Soros György szerint az EU nem feltétlenül éli túl a koronavírusjárvány okozta fgazdasági válságot, hacsak a tagállamok nem bocsátanak ki lejárat nélküli, úgynevezett „ötökkötvényeket”.
Az örökkötvények esetén a kibocsátó (esetünkben az EU tagállamai) sosem fizeti vissza a tőkét, hanem kvázi örökjáradék formájában csak a kamatokat fizeti elvileg az idők végezetéig.
Soros szerint az EU ilyen kölcsönfelvétel segítségével juthatna 1500 milliárd eurónyi forráshoz, amit a bajba jutott országok megsegítésére fordíthatna, tehát a kölcsön kedvezményezettjei elsősorban a déli országok lennénke.
A milliárdos nem zárta ki, hogy Nagy-Britannián kívül más országok is kiléphetnek az EU-ból, és példaként Olaszországot említette.
A piacról kötvények formájában felvett hatalmas összeg a balliberális sajtóban jól hangozhat, valójában azonban számos buktatót tartalmaz. Nem tudni, hogy milyen feltételek mellett osztaná el az EU az így szerzett pénzt, hiszen már korábban az koronakötvények kapcsán is csaknem ölre mentek a fukar négyek és a déli tagállamok.
Továbbra is megoldatlan a feszültség, hogy az így felvett, örökös kamatfizetési kötelezettséget jelentő hitelek terheit melyik ország milyen arányban vállalja majd magára, hogy megmentse a déli országokat, akik hanyag gazdaságpolitikájuk (és részben a túl drága euró) miatt kerültek szorult helyzetbe már a járvány előtt is.
A harmadik, talán legfontosabb kérdés, hogy vajon ki felé kötelezi el magát az EU az irtózatosan nagy, soha le nem járó hitel felvételével. Vajon milyen országok vagy érdekcsoportok vásárolnák fel az EU örökkötvényeit offshore befektetési alapok és alapítványok mögé bújva. Ha Szaúd-Arábia képes volt részben nyomást gyakrolni az USA-ra azzal, hogy az amerikai államadósság egy nagy részét felvásárolta, akkor az EU-ra ez a kiszolgáltatott helyzet fokozottan igaz.
A déli tagállamok természetesen üdvözlik az ötletet, hiszen kvázi a jobban gazdálkodó északi és a feltörekvő keleti tagállamok terhére húznák i őket abból a pénzügyi kátyúból, ahova a baloldali kormányok juttatták őket.
Soros egyébként nem véletlenül hangsúlyozta ki a déli tagállamokat. Egyik nagy félelme, hogy az EU-ból kiléphetnek az olaszok, mégpedig Matteo Salvini, a jelenleg legnépszerűbbnek számító LIGA párt elnöke vezetésével.
Az Italexit rémképe némileg túlzás, bár az biztos, hogy egy határozottabb római kormány vezetése alatt az olaszok az eurozóna elhagyását biztosan fontolóra vennék. Salvini egyébként elutasított Soros örökkötvény-tervét.
Pedro Sachnez spanyol baloldali kormányfő ellenben támogatja azt, sőt, elsőként vetetette fel az Európai Tanácsnak az ötletet hivatalosan. Sancheznek jól jönnének az uniós milliárdok, kormánya katasztrofálisan kezelte a koronavírus-járványt, a gazdasági következményeket nem különben, így, ha nem sikerül érdemi eredményt felmutatni, Spanyolországban újabb előrehozott választásokra kerülhet sor.
Bár valóban semmi sem tart örökké, a beláthatatlanul hosszú lejáratra kötött kötvények nem ismeretlenek a pénzpiaci szereplők előtt. Vannak ilyenek. Nyilván csak olyan jogi személyek tudnak ilyen eszközöket kibocsátani, amelyek fennmaradása messze túlmutat az észak-európaiak várható élettartamán – és ugyanez kell, hogy igaz legyen azokra, akik a kötvényt megveszik, kvázi hiteleznek (országok, nyugdíjalapok, alapítványok, stb.).
Soros 0,5 százalékos kamatot említett. Egy egyszerű példával illusztrálva: ez 1 millió euró esetén évi 5 000 eurós törlesztőt jelent, vagyis a hitelező számára először a 201. évben fog hasznot hozni (feltéve, hogy nincs infláció…).
Miközben Soros felvetésére reagálva a kritikusok uzsorát emlegetnek, a nyerészkedésen kívül más célja is lehet a milliárdosnak. Nem véletlenül a déli országok megsegítését emlegette, hiszen elsősorban az ő esetükben várható az euroszkeptikus politikai erők megerősödése.
Egy közösen kibocsátott, örök időkre szóló kötvény azonban felér egy rendkívül szigorú házassági szerződéssel Brüsszel és a tagállamok között, amellyel minden egyes távozást fontolgató tagállam könnyen sakkban tartható. Ha ugyanis egy összegben kellene visszafizetni a kölcsön arányos terheit, az adósságban úszó olaszok is kétszer meggondolják, akarnak-e az EU nélkül élni tovább.
Gondoljunk arra, milyen körülményes, bonyolult és feszült váláson van túl az EU Nagy-Britanniával, és ott csak a közös kasszába befizetett összegeket és a gazdasági kapcsolatok kellett tisztázni. Soros örökkötvényével a válást tovább bonyolítaná sok-sok milliárd euró sorsa és a kérdés, hogy ki fizesse tovább a kamatokat…
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
