Az Új Ember kiadványok új kötete igazi kuriózum, hiszen ebben egy ateista matematikus, Piergiorgio Odifreddi érveire XVI. Benedek emeritus pápa válaszol. A Kedves teológus pápa! Kedves ateista matematikus! – Párbeszéd hit és értelem, vallás és tudomány között című könyv immár személyesen is megvásárolható az Új Ember május 18-án újranyitott könyvesboltjában.
A kötethez Török Csaba teológus, egyetemi tanár írt előszót. Az alábbiakban ebből idézünk.
„Egy olyan kötet kapcsán, amelynek a címe szinte minden egyes szavával »bombaként robban«: hívő és ateista, pápa és matematikus, hit és értelem – legfőképpen pedig korunk egy hívószava: párbeszéd!
Mindazonáltal – a buberi »talán« igazában is bízva – megengedhetem magamnak, hogy éppen ezen összefüggésrendszerből kiindulva kísérletet tegyek a kezünkben tartott mű kritikus ajánlására, ajánló kritikájára.
A hit és a hitetlenség, a keresztény teizmus és a nyugati ateizmus »párkapcsolatának« számos fejezetét megírták már az európai szellemtörténetben. Mindegyiknek megvolt a maga sajátos tónusa, atmoszférája, a társadalomelméleti iskoláktól a logikai (neo)pozitivizmusig, a gyakorlati valláskritikától a politikai egyházellenességig, mindannyiszor más és más tudományok eredményeit hívva segítségül.
Hogy mi lehetett ennek az oka? Az a fajta »látszat-megnyílás«, amelyet a »Pogányok Udvara« projekt kapcsán Odifreddi felemlít? Vagy esetleg a felületesség, a pontatlanság, amelyet Ratzinger–XVI. Benedek egyes tételei kapcsán felró a matematikusnak? Bizonnyal sok összetevője van ennek az állapotnak, de talán a legfontosabb egyfajta (nem mindig tudatosuló) magatartás, amelynek gyökere látszólag a Szentírás buzdításában rejlik: »Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset. Kerüld a világias, üres fecsegést, az áltudomány ellenvetéseit, amelyeket némelyek átvettek, és el is tévelyedtek a hittől« (1Tim 6,20–21). Vagyis: van egy biztos hit, amit megkaptunk azoktól, akik az isteni tekintély hordozói a szemünkben; és éppen ezért minden eltérő álláspontot a tévelygés szóval kell illetnünk, s határozottan le kell küzdenünk.
Ez a meglátás, miszerint a megőrzés egyfajta házőrző funkció (»Ide senki ne tegyen be, s ne is vigyen ki innen semmit!«), csak részben feleltethető meg a bibliai mondat intenciójának. Hiszen a »hit« mint olyan nem pusztán fogalmi felépítményt jelent a hivatkozott az I. század végi szövegben, hanem annál jóval többet: az életmód, a gondolkodás átalakulását (megtérés mint metanoia) és az egzisztencia »útirányának«megváltoztatását (megtérés mint episztrofé). Ráadásul a felemlített eltévelyedés »házon belüli« problémaként lépett fel, a tévtanítások, a bontakozó eretnekségek, belső szakadások képében, amelyekről az újszövetségi levelek bőséggel számot adnak. Éppen ezért a Timóteushoz címzett intést intellektuális bezárkózásként és minden ellentétes meggyőződéssel szembeni erőszakos fellépésként érteni tévedés.
Eközben természetesen igyekeztek a »kívülállók« számára befogadható, az őáltaluk logikusnak és hitelesnek tartott gondolkodás keretei közé illeszkedni igyekvő válaszokat adni a felmerült vádakra. Ezzel betöltöttek egy másik, nem elhanyagolható feladatot, amely minden korok összes kereszténye előtt áll: »Urunkat, Krisztust szentül tiszteljétek szívetekben, legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek« (1Pt 3,15).”
*
A kötetet Domokos György fordította magyar nyelvre, megjelenését a József Szövetség támogatta.
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
