Ugyanis mindig a világos („a fehér”) bábukat irányító játékos lép először – és ez nagyon nincs így rendjén!
Csak idő kérdése volt, hogy egy, a korszellem (vagyis az „afroamerikai reneszánsz”) parancsait túlteljesítő agymosott fehér fel nem lebbenti a fátylat erről a szörnyű és embertelen igazságtalanságról: egy sakkpartiban mindig a világos („a fehér”) nyit. A sakk nemzetközi szabályai szerint „a világos bábukat irányító játékos lép először.” Nem pedig „a feketéket” irányító. (Mondjuk, az sem helyes, ha valaki irányítani akarja őket – V. T.)
De azért ezt még Martin Luther King, Malcolm X vagy a fekete párducok sem tették szóvá!
Nem úgy ám az egyik ausztráliai közszolgálati rádiócsatorna, az ABC bizonyos James Valentine nevű műsorfélrevezetője, akit egy tanácstalan apuka interneten megosztott kínzó, feloldhatatlannak tűnő dilemmája (mit is válaszoljon serdülő gyerkőce kérdésére: „apuci, miért mindig a fehér bábuk lépnek elsőnek?”) késztetett az „oknyomozásra”.
Az Ausztrál Sakkszövetség egyik korábbi tagját is felkérték, hogy vegyen részt a vitán amelyet „Rasszista-e a sakk?” címmel rendeznek. John Adams indignáltan kérte ki magának a Twitteren, hogy a nemzeti közszolgálati rádiócsatorna minden, de tényleg minden témát nyakon önt valami marxista ideológiai katyvasszal.
Dühös aussie-k azt is számonkérték a közszolgálati adótól, hogy valós problémák (gazdaság, egészségügy, karantén) helyett miért ilyen baromságokra verik el a közösség pénzét. Milyen érdekes, hogy a fejlett nyugat „közszolgáltatói” (BBC, ARD, ZDF) mindenhol hasonló kottából muzsikálnak a hálás fehér elmemódosítottaknak…
Az ügy nem csak Ausztráliában verte ki a biztosítékot. Garri Kaszparov, a sakk évtizedes ranglistavezetője alig hitt a szemének, amikor értesült a hírről (pedig ő Vajnstejnnek született… – a szerk.). Azt üzente a hivatásos bérrettegőknek, hogy térjenek át a Go játékra, ott ugyanis sötét kezdi a lépéseket.
Egy mikroökonómiai alapismeretekkel felvértezett éles szemű kommentelő a rasszizmus piaci egyensúlyának kibillenésére, az azzal kapcsolatos túlkeresletre hívta fel a figyelmet:
A figurák egyébként azért fehér és fekete színűek, mert a játék (és elődje, a csaturanga) VI-VII. századi kialakulása idején Északnyugat-Indiában a fehér és fekete színű festékek voltak a leghozzáférhetőbbek.
Nem tudom, hogy a feketék és a társutas fehér bolsi brancs – az újmarxista egyetemi „elit”, a píszí-degenerált libsi „fiatalok” és az „antifák” – mibe fognak legközelebb belekötni (jómagam a mákos tésztára tennék nagy tétet), de egyelőre sok a meló: a fehérek elleni hajtóvadászat, a cipőcsókolgattató csicskítás, a fosztogatások és a szobornyakazások (valamint a Lenin-szobor-avatások!) foglalják le minden idejüket. Azt pedig még György Péternek, az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet (= Lenin Intézet) igazgatójának (szintén a törzs tagja – a szerk.), a „multikulti életérzés” magyarországi apostolának is szomorúan be kell ismernie, hogy Oliviero Toscani benettonos érzékenyítő kampányainak az üzenetei nem minden – amúgy jóravaló és nyitott szemléletű – fekete fiatal részére „jöttek át”.
Addig is, amíg a „fehér(ek elleni)terror” hullámai elcsitulnak, s ledöntik az utolsó Bud Spencer- és Elvis Presley-szobrokat is, majd végül Cseh „Katka” Fekete Pákó előtt, Donáth Anna pedig Setét Jenő (Roma Lives Matter!) előtt térdelve, azok Nike-cipőjét csókolgatva fog a magyarok nevében bocsánatot kérni MINDENÉRT; nos, addig is egy kompromisszumos vizuális „gondolatkísérlettel” próbálok minden fél kedvére tenni – már ami a rasszista sakkjátékot és annak sakkfiguráit illeti:
Ne mondják már mindig rám, hogy olyan vaskalapos, maradi ókonzervatív vagyok. Nekem is van ám szívem!
Verőcei Tibor – Kuruc.info
(News.com.au, The Daily Telegraph, Infowars nyomán)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
