A világjárvány első áldozatai közt voltak a különféle edzőtermek és sportlétesítmények, így a testmozgás kedvelőinek más lehetőségek után kellett nézniük, hogy formában maradhassanak. Nem elvetendő ilyen helyzetben a történelmi példákból ihletet meríteni. Hogyan edzett például egy 15. századi francia lovag?
Habár könnyen adná magát a párhuzam a páncélba zárt test és a lakásba zárt ember között, a közvélekedéssel ellentétben a lovagi páncél meglehetősen szabad mozgást tett lehetővé (ahogy az sem igaz, hogy a nehéz páncélzatú lovagokat daruval kellett volna lovukra emelni, mert másképp nem tudtak nyeregbe szállni).
Mivel a több alkalommal cáfolt toposzoknak továbbra is helyt adó filmekre kevéssé lehet hagyatkozni a lovagok valódi életét illetően, érdemes a korabeli írott források felé tekinteni.
Az érett középkor Nyugat-Európájának legnépszerűbb olvasmánya a Secretum secretorum („Titkok titka”) volt, amely egy Arisztotelész által tanítványának, Nagy Sándornak címzett levélként tüntette fel magát (hamisan). A szöveg számos témát dolgoz fel az államszervezéstől az asztrológián át az alkímiáig – és a lovagiasságig.
A mű a „négy testnedv” Galénosztól ismerős formuláját alkalmazva veszi sorra az egészséges emberi test tulajdonságait. Az ideális lovagi fizikumról azt írja, „a vállak és a hát vastagsága, széles mellkassal, egyszerre sugároz méltóságot és szívósságot.”
A gyakorlatban mi sem szemlélteti jobban az ehhez szükséges edzéstervet, mint a Boucicaut néven ismert II. Jean Le Maingre (1366-1421) francia lovag által számos utazása során bevett gyakorlatsor, amelyet teljes páncélöltözetben végzett (bár többnyire sisak nélkül).
Boucicaut hazájától, Franciaországtól Poroszországon át a Balkánig (nevezetesen a magyar sereggel közösen vívott, katasztrofális kimenetelű nikápolyi csatáig) bejárta Európa harctereit, és alakította tevékenyen a kor térképét. E rengeteg ütközet megvívását tette lehetővé a szakértők segítségével videó formájában is újraalkotott edzésterv.
Boucicaut lóra felugrást, bukfenceket, cigánykerekeket, falmászást, hosszútávfutást, és nehéz kalapács- vagy fejszegyakorlatokat is végzett, ugyanabban az öltözékben, amelyet a csatákban hordott.
Fegyveres gyakorlataihoz szándékosan nehezített eszközöket használt, hogy az éles példányokat annyival könnyebben forgassa – ahogy napjainkban teszik például a baseballjátékosok az ütőre húzott fémgyűrűkkel.
Talán a leglenyűgözőbb mutatványa azonban az volt, amikor egy falnak vagy fának támasztott létrát alulról, csak kezei segítségével mászott meg, függeszkedve – és egyszerre mindkét kézzel „ugorva” a fokok között.
Mindez otthoni körülmények közt megvalósíthatatlan gyakorlatsornak tűnhet, azonban jobban megvizsgálva a ló kivételével teljes mértékben végrehajtható mindennapi tárgyakkal és anyagokkal – létra például a legtöbb háztartásban akad.
Boucicaut Szent Katalinhoz fohászkodik egy 15. szzadi imakönyv-illusztráción (kép forrása: Wikimedia Commons)
A legkényesebb kérdés természetesen a „páncél”: Boucicant védőfelszerelése a sisak nélkül körülbelül 25-30 kilogrammot nyomott. Ezt akár az edzéscélra készült modern súlymellényekkel is lehet szimulálni, azonban súlya nem oszlik el olyan egyenletesen a testen, mint a lovagi vértezeté.
A legfontosabb kérdés azonban a kitartás és a már említett szívósság. Talán pont ilyen próbákra van szüksége a karanténintézkedésekbe belefásult embereknek, akik a történelmet átélve vezetnének le valamelyest a felgyülemlett stresszből.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
