, az ellenzékiség önmagában nem értékrendszer, ahogy a kormánypártiság sem ez. Tehát ha jól értem, eddig a Színműn és egyéb balliberális műhelyekben a pártpolitikaként értelmezték ezt a kérdést, gondolom a jó öreg felosztásban: értsd a Fidesz és a mindenkori jobboldal rossz, az SZDSZ-MSZP és a mindenkori balliberális oldal jó. Hogy miért? Mert csak. Mert haverok. A mi haverjaink. És ezt így is kell megmutatnunk, mert a mi kulisszáinkban van az igazság. Ezzel tömhették a színészek fejét, megjegyzem érdekes, hogy az egyetem előtti tüntetésen az egyik fiatal szónok lány hangosbemondóján a Pride felirat díszelgett. Minő véletlenek.
Különben ne tegyünk úgy, mintha a művészet valamiféle szentségként állna mindenek felett, amihez senkinek nincs joga hozzányúlni. Talán a közönségnek sem, akikhez eleve szól, vagy őket le kell nézni, meg kell mondani nekik a tutit? Ahogy Ibsen Nórájában kulturálisan jól megalapozta a feminizmus eszméjét, úgy egyéb színművek is hasonlóképpen üzennek a nézőknek. Azt hisszük, hogy ez vagy az a darab semleges? Egyáltalán nem az, mert nincs semlegesség, de ebből nem pártpolitika, hanem konzervatív vagy liberális világnézet következik, és bizonyára egy konzervatív világnázetű színdarab lehet sokkal keményebb egy liberálisnál, mert ez nem ideológiát közvetít, hanem a valóságot tárja fel. Ne tegyünk úgy, mintha száz akárhány éve nem erről szólna a színház. De tudjuk jól, hogy minden csak addig ideológia, propaganda, amíg jobboldali, minden ami nem az, az maga az igazság. Higgyük el, hogy így van, elvégre egy virtigli ellenpápa mondta. Még jó, hogy Jordán Tamás nem tévedhetetlen.
Pataki Tamás: Jordán Tamás önleleplezése
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
