(…) Márpedig, ha nincs Antall, az SZDSZ hatalomra kerül. Néhányan a mai napig szentül hisznek a korai MDF ún. „népnemzetijeiben”, s ezzel párhuzamosan irracionálisan gyűlölik Antallt, amiért Bíró Zoltánnal, Fekete Gyulával, Lezsák Sándorral stb. szemben meghatározó politikusa, majd elnöke lett a pártnak, később pedig miniszterelnök. Számos érdeme van az MDF alapítóinak, de a „harmadik út” egy kidolgozatlan fantazmagória volt, bármiféle politikai realitás nélkül. A kommunizmus 45 évét követően Magyarországnak egyértelműen be kellett integrálódnia a nyugati politikai és gazdasági rendszerekbe, a puszta túlélés érdekében. Antall József pontosan azt a munkát végezte, amit annak idején Szent István is, aki kiegyezett mind a már konszolidálódott nyugat-európai, mind a stabil államisággal még nem rendelkező, keleti erős népekkel, lehetőségeket adott nekik, de a megfelelő feltételeket szabva, s ezzel nemcsak pacifikálta, hanem fel is tette a térképre Magyarországot. Koppány alternatívája az eljelentéktelenedést, majd pedig a gyors megsemmisülést jelentette volna. De, nemcsak a „nosztalgikus búsmagyarkodásnak” nem lett volna semmi értelme, hanem eleve az egyébként jó szándékú, tisztességes, de szerényebb politikai képességű „ős-MDF-eseket” a világ dolgaiban jártas, dörzsölt, nyelveket beszélő (mégha masszív akcentussal is), a keleti kommunista és a nyugati neomarxista hálózatokban egyaránt jól mozgó (sőt, a kettő összekötésében is fontos szerepet játszó) SZDSZ-esek keresztbe lenyelték.Viszont Antall volt az, akinek koncepciója volt, aki „látott a pályán” és aki többek között a televíziós vitákban is méltó ellenfele tudott lenni a váltott lovakkal érkező, a politikai kommunikációban jól kiképzett szadeszeseknek. És választást tudott nyerni velük szemben!!! Pontosan úgy, ahogy ma Orbán Viktor állja a sarat a teljes globalista elittel szemben, és ő képes újra és újra legyőzni itthoni helytartóikat, nem pedig Bod Péter Ákos, Pálinkás József vagy bármelyik „igazikonzervatív”. (Nem, direkt nem mondom ki… 😉) Csurka ösztönös képességgel rendelkezett ahhoz, hogy a színfalak mögé lásson; Antall viszont „fent volt a színpadon”, onnan látott – ahogy ma Orbán is –, és így jól látta nemcsak a lehetőségeket, de a korlátokat is.Akik a pálya széléről néznek és kiabálnak, korlátok és felelősség nélkül, sokszor olcsó népszerűségre is szert téve gyakorlatilag bármit előadhatnak. Nem köti őket a valóság sem. Nagyon sok (rész)igazságot mondanak ki, látványosan és hangzatosan, Bogártól Szaniszlón át Drábikig (nagyjából ebben a sorrendben durvul a helyzet) az olyan népszerű „ikonok”, akik azonban kissé egydimenziósan gondolkodva (néha önmaguk hatása alá is kerülve), a „háttérkép” rajzolása közben épp a nagyobb képet, a politikai realitásokat nem látják. Orbán Viktor viszont abszolút tisztában van a realitásokkal, ugyanakkor kiválóan felismerte, hogy a fantaszták és fantazmagóriák sok emberre hatnak és népszerűek. (…)Tovább a cikkhez
Forrás:szilajcsiko.hu
Tovább a cikkre »
