Erdélyi magyarok és Magyarországon élő erdélyi elszármazottak százezreinek okozott óriási örömöt Szijjártó Péter külügyminiszter kedd délutáni bejelentése, miszerint szerda hajnaltól karanténkötelezettség nélkül utazhatnak Magyarországra a román, valamint a magyar állampolgárok.
Már hetek óta özönlöttek a kérdések – a magyarországi illetékes hatóságoknak, az RMDSZ-nek, a médiának címezve – a szabad határátlépés lehetséges időpontjával kapcsolatban. Családtagok, barátok várták, hogy több hónap után végre újra találkozhassanak a pszichét, lelket sanyargató izoláció után. A határátlépés miatti újabb kéthetes elkülönítést nyilván csak nagyon kevesen vállalták fel, így valójában csak szerdától beszélhetünk a magyar–román határ szabad átlépéséről, ha úgy tetszik megnyitásáról.
A filozofálásra hajlamos s erre időt is szánó értelmiségiek közül sokan úgy érezték a márciusi, áprilisi járványidőszakban, ez a legalkalmasabb pillanat arra, hogy a jövőről elmélkedjenek. „Semmi sem lesz már olyan, mint volt”, „az életünk teljesen megváltozik”, „az emberiség új korszakát hozza a koronavírus utáni élet” – ugye ismerősek ezek a hangzatos megállapítások? Miközben ma alig várjuk, hogy pontosan onnan folytassuk az életünket, ahol abbahagytuk.
Aki imád utazni, izgatottan böngészi azokat az úti célokat, amelyek szabadon megközelíthetők. Akinek egy hangulatos vagy éppen romos teraszon való ücsörgés jelentette az örömöt, az most újra élvezi a szabadság ízét. Aki pedig a bevásárlóközpontokban érzi jól magát, feltöri a perselyt az újra lehetségessé vált „shoppingolás” kedvéért. A templomba járók számára igazi ajándék, hogy az imaházakat benépesíthetik. Már csak ilyenek vagyunk mi, emberek. Bevallom, tegnap a külügyminiszteri bejelentés után azonnal jegyet foglaltam a Wizz Air Marosvásárhelyről induló budapesti járatára. Egyúttal jelentem azoknak, aki azt hitték – esetleg abban reménykedtek –, hogy megváltoztatott a vírusveszély, másképp szemlélem a világot: tévedtek.
Hogy a jó hangulatot árnyaljuk kissé, térjünk vissza egy szóra a keddi politikai történésekre. Lehetett volna egy magyar–román sikertörténet is, ha a két külügyminiszter közösen, vagy legalább azonos időpontban, jelenti be az akadálytalan határátlépés megvalósulását. De Bukarestben inkább úgy gondolták, ismét kampányolnak egyet a Klaus Iohannis által bemutatott magyarellenes hangulatkeltéssel. Ludovic Orban a keddi kormányülés sajtónyilvános szakaszában egy férfiről beszélt, akinek a magyar hatóságok megtagadták a beutazását Magyarországra, pedig csak a lányát akarta elkísérni vizsgázni egy nyugat-európai országba. Marcel Vela belügyminiszter is enyje-bejnyézett egyet Magyarország viselkedésével kapcsolatban. Aztán amikor megtörtént Szijjártó Péter bejelentése a román állampolgároknak is karanténmentes beutazást biztosító döntésről, mély, árulkodó csend borult a bukaresti kormányra. Egyetlen rövid üdvözlő közleményre sem tellett a magyarországinál jóval rosszabb járványadatokkal rendelkező Románia vezetőitől a nagyvonalú magyar lépéssel kapcsolatban.
Úgy tűnik, még sokat kell várni a magyarfóbia kezelésére alkalmas oltás bukaresti megjelenésére.
Forrás:kronikaonline.ro
Tovább a cikkre »
