„Természetesen figyelem a budapesti Színművészeti Egyetem működését. Mivel ott végeztem, tudom, hogy ez már nem az az iskola, ahova én jártam. Sajnos, nincs jó véleményem róla” – mondta Balázs Péter, a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem hazai és külföldi elismertségének növelése, és a nemzetközi összevetésben is színvonalas, korszerű képzés feltételeinek biztosítása a célja annak a modellváltásnak, amelyet az Innovációs és Technológiai Minisztérium tervez az egyetemen – mondta Palkovics László miniszter. Azt is hangsúlyozta: az ott tanuló és végző fiatalok színházművészeti, televíziós és filmipari lehetőségei jelentősen javulnak, ha megvalósul az átalakítás.
Az utóbbi években sokan kritizálták a Színművészeti Egyetem oktatási színvonalát – ahogyan például a Magyar Teátrumi Társaság fogalmazott múlt heti közleményében: az SZFE oktatási munkájának minőségét a szakma jelentős többsége alacsony színvonalúnak tartja. Újabb színházigazgatókat kérdeztünk, milyennek látják a Színművészetiről kikerült hallgatókat, mennyire képzettek, és szakmai szempontból hogyan vélekednek az ott folyó munkáról. Az általunk megkérdezett vidéki színházigazgatók azt mondták: az elmúlt években szinte egyáltalán nem jelentkezett hozzájuk Színművészetin végzett hallgató, nem akarnak vidékre menni.
Volt, aki az Origo kérdésére azt mondta, hogy így nehezen tudják megítélni, mennyire képzettek a frissen végzett színészek. Többen persze láttak vizsgaelőadásokat, de azokról azt mondták: főleg alternatív előadások voltak, amelyekből egyáltalán nem derült ki, hogy a fiatal színész mennyire képzett.
Azt is hangsúlyozták: érzékelhető, hogy kissé belterjes lett a Színművészeti Egyetem. Az általunk kérdezett színházak inkább a kaposvári egyetemről szerződtetnek fiatal színészeket, akikkel meg vannak elégedve. Véleményük szerint a budapesti Színművészeti mai működési formája elavult.
„Nehéz beszélni a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem szakmai színvonaláról, mert sajnos nem jutnak el hozzánk növendékek. De nemcsak a színészek, hanem a frissen végzett rendezők sem jönnek vidékre” – mondta Seregi Zoltán, a békéscsabai Jókai Színház igazgatója. Hozzátette: Kaposvárról és Marosvásárhelyről jelentkeznek a fiatal színészek.
Seregi Zoltán, a békéscsabai Jókai Színház igazgatója – Kép: A-TEAM/NYARI ATTILA
„Úgy érzem, hogy kicsit belterjes lett a Színművészeti Egyetem. Amikor én jártam oda, nem így működött. Rendszeresen kiközvetítettek mindenkit vidéki színházakhoz – elsősorban a tanáraink, természetesen a kapcsolataik révén. Akkor a fiatal színészek lényegében az ország minden részén el tudtak helyezkedni – a végzett színészek kirajzottak. Mivel most ez nem így van – évek óta nem jöttek fiatalok vidékre -, nem is tudom megítélni, hogy milyen tehetségűek a mai fiatalok. Vizsgaelőadásokat persze láttam. Azok alapján sem könnyű megítélni a végzett színészek sokoldalúságát, ugyanis ezek többnyire alternatív előadások.
Úgy tartom, hogy a színészi szakmának a legfontosabb része – azon túl persze, hogy technikailag képzettek -, hogy karaktereket tudjanak építeni és a szituációkban hitelesen működjenek. Az alternatív vizsgaelőadásoknál az az érzésem, mintha a független színházak előadásaival akarnának versenyre kelni.
Ott pedig nem működik annyira a karakter-szituáció-történet hármas. A függetleneknél ez nem olyan fontos, de a kőszínházakban hagyományos darabokat játszanak, és ezekben karaktereket kell építeni, szituációkat kell eljátszani. Ezt nem látom a vizsgaelőadásokon” – mondta Seregi Zoltán.
Azt is hozzátette az igazgató, hogy nem lát bele az oktatás minőségébe, de az eredmény sem mérhető, mivel nem találkozik a végzett fiatalokkal.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem modellváltásáról úgy fogalmazott, hogy azoknál az egyetemeknél, ahol közalapítványokhoz került át a fenntartói jog, a hallgatók lehetőségei jelentősen megnövekedtek. Ez egy korszerű forma.
„A Színművészeti Egyetem ugyanabban a struktúrában működik, mint a szocializmusban. A 21. században vagyunk, mindenképpen úgy gondolom, hogy a modellváltással sokkal rugalmasabb lehet az intézmény, sokkal több lehetőséget is kínálhat. Ha ez sikerül, remélhetőleg vidékre is eljutnak majd a hallgatók, mert rájönnek, hogy ez rendkívül fontos. Régen kötelező volt vidéken tölteni néhány évet a fiatal színészeknek. Persze, ma már ezt nehéz lenne megvalósítani, de azért volt ennek egy erős szakmai indoka. Vidéken ugyanis mindenféle műfajban ki tudta magát próbálni a színész. Ahogy akkor mondták: vidéken tanulták meg a szakmát. Meg lehet nézni a legnagyobb színészeket: majdnem mindenki vidéken kezdte” – hangsúlyozta Seregi Zoltán.
Az elmúlt nyolc évben egyetlen fiatal színész sem érkezett a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemről a Soproni Petőfi Színházhoz sem. Hét fiatal színészt foglalkoztattak ez alatt az idő alatt, akik a kaposvári egyetemen végeztek – mondta Pataki András, a Soproni Petőfi Színház igazgatója. Úgy véli, hogy a vidéki színházi létezés nem vonzó a fiatal színészgeneráció számára – legalábbis, azok számára, akik a fővárosban végeztek.
Pataki András, a Soproni Petőfi Színház igazgatója – Kép: SOPRONI PETŐFI SZÍNHÁZ
„Véleményem szerint egyszerűbbnek tűnik különböző pályázati forrásokból működő alternatív helyszíneken megjelenni Budapesten. Ez nem jelent feltétlenül olyan folyamatos munkavégzést, mint a kőszínházi struktúrában. Kényelmesebb lehet, és nagyobb szabadságot adhat bizonyos értelemben. Jól látható az elmúlt évtized statisztikái alapján, hogy mennyire megszaporodtak az úgynevezett alternatív, vagy magukat függetlennek nevező társulatok. Ezeknek a független társulatoknak az állami támogatása is jelentősen megnőtt. Az úgynevezett független szektor tehát egyáltalán nem független az állami támogatásoktól. Ha pedig az állami támogatások bőkezűek – márpedig a mostani időszakban a kultúra felé irányított állami források soha nem látott mértékűek, ezt ki lehet jelenteni -, akkor világos, hogy talán egyszerűbb Budapesten maradni, és inkább a kicsit bizonytalanabb, ám mégiscsak működő „sufni”-, „spájz”- vagy „alagsorszínházakban” munkát vállalni, vagy megalapítani ezeket a barátokkal.
Persze, utána követelni lehet az állami támogatást. Lehet, hogy nem ez a teljes igazság, de az kétségtelen tény, hogy a független színházak létszáma jelentősen megnövekedett, és az is tény, hogy a kőszínházakba a budapesti egyetemről korlátozott számban érkeznek felkészült hallgatók. Hogy a kettő között milyen az összefüggés, azt az olvasó fantáziájára lehet bízni” – mondta Pataki András.
„Természetesen figyelem a budapesti Színművészeti Egyetem működését – persze, nem részletesen. Mivel ott végeztem, tudom, hogy ez már nem az az iskola, ahova én jártam. Sajnos, nincs jó véleményem róla” – mondta Balázs Péter, a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója.
Hozzátette: látott néhány vizsgaelőadást, de ezek nem mutatták meg a végzett színészek sokoldalúságát.
„A vizsgaelőadások inkább rendezői produkciók voltak. Nem mutatták be a fiatalok képességeit. Ezt nagy hibának tartom. Azt gondolom, hogy a vizsgaelőadásoknak éppen ez lenne a feladata, hogy a fiatal színészek tehetségét mutassák meg, ne a rendező alternatív szárnyalását.”
A szolnoki színházba évek óta nem jönnek a budapesti Színművészeti Egyetem végzett hallgatói – mondta Balázs Péter. Kaposvárról szerződtettek két fiatal, negyedéves színészhallgatót.
„Véleményem szerint azért nem jelentkeznek vidékre a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem végzett színészei, mert a megélhetés és a vidéken való lét teljesen más életformát jelent, mint amit az egyetemi évek alatt megszoktak. A szinkronstúdiók közelsége, és az a lehetőség, hogy esetleg filmszerepeket is kaphatnak Budapesten, a fővárosban tartja őket. Ez egyrészt érthető, másrészt szomorú. Amikor én végeztem a Színművészeti Főiskolán, kötelező volt vidéken tölteni néhány évet. Persze, akkor teljesen más volt a színházi rendszer. Akkor a fővárosi igazgatók rendszeresen jártak vidékre, és a legtehetségesebb fiatal színészeket a fővárosba vitték. Így kerültem én is Budapestre a veszprémi színházból. Azt gondolom, hogy bár ezt természetesen nem lehet visszahozni, de a mostani rendszeren is változtatni kellene. Nem politikai csatározásokban kellene részt venni, hanem izgalmas, jó színházat kell csinálni” – mondta az igazgató.
Szolnoki Szigligeti Színház: részlet a Jövőre veled ugyanitt című előadásból – Kép: TALÁN CSABA
Hozzátette: a szolnoki színházban egy fiatal színész megtalálhatja a számítását anyagilag és művészi szempontból is.
„Színes a repertoárunk: az operetten, a musicalen, vígjátékon, drámán és az egyszerű színműveken keresztül minden műfajban játszunk darabokat. Ebben a struktúrában egy fiatalembernek remek szerepek juthatnak, rengeteg szerepben kipróbálhatja magát. Mivel ez egy népszínházi modell, ezért ebben a közönség és a színész is megtalálja az örömét. Tizennégy éve vagyok a színház igazgatója, és még nem szerződött el senki a színházból. A színészek jól érzik magukat. Arról nem tehetek, hogy ez a fajta színház nem tetszik bizonyos liberális közegnek. Óvakodom attól, hogy bárkit és bármilyen színházi irányt bíráljak, de fenntartásaim persze vannak. Mi szabad színházat csinálunk, ahol a színészek és a közönség is jól érzi magát. Az esetek többségében katartikus élményben van részük” – mondta Balázs Péter.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
