Így köszönnék a román államfőnek (persze csak messziről és látatlanból), bár inkább a bunözuá illene hozzá, hisz bevallása szerint „német származású, meggyőződéses román”.
Igen, már románabb a románnál is, hisz elnöki tisztsége erre köszöni, mert Romániában az számít csak jó románnak, aki a magyart ellenségnek tekinti és hajlandó gyűlölni. Politikusaik, pártjaik valósággal versengenek ebben, attól függetlenül, milyen színezetűnek címkézték fel magukat. Akár az árverésen, egymást licitálják felül a gyűlöletkeltésben, miként politikai elemzőik, publicistáik, megmondó embereik is.
Meg is hálálták az 1848-as forradalom idején és 1918 december elsején is! Ellenünk fordultak, mind ahányszor tehették. (Valószínűleg az elnök úr úgy tudja, hogy Burebista vagy Decebal kegyeit élvezték ősei.) Ő is nyugodtan kitombolhatja magyarellenességét, velünk, kisebbségiekkel és anyaországunkkal szemben is. Neki áll a zászló Brüsszelben, hisz szinte divattá vált égbe kiáltó hazugságokat, rágalmakat rázúdítani Orbán Viktorra és kormányára, a magyar ellenzék közreműködésével és támogatásával. Miért ne tenné ezt a román államelnök is, akinek pártját a vad nacionalizmus különbözteti meg a nyugati neoliberálisoktól.
Érdekes, hogy az ellenzéki pártok vezérei is méltatlannak találták az államelnök viselkedését, de az autonómia ügyében mélységesen egyet értenek vele, hisz a „magyar kártya” náluk is mindig kéznél van.
Az már csak hab a tortán, hogy az RMDSZ-en és parlamentek kívüli, egyelőre komoly felhatalmazás nélküli, immár egyesült ellenzéki alakulat, az EMSZ vezérkara is felháborodik egy dörgedelmes közleményben, közben a liberálisok kegyeit lesi, és a velük való szövetség egyedül üdvözítő voltáról papol hónapok óta, a romániai magyarság egyetlen perspektívájaként beállítva a frigyet.
Most újabb beadványra készülünk. És ki tudja már, hányadszor gyűjtjük az aláírásokat, ki tudja, hányadszor gazsulálunk már bent és kint. Ezúttal Brüsszelben. Az őshonos kisebbségek érdekében megfogalmazott törvénytervezettel, egy millió aláírással megerősítve. Nem nehéz megjósolni, mi lesz a sorsa. Egy tizenhat évvel ezelőtt megjelent jegyzetemből idézek: „Az EU-nak nem hogy kisebbségi politikája nincs, de egyszerű humán politikája sincs.” Ezt igazolták az elmúlt évek és a ma történései is bizonyítják…
Eljátszom a gondolattal: mi lett volna, ha Dobó kapitány elébb aláírásgyűjtésbe kezd, majd nyílt leveleket, közleményeket, állásfoglalásokat küldözget a töröknek?
Pataki István
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
