A 282 éve, 1738. június 4-én született III. György a közvélemény szemében úgy él, mint a leghíresebb elmeháborodott király, az őrült zsarnok, aki elvesztette Amerikát. Ez azonban nem a teljes igazság, hiszen a gyarmatok elvesztéséhez vezető brit politika alakításában csekély szerepe volt, emellett a napóleoni háborúk megnyerésével az ő uralkodása alatt lett Nagy-Britannia a világ vezető hatalma.
III. György a Hannover-ház harmadik tagja volt a brit trónon, egyben az első a német származású uralkodócsaládból, aki már angol földön született, anyanyelvként beszélte az angolt és soha nem látogatta meg ősei szülővárosát.
Apja, Frigyes koronaherceg váratlan halála után lett nagyapja, II. György trónörököse, majd 1760-ban III. György néven Nagy-Britannia királya. Egy évvel később megnősült, s bár feleségét, Zsófia Sarolta mecklenburg-strelitzi hercegnőt csak az esküvő napján látta először, a házasság viszonylag boldognak bizonyult.
György nagyapjától és fiaitól eltérően erényes életet élt, soha nem tartott szeretőt, s fél évszázadon át kitartott Charlotte mellett, aki 15 gyermekkel örvendeztette meg őt és az alattvalókat.
György uralkodásának első negyedszázada viharos és konfliktusokkal terhes volt. A kormányzatot a tory és a whig párt harca bénította meg, a hétéves háború, az Amerikában állomásoztatott csapatok költsége és a Brit Kelet-indiai Társaságnak nyújtott kölcsönök kiürítették a kincstárat, mindehhez járult a kibontakozó ipari forradalommal járó társadalmi zűrzavar.
A deficit csökkentése miatt kivetett adók miatt az amerikai gyarmatokkal egyre feszültebbé vált a viszony, amely 1775-ben háborúba torkollott. Az 1782-re véglegessé vált vereség megrendítette a király tekintélyét, aki a következő évben William Pittet nevezte ki kormányfővé.
Az ő majdnem két évtizedig tartó kormányzása stabilitást teremtett, György pedig, akiben alattvalói a nem sokkal később a forradalmi Franciaországgal kezdődött háborúskodás során már a nemzeti érdekek elszánt védelmezőjét látták, visszanyerte népszerűségét.
Az uralkodót 1788-tól súlyosbodó rosszullét rohamok gyötörték, amelyek végül képtelenné tették feladatai ellátására.
Betegségének mibenlétéről máig vitatkoznak történészek és orvosok, a legelterjedtebb vélekedés szerint porphyriának nevezett, örökletes anyagcsere-betegsége volt (a kór nevét jellemző tünetéről, a bíborvörös vizeletről kapta), mások szerint bipoláris depresszióval küzdött, megint mások szerint arzénnal mérgezték.
A kór tüneteként a király hol a végletekig nyájas volt (egyszer például „Kedves Lordjaim és barackocskáim” megszólítással fordult a felsőházhoz), hol pedig olyan dührohamok fogták el, hogy kényszerzubbonyt kellett ráadni. A legenda szerint hosszasan diskurált egy fával, amelyről azt hitte, hogy az a porosz király; egy párnahuzatot gyermekeként dédelgetett; megint máskor elültetett egy marhaszeletet, mert azt hitte, hogy az a fán terem.
III. György koronázási díszben (kép forrása: Wikimedia Commons)
Állapota 1810-től – ekkor már fél évszázada ült a trónon – annyira megromlott, hogy elzárták a windsori kastélyba, a régensi feladatokat a walesi herceg látta el. A király utolsó éveiben megsüketült és megvakult, járni is alig tudott és az időskori elbutulás jegyeit mutatta.
III. György 1820. január 29-én halt meg, a trónon két fia, IV. György és IV. Vilmos követte. Ők példás családi életet élő apjukkal ellentétben kicsapongó életmódjukról lettek hírhedtek, de legitim örökös egyikük után sem maradt, így szállt a korona egyik testvérük lányára, Viktória királynőre.
III. György majdnem 60 évig uralkodott, tovább, mint előtte bármely angol király, a trónon azóta csak Viktória és a jelenleg, 1952-től uralkodó II. Erzsébet ült hosszabb ideig. A rendkívül precíz, minden elé kerülő hivatalos okiratot átolvasó, szimbolikus szerepébe belenyugodni nem akaró György gyakran került összeütközésbe kormányával és a parlamenttel.
Izgatták a mezőgazdasággal kapcsolatos ügyek, a koronabirtokok igazgatása, ezért is érdemelte ki a „farmer George” gúnynevet. Ő volt az első brit uralkodó, aki neveltetése során a tudományokban is elmélyült, tudományos eszközeinek gyűjteménye ma a londoni Tudományos Múzeumban látható.
Ő finanszírozta a csillagász William Herschel akkoriban világcsodának számító, 40 láb átmérőjű teleszkópját, amellyel az Uránusz bolygót felfedezték: a hálás Herschel a bolygót először Georgium Sidus (György csillaga) névre akarta keresztelni.
György mintegy 65 ezer kötetes könyvtárat is felhalmozott, amelyet a British Museumra hagyott, és ő alapította a Királyi Művészeti Akadémiát is. Betegségéről 1994-ben készült, több Oscar-díjra jelölt film György király címmel, amelyben a címszerepet Nigel Hawthorne alakította.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
