Évszázadokon át folyamatosan érkeztek a kánaániták az ókori Közel-Keletről Levante déli részére – derül ki egy új DNS-elemzésből. A kánaániták i.e. 3500-1150 között éltek Levante történelmi régió déli részén, a mai Izrael, Palesztina, Jordánia és Libanon területén. A szakemberek eddig nem sokat tudtak genetikai összetételükről és származásukról – írja a dailymail.co.uk.
Egy nemzetközi kutatókból álló csoport most 73 olyan személy maradványait elemezte – ősi DNS-t kivonva a csontokból -, akiket a régió öt különböző helyszínén temettek el 1500 év leforgása alatt. A szakemberek a térség négy másik helyszínén már korábban feltárt 20 emberi maradvány adatait is felhasználták.
A kutatók megállapították, hogy a kánaániták két fő népcsoportnak, Levante régió újkőkori lakóinak, hozzájuk kapcsolódva a kőrézkori Irán lakóinak, valamint a bronzkori Kaukázus lakóinak kevert leszármazottjai voltak.
„Annak ellenére, hogy különböző városállamokban éltek, a kánaániták kulturálisan és genetikailag is hasonlóak voltak” – mondta Liran Carmel, a Jeruzsálemi Héber Egyetem kutatója.
Carmel szerint Levante régió számos későbbi népességmozgás tanúja is volt, északkeletről, délről és északnyugatról is érkeztek ide emberek.
A szakember szerint a vizsgált maradványok, noha mutatnak kis eltéréseket, de genetikailag nagyon hasonlítanak, ami azt mutatja, hogy a régészetileg és történelmileg definiált kánaániták egy összetartozó csoportot alkottak.
A kutatók szerint ez azt bizonyítja, hogy Levante déli részére fokozatosan és folyamatosan érkeztek emberek az ókori Közel-Kelet – a mai Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán – területéről.
Shai Carmi, az egyetem munkatársa szerint ez az évszázadokon át tartó népvándorlás talán magyarázatot adhat arra, hogy a kánaáni városállamok késő bronzkori uralkodói miért viseltek hurrita – és nem szemita – neveket.
A 93 csontvázból 19-et egy másik kutatócsoport is tanulmányozott. A szakemberek megállapították, hogy Levante régió modern kori lakóinak DNS-e nagyrészt megegyezik a kánaánitákéval.
Ennek oka, hogy az elmúlt 4 ezer évben mindössze három esemény volt jelentős hatással a térségben élők génállományára: a vaskor kezdete (i.e. 1000), Nagy Sándor érkezése (i.e. 330) és az Oszmán Birodalom uralma (1516).
Az első tanulmányt a Cell Press, a másodikat a The American Journal of Human Genetics című folyóiratban publikálták a szakemberek.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
