A feleségemmel sétáltunk karöltve, és boldogok voltunk. A fiatalemberrel a Duna-parton találkoztam, hat óra felé. Egyszerre elhallgattam, és zavart nyugtalanság fogott el. A feleségem csodálkozva nézett rám, és én hebegve mondtam:
– Kérlek… várj rám… beszélnem kell ezzel a fiatalemberrel…
Odaléptem hozzá. A Duna felé nézett, csak a hátát mutatta nekem.
– Én… – kezdtem habogva, félve, de akkor váratlanul megfordult, és tekintetét vasvillaként szegezte rám.
– Hol a nagy szimfónia, a rettenetes színjáték a szürke láthatárról és a gőgös istenekről, akik ott lüktetnek és vonaglanak a láthatár mögött?
– Ezt most villámgyorsan fejezzük be – szóltam mérgesen.
A fiatalember meglepve tekintett rám. Ismertem ezt a nézést, ismertem ezt a pillantást.
– Hiába nézel, ez nem Karinthy novellája. Te pedig nem az alteregóm vagy, nem a megkettőzött tudatomra építjük a történetet. Te egyszerűen egy fiatalember vagy, én pedig én – ilyen egyszerű. És ezúttal nem te kérdezel, nem te szembesítesz, hanem én.
– Hát, kezdd csak – szólt fölényesen a fiatalember, és rágyújtott egy cigarettára.
– Azt mondtad az önkormányzati választás előtt, hogy mindegy, ki jöjjön, csak ne a Fidesz. Aztán győztetek, befutott a Gyurcsánytól a Jobbikig terjedő skálán mozgó jelölt. Még mindig tartod, hogy jobb ez így a városnak?
– Igen – szólt dacosan a fiatalember.
– Csakhogy azóta eltelt néhány hónap, és kiderült, hogy hiába a fényes győzelem, semmi sem történik a városban. Viszont barátod, az új polgármester bejelentette, hogy megszorító intézkedéseket hoz, máris kevesebb pénz jut helyi sportra, kultúrára. Te tényleg elhiszed, hogy az előző vezetés kiürítette a kasszát?
– Elhiszem.
– És hogyan lehet kiüríteni egy város kasszáját, ha szabad kérdeznem? Ezt hogy kell csinálni?
– Ezt nem tudom. de a fideszesek lopnak, ez a lényeg. Mindenki lop, de ők a legtöbbet.
– Jó, haladjunk tovább. Az új polgármesternek nincs testületi többsége, visszadobják a javaslatait, évek fognak eltelni az önkormányzati harccal, és semmi sem történik. A polgármesteretek képtelen lobbizni, senkit sem ismer, a fejlesztéseket sorra más települések viszik majd el, amelyek tudják, mit akarnak, és ahol egységes a testület a legfontosabb ügyekben. Jó ez így nektek?
– Mindegy, csak annak a rohadt Orbánnak nem legyen igaza. Ne örüljön az a sok szemét fideszes.
– Igen, pontosan erre a válaszra számítottam. Még egy kérdést engedj meg. Ismerlek ezer éve, tudom, hogy nehezen éltek. Arra is emlékszem, hogy a mostani munkádat az előző vezetés idején szerezted, amikor a fideszes polgármester nagyvállalkozókat csábított a városba. Egy ilyen cégnél dolgozol, nem keresel sokat, de megéltek. A te életedben, munkakörülményeidben, megélhetésedben hozott bármiféle változást az ellenzéki győzelem, azon kívül, hogy a hírek szerint a munkaadód is fontolgatja, hogy kivonul a városból, máshova teszi át a székhelyét? Jobb lett az életed tavaly év vége óta? Jobb lesz ezután az életed?
A fiatalember kicsit fel-alá járkált, majd dacosan felszegte a fejét:
– Felőlem dögöljön meg mindenki. Miért, Mészáros Lőrincnek miből telik mindenre? És a Tiborcz? Miért nem én vagyok Mészáros Lőrinc vagy Tiborcz? A kisember szart sem ér?
Lassan ellépdeltem a fiatalember mellől.
A feleségem türelmetlen lett.
– Ki volt ez a fiatalember? – kérdezte.
– Egy régi ismerősöm – mondtam neki zavartan.
– Igen – mondta a feleségem kicsit élesen. – Csak rossz modora van. Miért nem mutatkozik be? Pedig feltűnően hasonlít hozzád.
– Tévedsz – válaszoltam. – Nem hasonlítunk egymásra, és nincs bennünk semmi közös. Utálom ezt a fiatalembert. Tudod, mit: nem is utálom. Nem érdekel, mi van vele, nem érdekel a sorsa. Majd megoldja a maga problémáit, tőlem, tőlünk segítséget ne reméljen. Idióta hülye gyerek, elrontja a közös dolgokat, és még neki áll feljebb. Mi viszont szépen élünk, dolgozunk, egészségesek vagyunk, és pompásan érezzük magunkat. Ez a lényeg, nem?
Aztán idejöttünk a kávéházba. Nehéz kedvemről lassan oszolt el a görcs.
A téma szép – mondtam magamban, felvidulva. – Versnek kicsit hosszú volna. De egy novellát lehet belőle csinálni. Röviden, szatirikusan. Ma úgyis csütörtök van, szállítanom illik valamit.
Papírt kértem, és rövid habozás után leírtam a címet: „Találkozás egy fiatalemberrel…”
És csak tompán fájt már a seb.
Szentesi Zöldi László – www.demokrata.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
