Egy évszázadnyi kisemmizés és megalázás után a magyarság első jeleit mutatja, hogy magához tér. Köszönhető ez az utóbbi évek anyagi gyarapodásának, nagyobb szellemi függetlenségének, de az is jelzés értékű, hogy ez a korona nevű vírus kapcsán (is) történik, hiszen szabadságunk alkotmánya elválaszthatatlan a Szent Koronától. Általa kapunk választ arra a kérdésre mennyire lehet/kell nemzetben és annál is nagyobb keretekben gondolkodnunk.
A történelem egyik nagy rejtélye, hogy tűnhettek el Atilla birodalmának összeomlása után a ragozó nyelvű népek alig néhány évszázad alatt a jelentéktelenségbe. Talán Mesterházy Zsolt történész látja helyesen, hogy a római birodalom egy könyörtelen világháborút folytatott a ragozó nyelvű népek ellen, mert a természetet tisztelő létszervezésük elfogadhatatlan kihívás volt az erőszakelvű Róma ellen. Caesar galliai hadjárata inkább népirtásnak minősíthető, mint hadjáratnak. De ez sem magyarázza meg az ázsiai (jobbára) szkíta népek eltűnését.
Egyedüli kivétel ez alól a magyar állam volt, amely Trianonig dacolt az új idők embertelen machiavellizmusával, materializmusával és még egyéb téveszméivel is. Kicsit leegyszerűsítve úgy is mondhatnánk, hogy a természethez, azaz az isteni világrendhez alkalmazkodó világ szembesült a világfelzabáló rendszerrel. Ezért is olyan fájdalmas számunkra a magyar történelem meghatározó helyszíneinek eltüntetése az utódállamok triviális nyugati mintákat másoló berendezkedése által. Nem mintha ez nálunk nem történt volna meg! Sőt, nem kis mértékben ennek köszönhetjük Trianont, hogy osztrák/német felsőbbrendűnek hirdetett kulturális mintákat szolgalelkűen átvettünk, s legnagyobb kincseinkről önként lemondtunk. A 19. század indogermán sovinizmusa, világkizsákmányoló rendszerének sikereitől megrészegedvén, persze mindent megtett, hogy kulturális teljesítményeit is magasabb rendűnek ismertesse el, mint a ragozó nyelvűekét, így sikerült – és számunkra ez volt a leghátrányosabb – a hangeltolódás igencsak gyenge lábakon álló elméletét a finnugor elmélettel együtt ránk kényszeríteniük.
Aki csak egy kicsit is odafigyel napjaink mély-történéseire hazánkban, tudja, hogy Czuczor-Fogarasi nagy műve óta sokszorosan is bizonyítva lett anyanyelvünk ősnyelv mivolta, de kulturális életünket irányító nemzetközi zsoldosok ma is lakat alatt tartják e felismerést, holott közismertté tételével óriási változásokat érhetnénk el. Természetesen ma is nagy ellenállásba ütköznénk, de az indogermán elmélet hirdetői tévedéseiket az idők múltával jórészt belátták, viszont olyan alapos történelemhamisítást végeztek (lásd: kelták, szkíták indogermanizálása), hogy külső segítség nélkül képtelenek egy radikális fordulatra. Egyik képviselőjük, Fritz Schachermeyr, maga is megsemmisítő véleményt alkotott a szellemi romhalmazról: „Az indogermán nyelvészet módszereivel úgyszólván mindent bizonyítani lehet, sőt annak ellenkezőjét is.” Zseniális kultúrtörténészünk, Götz László, többször említette, hogy az indogermán elmélet utolsó hívei a mi finnugristáink,
A szellemi nagytakarításhoz szükséges első fontos lépéseket nekünk kellene megtenni és nemcsak a magyarság gerince egyenesedne ki, visszatalálva végre önazonosságához, hanem Európa és a világ népei is hatalmas tudásra tehetnének szert, megértve végre saját anyanyelvüket mélyebb összefüggéseiben. Természetesen ez elismeréssel, sőt csodálattal járna a magyarság iránt, megakadályozva az ellenünk egyre durvábban alkalmazott kettős mércét és végre kiszabadítana mesterséges elszigeteltségünkből.
Milyen is a helyzet? Ma az ellenállás inkább politikai síkon létezik, ha csak nagyon gyengén is. A világfelzabáló rendszer nem ismer, nem akar más narratívát ismerni, mint a sajátját, még akkor is, ha maga is tudja, hogy ez nem tarthat sokáig, mert végveszélybe sodorja az egész emberiséget. Gondolkodásuk központjában ma is a rómaiak által tökéletesített divide et impera áll, azaz oszd meg őket és uralkodj rajtuk! Erről szól a liberális individualizmus ideológiája és a szolidaritás hirdetése is a migránsokkal. Egy végképp megosztott társadalom könnyen irányítható. Népmeséink a gyönyörű bizonysága annak, hogy a magyarság – talán egyedül állóan a mai világban – több évezredes tapasztalattal rendelkezik egy valóban szolidáris társadalom megalkotásában. Legelemibb feladatunk, Trianon századik évfordulóján, hogy ezt újra hihetővé tegyük a Kárpát medencében, ami nem fog sikerülni a magyarság imázsának radikális megváltoztatása nélkül az előbbiekben említett módon.
A korona vírus által gerjesztett pozitív változás kétségtelenül az lesz, hogy a nyugati életminta sebezhetősége nyilvánvalóvá vált. A fennen hirdetett nemzetekfelettiség, kozmopolitizmus léket kapott. Valójában eddig sem volt más, mint a nyugati sovinizmus történelmileg későbbi, burkolt formája. Amíg ugyanis (főként) a 19. században a sovinizmus az erőszakkal folytatott terjeszkedésnek, gyarmatosításnak remekül szolgált, ma ezt a kozmopolitizmusra építkező liberális individualizmus sokkal jobban és szinte észrevétlenül teszi. Valójában az ember születésétől fogva egy behatárolt lény, egy bizonyos néphez kötött, és csak egy tájegységen belül képes más népekkel is szorosabb együttműködésre. Ezt hazánk, mint a Szent Korona országa mindig is megtette és mindig az egyenlőség alapján. Ellentétben a nyugati országokkal, amelyek mást hirdettek otthon, és mást a meghódított népeknél, mi bevontunk mindenkit alkotmányunk védelmébe.
A várható változások negatívuma bizonyára a kis- és középvállalkozások gyengülése, a multik további térnyerése lesz. Ez a háttérhatalmi erőket erősíti és az eddig elfedett érdekellentéteket a jövőben kiélezi. Most válik létfontosságúvá egy valóban un-ortodox gazdasági politika, ami a multikat támogató eddigi gazdaságpolitikáról kevéssé volt elmondható. A minden krízisre könnyen megrendülő autóipar helyett az innovatív magyar vállalkozások elősegítése jelentheti a kiutat. És ezen a területen is az élelmiszeriparé, amely az éghajlatváltozás miatt úgyis nagy kihívások előtt áll. A vidéki élet élhetőbbé tevése biztonságosabbá is tenné világunkat, mint általában a lokalizáció előnyben részesítése a globalizáció helyett..
Minden nagy történelmi változás mai szóval élve „egy kifutó modell” leváltása. Ez általában sok szenvedéssel, véráldozattal megy végbe. A mai dimenziók mellett ez világégést is jelenthet. A keresztény egyházak nagy szerepet játszhatnának abban, hogy ezt elkerüljük. Sajnos azonban maga a (katolikus) egyház is a jézusi tiszta hitet túlságosan engedte az Ószövetség erőszakos szellemiségéhez igazodni. Ez a hívőket is elbizonytalanította, leginkább talán éppen hazánkban. Látnunk kell azonban, hogy a Szent István – Koppány vita gyakran aljas manipulációknak nyitott teret. Irányadó csak az evangéliumok szellemisége lehet, amelyet a magyar nyelv tükröz leginkább, amely egyedüliként nem csak az ige és az igazság egységét hirdeti, hanem egy sor hozzá kapcsolódó fogalmat tesz a helyére, bizonyítván, hogy az ég, az egész, az egészség, az egyén és az iga egységet alkotnak. Azaz nekünk könnyebb felismerni Jézus szavait, hogy „az én igám édes, és az én terhem könnyű” (Máté evangéliuma), amivel isteni útmutatást kaptunk. És mivel az egész Kárpát-medence Mária országa, Trianon csapását is könnyebben megérthetjük és felülmúlhatjuk.
Vajta Dénes
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
