Az idén 75. életévét betöltött Duray Miklós közéleti szerepléseitől való visszavonulásakor elköveti ugyanazt a hibát, mint évtizedekkel ezelőtt.
Akkor Bugár Béla ülhetett negyed évszázadra ennek köszönhetően a nyakunkba, most politikai klónjai szivároghatnak vissza a politikába. Folytatva romboló tevékenységüket, melyek káros voltáról – amikor már nem volt vesztenivalója, – Duray Miklós is sokat beszélt.
Hibák és zsákutcák
Az élet megy tovább, Duray közélettől való visszavonulása után is. Kár, hogy búcsúzásként megint rossz tanácsot ad.
Zsákutcába vezető út, ha mások hibás döntéseire tiszteletből nem mutatunk rá. Főleg, ha az újra és újra előfordul. Duray Miklósnak kétségtelen érdemei mellett sorozatban rossz döntései is voltak. Leginkább a káderpolitikára vonatkozóan.
Gyakran alkalmatlan, kétes múltú, vitatható erkölcsű embereket választott az adott feladatra. Hogy aztán tisztességtelenségükkel, gerinctelenségükkel romboljanak, aminek a közösség itta meg a levét.
Felelősök és eredménytelenség
Az Együttélés egykori elnöke is felelős abban, hogy a Komáromi Naggyűlés elszabotálásában fontos szerepet vállaló Bugár Béla a felvidéki magyarság politikai vezetője lehetett. Pár év múlva pedig a marginális Magyar Polgári Párt (MPP) embereiből gazdasági lobbisták váltak. Hosszú évtizedekre. Hogy milyen eredménnyel, láthattuk. Egy szétzilált, a folyamatokat immár csak passzívan szemlélő, nem azokat alakító felvidéki magyarság maradt a szülőföldjén.
Duray ezt látta, és dicséretére szóljon, hogy amikor kellett, hozzájárult Bugár megbuktatásához. Csakhogy ezzel nem oldódott meg semmi. A probléma hatványozódott. Jött a mostos korszak, majd az MKP kiesése a parlamentből.
Duray ezt követően is fontos szerepet vállalt. Afféle iránytű lett. A hang, aki akkor szólal meg, amikor kell, és akit legalább meghallgattak.
Tényleg kezelhetőek?
75 évvel, évtizedes politikai tapasztalatokkal a háta mögött az ember azt gondolná, hogy Miklós már képes jó irányt mutatni. De nem. Az egyszer már elkövetett hibák megismétlésére biztat. Miközben annak következményeit már ismerjük.
Miklós téved, amikor azt mondja, hogy a Solymos László vezette Most-Híd kezelhető. Súlyosan téved akkor is, amikor próbálja elhitetni velünk, hogy a Most-Hídban ülő fiatal politikusok már nem kötődnek a gazdasági lobbihoz.
Ezeket a fiatalokat (Ravasz Ábel, Rigó Konrád, Agócs Attila, stb.) ugyanis a gazdasági lobbi embere, maga Bugár Béla hozta be a pártba. Az a Bugár, aki a háttérben továbbra is tanácsadó és várja a megfelelő pillanatot.
Kutyából nem lesz szalonna
Hogy ezek a „kezelhető“ fiatalok mire képesek, a különböző választásokon egyes MKP-sok már megtapasztalták. Például Berényi József, akinek a megyei választásokon az állítólag már kezelhető Rigó Konrád – Barak Bálint tandem válogatott hazugságaival is meg kellett küzdenie.
Ravasz Ábelról, a gazdasági lobbi egyik üdvöskéjéről nem is beszélve, aki pár hónapja még az MKP-val való megbékélés legnagyobb ellenzője volt. Mi több, a legutóbbi parlamenti választásokon az MKÖ-vel szemben induló vegyespárt kampányfőnöke volt. Azóta ő is kezelhetővé vált volna?
Agócs Attila pedig? A füleki polgármester annyira rendben lenne hogy kerek-perec kijelentette, a magyar egységet inkább a vegyespárt cigányaival tudja elképzelni, mint egykor az MKP kemény magját alkotó nemzeti jobboldal képviselőivel?
Duray Miklós tehát téved, így félő, hogy az évtizedes teher marad a nyakunkon. Bugár helyett immár fiatal klónjai személyében.
A történelem ismétli önmagát. Az MPP-t most úgy hívják, hogy Most-Híd. Duray Miklós pedig rosszul látja. Súlyos következményekkel jár, ha a tisztánlátást az opportunizmus váltja fel.
Király Zsolt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
