Cseh Katalin, a magyarországi globalisták pártjának (fedőnév: Momentum) európai parlamenti képviselője roppantmód zokon vette, hogy hírbe hozták antiszemitizmussal. A képviselő gyorsan kikelt magából, közölte, hogy mennyire tetszett neki Izrael, és hogy párja zsidó származású. Tehát előadta a Csubakka-védelmet, amelyben csak a lényeg sikkad el. Meg bármiféle tartalom.
Megadja Gábor – origo.hu
A radikális baloldali-globalista képviselő rögtön megpróbálja visszapermetezni a kormány-és jobboldalra azt a trutyit, amivel összekente magát a petíció aláírásával, mondván: mink csak elhallgassunk, mert Hóman Bálintnak szobrot akartunk, meg „nyíltan antiszemita írókat” emeltünk a Nemzeti Alaptantervbe, valamint megtűrjük a „nyílt zsidóellenességet” a kormánypárti sajtóban (további bizonyításig, ugye).
A Hóman-szobrot hajlamos vagyok én is veszélyesnek tekinteni a mostani Antifa Felszabadítási Mozgalom tevékenységének fényében, még döntögetés közben valaki alászorulna (igen, odaát történt tragédia).
Az „antiszemita írók” sztorija viszont csúszós lejtő, bár a radikális baloldal szeret ezen szánkázni, hátha minden bokrot és fát elpusztít útközben. Manapság azt, hogy ki antiszemita és ki rasszista, nem nehezebb, hanem épphogy könnyebb eldönteni: minden és mindenki is. Mert ahogy a Waczak szálló esetében lehetett találni problémás epizódot, amiért be lehetett tiltani, ahogy mehet a levesbe az Elfújta a széltől kezdve a South Parkon át a Macskarisztokraták című meséig minden, úgy szépen ki lehet satírozni a magyar irodalom apraját és nagyját, ha a radikális balos cenzori hivatal elkezd mindenféle „kódolt üzeneteket”, meg „sértő tartalmakat” keresni.
A radikális baloldalt ugyanis az irritálja a legjobban, hogy akadnak emberek, akik mást gondolnak, mint ők – ezért nem szabad nekik lehetőséget sem adni arra, hogy találkozzanak másféle gondolatokkal, mint amit a radikális baloldal végtelen toleranciájának bizonyítékaként eléjük dob.
A radikális bal azt akarja elhitetni velünk, hogy ötven, száz, százötven, vagy akár ezerötszáz évvel ezelőtt meghalt szerzőktől kell féltenünk bizonyos csoportok biztonságát, szabadságát, békéjét. Hogy majd szobrok és könyvek fognak zsidó embereket terrorizálni. Hogy antiszemita gondolatoktól kell a zsidóknak rettegniük, és nem attól, hogy Brüsszelben egy zsidó múzeumban, Párizsban egy kóser piacon agyonlövik, Izraelben pedig felrobbantják, esetleg megkéselik muszlim terroristák.
Rakétáktól nem sérül az ember érzékenysége, maximum belehal. Nem a Hamasz veszélyes, hanem az „antiszemita írók” meg Hóman Bálint szobra. Cseh a jóemberkedés kellős közepette – jóllehet, merő tudatlanságból – olyan petíciót írt alá, amely „következményekkel” fenyegeti meg Izraelt és ellenállásra buzdít. Az ellenállás pedig arrafelé nem azt jelenti, hogy a főpolgármester (amúgy hatalmi helyzetből) zsírkrétás rajzolással flashmobozik egyet. Ott bizony lőnek – polgári célpontokra, terroristák (pardon, radikális balul: szabadságharcosok). Ott nem az a „következmény”, hogy néhány liberális felépít a saját gondolataiban egy világot, és abban kijelöli, hogy bizonyos csoportok érzékenységét mi sértheti. Ott emberek sérülhetnek – és főleg: halhatnak – meg.
Mert milyen jól is hangzik az, hogy „kétállami megoldás”, ugye, mindjárt nem egy, hanem kettő, a nemekből is ez már csak a minimum. De melyik a másik állam? A Palesztin Hatóság? És kinek a hibája, hogy nem tekinthető gyakorlatilag „államnak”? És hányszor kéne Izraelnek eljátszania, hogy a jóemberkedő eszementek kedvéért kockáztassa saját, és főleg polgárai biztonságát? Hány Gázai övezet létrehozásába egyezzenek bele a „kétállamiság” és az engedmények meg „kompromisszumok” jegyében – hogy aztán minden egyes alkalommal terrorista (pardon, szabadságharcos) gócpontok alakuljanak ki az átengedett területeken?
Cseh Katalin és a hozzá hasonló radikális baloldaliak azt akarják elhitetni velünk, hogy az „antiszemita veszélyt” az jelenti, ha meglátnak egy nyolcvanéves bácsit a buszon, aki Wass Albertet olvas. Ehhez képest az nem veszélyes, ha valaki politikusként olyan indítványokat támogat, amelyet felbujtásként értelmeznek az iszlamista terrorizmus (pardon, szabadságharc) katonái. (Annyi szerencsénk van, hogy csak ennyire telik olyan szervezetektől, amelyekben mégiscsak politikai eunuchok csücsülnek. Még szerencse, hogy ők nem cselekvőképesek.) Ma kizárólag a radikális baloldal támogatja a cselekvő vagy tevékeny antiszemitizmust – azaz azt, amitől valóban veszélybe kerül zsidó emberek élete Európában és Izraelben egyaránt. Ma a radikális baloldal és a globalisták támogatják a muszlim bevándorlást és a palesztinok Izrael elpusztítására irányuló tevékenységét.
És ez akkor is igaz, ha ezt „nem tudják, de teszik”, vagy másképpen: tökéletesen fogalmatlan jóemberkedésben vétkesek. Akkor persze ők maguk nem rosszindulatúak vagy antiszemiták, egyszerűen csak a tényleges antiszemitizmus hasznos hülyéi.
Megadja Gábor, a Századvég vezető elemzője
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
