Kiterjedt erdőtüzek, növények, amelyek sosem voltak honosak a tundrán, költöző madarak, amelyeket korábban sosem láttak az itt lakók, szúnyoginvázió és a halak eltűnése. Különös és vészjósló eseménysorok játszódnak le az északi sarkkörön túl – derül ki a New York Times riportjából.
A múlt héten az orosz távol-kelet egyik legészakibb városában, a Jeges-tenger partján fekvő Russzkoje Usztjében több mint 31 fokot mértek napközben. A helyiek aggódnak, sokan úgy vélik, a természet bosszút áll az emberi arroganciáért. A vidéken évek óta gyorsan növekszik az átlagos hőmérséklet. Az elmúlt négy év az újkori történelem legmelegebbje volt, és minden jel szerint az idei még a korábbiaknál is forróbb lesz.
Nemrég Verhojanszk városában dőlt meg a sarkkörön túli hőmérséklet rekordja közel 40 fokkal. Kivételes esetről lenne szó, ha nem ismétlődne meg újra és újra egy olyan vidéken, ahol az örök fagy birodalmaként vált ismertté.
Plusz negyven fokot mértek a sarkvidéki faluban
Nagyon különös dolgok történnek itt” – mondta az „örökké fagyott talaj”, a permafroszt felolvadását vizsgáló orosz tudós, Roman Gyeszjatkin, aki a szibériai Jakutski városában él. „Növényeink, állataink, de még az emberek sem szoktak hozzá ilyen hőséghez” – fogalmazott.
A már csak nevében „örökké” fagyos talaj borítja Oroszország északi részének legnagyobb részében. A permafroszt Északkelet-Szibériában hatalmas jégdarabokat is tartalmaz.
Ez a talaj az egyre gyakoribbá váló hőmérséklet ugrások következtében felolvad, fellazul, a legelők víz alá kerülnek, az utak beomlanak vagy meghullámosodnak, az épületek megroggyannak a talajerózió miatt. A permafrosztban szó szerint belefagyott üvegházhatású gázok kiszabadulva tovább növelik az északi sarkvidéken egyébként kétszer gyorsabb klimatikus hőmérsékletnövekedést. Egyes becslések szerint az évszázad végére 240 milliárd tonna szén szabadulhat így fel az örök jég fogságából.
Ezt a hatást nem szabad alábecsülni. A nemrégiben, Norilszk bányaváros közelében bekövetkezett üzemanyagtartály-katasztrófát is részben amiatt következett be, hogy az épület a felolvadó permarosztba süllyedt. Az ökológiai katasztrófában 150 ezer tonna dízelolaj folyt ki az épület tartályából beszennyezve az Ambarka és Daldikan folyókat.
Hozzátesszük, hogy a folyamat miatt nem mindenki aggódik. Oroszországnak (és Kínának) például stratégiai érdeke az északi jégtakaró visszahúzódása, mert azzal új, kulcsfontosságú kereskedelmi útvonalak szabadulnának fel.
A szokatlan meleggel érintett települések egyes lakói abban reménykednek, hogy a zöldségtermesztésre alkalmas időszak meghosszabbodik, ami jelentős pluszbevételt jelentene az itt lakóknak.
A gyerekek annak örülhetnek, hogy kellemesebb hőmérsékletű vizekben úszhatnak.
A klímaváltozás emeli a geopolitikai tétet az Északi-sarkvidéken
A jelenség azonban természetellenes. A NYtimes cikke rámutat, hogy a hideghez szokott emberek egy jelentős része a meleg miatt állandóan migrénekkel küzd, eddig nem látott bőrbetegségek jelentek meg. Sokan rongyokkal takarják el az ablakokat, hogy védjék magukat a nap ellen.
Egyre több az erdőtűz, a lángok által felemésztett szibériai erdők kiterjedése már most ezer négyzetkilométerrel meghaladta a tavaly egész évben letarolt erdők kiterjedését. Ezeket a tüzeket csak az eső olthatja el, de arra nem nagyon számítanak a helyiek, pedig a füst gyakran elviselhetetlenné teszi a mindennapjaikat.
Ruszkoje Usztyében az elmúlt harminc évben számos épület omlott bele a folyóba a permafroszt felolvadása miatt. Öt éve elkezdtek olyan madárfajok megjelenni a vidéken, amelyek azelőtt sosem merészkedtek ennyire északra.
A helyiek nagy része a halászatból él. Ám a vizek felmelegedésével az itt élő, hideg vizet kedvelő halak mélyebbre merülnek, ami alaposan visszavetette a halászat forgalmát.
A szokatlan meleg az itt őshonos rénszarvasok életét is megkeseríti. A régiót átszelő Kolima folyó a Jeges-tengerbe torkoll, de az elmúlt években egyre korábban vékonyodik el, és válik járhatatlanná a folyó jege.
„Egykor az idősek előre meg tudták jósolni, milyen lesz a nyár, és milyen lesz a tél. Mára már semmit sem tudunk biztosan”
panaszolta. Pjotr Kaurgin, a térségben élő egyik őslakos közösség képviselője.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
