A patologikus személyiségzavar egy dolog, ennek a patologikus személyiségzavarnak a tolerálása egy másik, a törvényi szintű elismerése meg egy harmadik.
Ha valaki férfi létére nőnek képzeli magát, akkor bizonyos haladó szellemű, elsősorban Budapest felszabadított főpolgármesterének szavazói közé tartozó világpolgárok elfogadják, hogy ilyen, normális emberek számára amúgy roppant furcsa és le sem merem írni – de visszataszító – pszichológiai problémával jött világra.
Sőt!
Mióta megkezdődött a liberális mainstream zsarnoki uralkodása, azóta minden abnormális dologról kiderült – bebizonyították -, hogy nem is abnormális, sőt, ünnepelni való csoda.
Aki pedig nem akar hiperlelkes résztvevője lenni a szerencsétlen abnormálisok ünneplésének az az abnormális.
Meg kirekesztő.
Végső soron egy, a progresszív demokráciák tökéletes világába nem való fasiszta, akit egy igaz demokratának kutya kötelessége tönkretenni. Mind fizikailag, mind verbálisan meglincselni, kirúgatnia az állásából, és azt is el kell érnie, hogy a társadalom kitaszítsa magából.
Ma már a tolerancia nem elég, ma már az a gyanús, aki nem ünnepli elég lelkesen az abnormálisokat. Ma már egy nem megfelelően őszintének tűnő mosoly, és aki nem tűzött szivárványszínű zászlót a gyanús.
De az is, ha valaki nem vesz részt a Pride-on, esetleg nem posztol hetente többször is arról, hogy nincs is annál csodálatos jelenség, mint amikor egy férfi, női ruhában és magassarkú cipőben éli az életét.
Azokról a középkorban ragadt, náci szülőkről nem is beszélve, akik nem hajlandóak elvinni a gyerekeiket olyan animációs filmek premier előtti vetítésére, amelyekben az egyik mellékszereplő – vagy maga a főhős – homo, vagy biszexuális. Újabban pedig transznemű.
Magyarországon, amíg doktorminiszterelnök úr kormányoz – apropó, Isten éltesse – addig viszonylagos biztonságban nevelhetik csemetéiket ezek a gyűlölködő fasiszták – hacsak nem valamelyik külföldi kézben levő multi közép vagy felső vezetői – de Nyugat Európa haladó szellemiségű demokráciáiban megeshet, hogy ha erről – tehát, hogy egy transznemű szereplő miatt nem kapja meg a gyerek a következő adag liberális érzékenyitő – dózisát – tudomást szerez a gyámhivatal, akkor elvehetik a kiskorút a transz, és homofób szülőktől.
A tolerancia, az elfogadás ma már valami ilyesmit jelent , nem pedig azt, hogy ugyan nem tetszik, nem kedveljük azt a jelenséget, amikor szakállas, ridiküllel a vállukon tipegő férfiak pisilnek a női mosdóban, de toleráljuk, elfogadjuk a létezésüket.
Ma már azt nevezik transzfób szülőnek, akit zavar, ha a 10 éves kislánya mellé befurakszik a nyilvános vécébe egy szoknyás férfi.
És ezek csak a társadalmi hatások/elvárások.
A törvényi következményekről még szót sem ejtettünk.
Pedig azok az igazán dermesztőek.
Amikor például a munkáltatónak kutya kötelessége a magát nőnek képzeli férfi alkalmazottját nőnek tekintenie és minden kívánságát teljesítenie.
Saját öltöző, saját vécé, a transzneműnek megfelelő munkakör, stb.
És minden szavát és félmondatát kétszer is meg kell gondolnia, mielőtt kiejti a száján, nehogy kirekesztőnek tűnjön. Nehogy a liberálnáci lincselők áldozatául essék.
Nehogy véletlenül olyan szót használjon, ami arra utalhat, hogy a transznemű alkalmazottja transzformációját titkon nem tartja befejezettnek. Vagy csodálatosnak.
Zárójel:
Az átalakulás nem a műtétek mennyiségén és minőségén múlik. Bármely embertársunkat, aki másik neműnek hiszi magát, el kell fogadnunk, annak aminek ő képzeli magát.
Ha például bakancsban, farmerben, és egyhetes borostával rongyolna be a két héttel ezelőtt még Kovács Andrásként anyakönyveztetett Kovács Eszter az irodába, vagy, – hogy még messzebbre menjünk – a Katona József Színház női öltözőjébe, akkor sem szabadna, sőt, egyenesen tilos lenne fennakadnunk.
Kovács Eszter megműtött mellek, és átoperált nemi szervek nélkül és kackiás bajusszal is Kovács Eszter.
Egy nő.
Akit dacára annak, hogy úgy néz ki, és úgy is beszél, mint egy férfi, a liberális idióták miatt kötelező lenne női szerepekkel elhalmozni. Hiszen azt állítja magáról, hogy férfi testbe született nő.
Zárójel bezárva.
Azt meg csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy vajon mi a helyzet a magukat őzbaknak, kutyának, farkasnak, és pónilónak képzelő beteg emberekkel.
Velük szembe mi az elvárás? Őket, hogyan kezeli egy valódi, őszinte haladódemokrata?
Egy liberális, nagyvárosi világpolgár?
A transzállatoknak a munkahelyükön milyen öltözőt, abrakot, mekkora kennelt, kifutót, kell biztosítani?
Az transzőzbakok számára meg kell teremteni annak a feltételeit, hogy óránként egyszer, semmitől sem háborgatva egy virágos réten legelhessenek friss, zöld füvet?
A transzfarkasok naponta hányszor vonyíthatnak az irodában? A munkahelyükre bevihetnek magukkal ebédre élő nyuszikat?
A transzpóninak a büfében kötelező biztosítani megfelelő minőségű abrakot?
Szerintünk inkább pszichológiai kezelést kellene biztosítani az ilyen beteg embereknek.
Persze, mi nem vagyunk liberálisok.
Apáti Bence – www.hirtv.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
