Néhány nappal ezelőtt Mike Pompeo amerikai külügyminiszter arra szólította fel a szabad világ államait, álljanak Washington mellé, szálljanak szembe a kínai előrenyomulással. A méltatlanul lenézett RT egyik állandó szerzője, Finian Cunningham azt állítja, ha az orosz-amerikai hidegháborús dichotómia újrateremtődik, annak Európa polgárai isszák majd meg a levét. Különösen úgy, hogy a gazdasági válság már nem a küszöbön kopogtat, hanem a lábát is betolta az ajtórésen.
Cunningham a figyelmeztetést, nagyon helyesen, hála Istennek kellően árnyalja is, hiszen látva a XXI. század globális piaci viszonyait gyakorlatilag elképzelhetetlen egy a múlt század második feléhez hasonló geopolitikai szembenállás. Ha csak belegondolunk abba, milyen jó viszonyt ápol Németország a Huawei-jel, vagy miként húzzák fel kínai nagyvállalatok Európa-szerte az 5G-tornyokat, rögtön látható, gyakorlatilag semmi esélye, egy a szocializmus idejéhez hasonló gazdasági elszigetelődésnek.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy olcsón, minden retorzió nélkül megússzuk, ha a két nagyhatalom, az USA és Kína, egymásnak feszül.
A két ország hihetetlen nagyságrendben kereskedik egymással, ráadásul éppen az Egyesült Államok felé billen a mérleg. Az ország Kínával szembeni kereskedelmi deficitje (az import és export különbsége) eléri a 345 milliárd dollárt, ennyivel több árut és szolgáltatást hoz be az USA Kínából, mint fordítva.
A Pekingtől való gazdasági elszigetelődés tehát gyakorlatilag lehetetlen, nyilván ezzel maga Mike Pompeo is pontosan tisztában van.
Ennek ellenére Washington egyre erősebben presszionálja közeli szövetségeseit (különösen Ausztráliát és Nagy-Britanniát), hogy rúgják már össze a port Pekinggel. Ennek eredménye már most látható, a britek például pár nappal ezelőtt felrúgták az ország informatikai modernizálásáról kötött szerződésüket a Huawei-jel, az ausztrál farmerek pedig azért szidhatják Washingtont, mert kierőszakolta, hogy az ausztrál kormány folytonos beszólogatásaira Peking védővámokkal reagáljon. A kontinensnyi ország gabonakereskedelme legfontosabb partnerét veszíti el ezzel – írja Cunningham.
Nyilván az Egyesült Államok vezetése is tudja, a húrt nem feszíthetik túl soká, a diplomáciai izmozás gazdasági következményei már most jól láthatóak, az üzengetés következményeit azonban nem (csak) az USA-nak kell elviselnie. Európai gazdaságok is megroppanhatnak, ha kiesnek a kínai piacaik, ahogy Kína sem tud meglenni európai exportpiacai nélkül. Olyan ez, mintha két, egymás felé száguldó autó sofőrje azon versenyezne, melyikük rántja el előbb a kormányt. A baj csak, az ha egyikük sem akar engedni, katasztrófa lesz a vége.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
