1990-ben, harminc éve ült össze a frissen kikiáltott Magyar Köztársaság első szabadon választott, független országgyűlése. Az MSZMP-utódpártja, az MSZP kivételével akkor minden parlamenti párt deklaráltan az antikommunista hitvallás talaján állt. Miközben ma a kormányoldal ünnepli és jeles napnak javasolja ezt a dátumot, a Mi Hazánk nevében Dúró Dóra képviselő rámutatott: a rendszerváltás legfontosabb, a váltásnak érvényt adó része, a bűnös kommunista vezetők, az állampárti közvagyont csalárd módon magánosítók, és a váltás időszakának bennfentes rablóprivatizációit elkövetők felelősségre vonása sem 1990-ben, sem azóta nem történt meg. A rendszerváltás legnagyobb árulói ezért az elmúlt harminc év tétlen és a kommunista bűnösökkel lepaktáló kormányai.
Dúró Dóra számba véve az elmúlt három évtized eredményességét, rámutatott: a kommunista rablóprivatizációt liberális szabadrablás, újabb privatizációs hullám követte, a kommunista felelősökkel együtt, akkor már a velük lepaktáló pártok részvételével. A folyamat oda vezetett, hogy minden korábban keményvonalas antikommunista párt feladta elveit és kiegyezett a bűnösökkel. Így a diktatúra korábbi működtetői kimondatlanul is felmentést nyertek. Ráadásul az elmaradt felelősségre vonás helyett, demokratikus pozíciókba juttatásuk okán még hiteles, létjogosultsággal felhatalmazott demokrata vezetők is lehettek.
A legjobb példa a rendszerváltás legnagyobb elárulására az SZDSZ volt, amely a legkérlelhetetlenebb antikommunista kezdeményezések pártjából nagyon rövid idő alatt azzal lett hű szabad és demokrata szövetségéhez, hogy 1994-ben, mindössze egyetlen viharos ciklus után a pufajkás, karhatalmi kommunista Horn Gyulával lépett kormánykoalícióra. Dúró szerint ezzel a történelmi árulással ér fel a Jobbik is, amióta a volt KISZ KB vezető Gyurcsány Ferenc és pártja a Jobbik szövetségese lett, a legnagyobb gátlástalanságot elkövetve, tételesen és mondatonként meghazudtolva a párt eredeti, 2003-as alapító nyilatkozatát.
Hasonló lett az útja az újabban alakult LMP-nek is, amely indulásakor már a nevében is alternatívát kínált, méghozzá rendszerszinten, a teljes politikai elithez képest jelölve ki saját útját. Mégis a választások közeledtével egy platformra került az a párt, amelynek legfőbb üzenete az volt, hogy lehet más még az elit is, ha nem mérgezi a kommunizmus továbbéléseként az elhazudott rendszerváltás-deficit. Az LMP politikája sem lehetett végül más, mint a kommunistákkal lepaktálás.
Ezért mára, harminc évvel később, még mindig elégtétel híján és felelősségteljes elszámoltatás nélkül a rendszer ugyan változott, de a rendszer emberei maradhattak, sőt a rendszert váltó pártokban, a közhatalom különböző szintjein működnek most is. A Mi Hazánk ma az egyetlen párt, amely teljes egészében antikommunista, híven maradva ígéretéhez. És egyetlen a pártok között, amelyiket semmilyen kommunista vagy volt kommunista vezető nem tud befolyásolni sem a belső tagságban megbújva, sem külső szövetségesként egyetlen kommunista sem – emelte ki a párt politikusa.
Dúró arra is felhívta a figyelmet, hogy a többi párt és az elmúlt harminc éves működésük sajnos, beleértve mindegyik kormányt, közös bűnöket takar, ezt három, jelzésértékű fejlemény is jól mutatja. Például 2060-ig titkosítottak maradhattak a diktatúra állambiztonsági iratai, az ügynöklistákkal együtt. Ezek feloldását a Mi Hazánk egyedüli pártként követeli, ahogy azt is, vonják meg a kommunista luxusnyugdíjak folyósítását, valamint végre számoltassák el a volt kommunista vezetőket, egyszersmind örökre tiltsák el őket bármilyen közbizalmat élvező tisztség betöltésétől, vagy akár a közélettől is. A követelések aktualitását pedig éppen maga Gyurcsány Ferenc személye adja, a fentebb felsorolt bűnök mindegyikét jócskán kimerítve, a rendszerváltás legnagyobb árulóinak egyike, írja Joó György.
Magyar Tudat Nemzeti Hírportál
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »
