Nem hozta meg a várva várt békét Gyöngyöspatán a Kúria keddi ítélete az iskolai szegregációs perben. A város egy része igazságtalanságot kiált, a másik része örül a győzelemnek, de egyúttal fél is a szélsőséges támadásoktól. Érezhetően súlyos nyomokat hagyott a gyűlöletpropaganda a Heves megyei kisvárosban. Az érintett roma diákok nagy része mára felnőtt, és családja van, többségük házat szeretne venni a megítélt pénzből. Hiába költöznének azonban a nem romák lakta részre, nincs rá lehetőségük. Elmentünk Gyöngyöspatára egy nappal a Kúria ítélete után.
Hol máshol olvasható ez, ha nem a Zsindexen? Békés, szegregált, családos romák és szélsőséges, gyűlölködő nem romák – ilyen a szóhasználat és persze a szemszög is a zsidó riportban. Mégis vannak hasznos részei, ezért magyarítva (így lesznek a romákból újra cigányok, a nem romákból pedig magyarok) olvasóink elé tárjuk az olvashatóvá tett firkálmányt.
Akkor győz az igazság, ha a cigánybűnöző ingyen pénzt kap a parasztoktól
"Győzött az igazság!" – mondta egy cigányasszony Gyöngyöspatán, amikor a Kúria keddi ítéletéről kérdezték. Hangjában mégse a felszabadultság és az öröm volt érezhető. A bírósági döntéssel még nem múlt el a feszültség Gyöngyöspatán.
Mint ismeretes, a Kúria kedden elutasította a gyöngyöspatai önkormányzat és a hatvani tankerület felülvizsgálati kérelmét, amely szerint pénz helyett természetben (oktatással, képzéssel) szerették volna rendezni a jogerősen megítélt kártérítést. A döntés értelmében összesen 99 millió forintot kell kifizetniük annak a 60 gyöngyöspatai cigánynak, akiket "jogellenesen elkülönítették társaiktól" a Nekcsei Demeter Általános Iskolában, és "alacsonyabb színvonalú oktatást biztosítottak számukra".
A felperes cigány családokat képviselő Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) vezetője precedensértékűnek nevezte a Kúria ítéletét. Mohácsi Erzsébet kiemelte, ez az eddigi legnagyobb kártérítési összeg, amit a "szegregált oktatás" miatt megítélt a bíróság. Az ítélet ráadásul egyértelművé tette, hogy csak pénzzel lehet kártalanítani, a kártérítést nem lehet pénzben rendezni.
A cigányok nyilvánvalóan örülnek a "győzelemnek", de "bőven maradt még bennük feszültség és félelem, mert úgy érzik, ki vannak téve a szélsőséges támadásoknak. Itt még élénken él az emlékezetben a Jobbik 2011-es masírozása, mint ahogy a kormány év eleji kampányát se felejtették el" – szorítja el szívünket a zsindexes helyzetleírás.
Azt mesélik, reggelente korábban sorban álltak a környékbeli vállalkozók és gazdálkodók a cigánysoron, hogy autójukkal dolgozni vigyék a napszámosokat. Miután azonban "a kormány kereszttüzébe került a közösség" (értsd: közfelháborodást okozott a pofátlanságuk), hirtelen megszűntek ezek a lehetőségek, a járvány pedig csak még tovább rontotta az itt élők helyzetét.
Tanulni nem akartak, fegyelmezni nem lehetett őket
A nem romák magyarok lakta részeken természetesen továbbra is vitatják a kártérítés jogosságát. "Felháborított az ítélet" – mondta egy idős férfi szerda délelőtt, miután kilépett az iskolával szemközti gyógyszertárból – Megvolt az oka annak, hogy elkülönítették azokat a gyerekeket.
Nem azért lettek elkülönítve, mert cigányok, hanem mert kezelhetetlenek voltak. Nem lehetett fegyelmezni őket.
Hasonló véleménnyel van a döntésről Iványi Lászlóné is, vele szintén a település központi részén találkoztak.
"Nem tartom igazságosnak az ítéletet, se a várossal, se velünk szemben. Onnan fentről nem látják a bírók, mi történik itt valójában.
Ha akartak volna tanulni, meglett volna a lehetőségük, de nem akartak.
Elköltöznének a romák, ha lenne rá lehetőségük
Próbálják megkímélni egymást a magyarok a cigány szomszédtól
Íme egy újabb szívszorító rész a zsindexes riportból:
Hiába keresnénk itt az érintetteket, területileg is kettéoszlik a település, a fő út mentén nem laknak romák. Kis eligazítás után a kisbolt mellett elindulunk az érintett családokhoz, és ahogy megyünk, fokozatosan romlik az út minősége, hamarosan pedig elfogy a beton. "Itt mindenki örül a döntésnek, de amit elvettek a gyerekektől, azt nem lehet már utólag bepótolni" – mondja az első férfi, akivel szembetalálkozunk a romák lakta utcában.
Érezhetően nem örülnek itt az érkezésünknek, az elmúlt pár hónapban csapatostul törtek rájuk az újságírók, most is egy másik stábbal kerülgetjük egymást. Többen nem is akarnak nyilatkozni, akik meg beszélnek, inkább csak név nélkül vállalják, és azt kérik, a házukat se fotózzuk.
Romos, félig készült házakban laknak. A legtöbben elköltöznének innen, ha lenne rá lehetőségük. De nincs. Akinek nagy nehezen össze is gyűlik annyi pénze, hogy beköltözhessen a központba, hamar falba ütközik.
Azt mesélik, a romák nem vehetnek házat a város központi részén, az eladók visszautasítják az ajánlatukat.
Aztán általában vagy az önkormányzat, vagy a városvezetéshez fűződő baráti kör veszi meg ezeket a házakat. Azt is mondják, hogy az önkormányzatnak hiába van több ingatlanja is, a rászoruló romáknak még bérbe se adják ki.
Pedig itt néhány házban három generáció él együtt, zsúfoltságban, borzalmasan szerény körülmények között. A kártérítési per több érintettjével is beszéltünk, szinte mindegyikük azt mondta, a lakhatásra szeretné költeni a pénzt. Van aki felújítaná a házát, más elköltözne, kérdéses persze, mire lesz elég a kártérítés. Átlag másfél millió forintot kapnak a diákok, az összeg attól függ, hogy ki hány félévig tanult a jogellenesnek megítélt körülmények között.
A legkisebb összeg 350 ezer, a legnagyobb 3,5 millió forint.
Van olyan család, ahol több gyereket is érintett a kártérítési per, az egyik asszonynak három gyereke is akkor járt a helyi iskolába, amikor a romákat külön osztályba rakták. Azt meséli, elvégezték a nyolc általánost, majd elmentek szakközépiskolába, de onnan hamar kihullottak.
Azt mondták a tanárok, hogy a tudásuk egy negyedik osztályos általános iskolás szintjének felel meg.
Ő is szívesen lett volna indexes, hogy az antiszemitizmusról cikkezhessen a Dohány utcából
"Ön mit ért el az életben?" – fordult a firkászhoz egy harmincas éveiben járó cigánny nő, aki szintén "érintett" a perben, most az utcát takarítja. A válaszra és csak ennyit mond,
na látja, erre nekünk esélyünk se vót.
"Ez a pénz nem adja vissza a gyerekkorunkat", teszi hozzá keserűen. Mára több gyermekes anyuka, de mostanáig nem tudott elköltözni a szülői házból. Csakis a szegregáció miatt…
Ő házat szeretne venni a pénzből.
Ugyancsak az önálló lakhatásra gyűjt Berki Dávid, aki a szegregált iskola után építkezéseken tudott elhelyezkedni. Azt meséli, a földszinten voltak a cigány osztályok, az emeleten a paraszt magyar osztályok, és a cigányok még a vécére se mehettek fel. (Csak nem azért, mert ott is összeszarták az egészet? – a szerk.) Olyan is volt, hogy a cigány gyerekeknek délután kellett iskolába járni, az úszásoktatásról és az iskolai rendezvényekről pedig kitiltották őket. A földszinten összevont osztályokban tanították őket, együtt oktatták az 5-6-7. osztályos diákokat.
Zsindexes meglepetés: Patán magyarnak nevezik a magyart
Szinte hitetetlen, de újabb mondatot kell idéznünk a beteg lelkű firkász (Cseke Balázs a neve) riportjából:
Azt mondják, mára megszűnt a szegregáció az iskolán belül, igaz, gyakorlatilag szegregált lett maga az iskola, mert a nem romák – vagy ahogy itt nevezik a magyarok – más településre viszik gyermekeiket iskolába.
"Vagy, ahogy itt nevezik, a magyarok"… ezt egyszer majd tanítani fogják a magyar nyelvű, de magyargyűlölő újságírás elrettentő példájaként.
"Azoknak a gyerekeknek miért nem fizetnek, akiket innen elüldöztek a cigányok? Miért nem fizetik ki a buszjegyeket, amiért Gyöngyösre jártak iskolába?" – teszi fel a jogos kérdést (a Zsindex szerint "háborog") egy nő – ezt egyébként a Mi Hazánk is többször felvetette már. Szerinte
ha megpróbáltak volna a bírók ebben az iskolában tanítani, másként ítéltek volna.
És mialatt a gyűlölködő rasszisták háborognak, máris jön az idilli jelenet:
Közben szembe jön egy fiatal roma fiú, kezében egy papírral, közmunkára ment jelentkezni a hivatalba. Mint kiderül ő is jogosult a kártérítésre. Azt meséli, nem sikerült elvégeznie a nyolc általánost, így még egy gyárba se tud elmenni dolgozni. Kénytelen közmunkára jelentkezni, amiből nem lehet megélni. A pénzből jogosítványt és szakmát szeretne szerezni, hogy ki tudjon törni a cigánysorból.
Zokog már a kedves olvasó?…
Jövő héten egyeztetnek a kifizetésről
Farkas Lilla, a diák- és tanárterrorizáló cigányokat képviselő alapítvány jogásza közölte a fajtársi lappal: jövő hét elején ülnek le egyeztetni a jogi képviselők a kifizetésről.
Azt még ő se tudta megmondani, mikor kapják kézhez az érintett gyöngyöspataiak a pénzt, kérdéses, hogy az önkormányzat és a tankerület hogyan teremti elő a pénzt…
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
