Nincs izgalmasabb, mint átfutni a nemzetközi, „szabad” sajtót. Ha egyet láttál, láttad az összeset.
Nincs izgalmasabb elfoglaltság, mint átfutni a nemzetközi, „szabad” sajtót. Az benne a jó, hogy ha egyet láttál, láttad az összeset. Példaképpen most megmutatom önöknek egy nap termését, a Nézőpont Intézet nemzetközi válogatása alapján. Ha önöknek az az érzése támad, hogy a nemzetközi, „szabad” sajtót egyetlen központban írják, nos, akkor a hiba nem az önök készülékében van…
Akkor lássuk!
A CNN aggódva számol be a Riporterek határok nélkül nevű sóhivatal jelentéséről, amely szerint Magyarországon gyakorlatilag megszűnt a sajtószabadság, és akár öt év börtönnel fenyegetik az álhírek terjesztőit a veszélyhelyzetre hivatkozva.
A Breitbart ezzel szemben arról számol be, hogy a Riporterek határok nélkül szerint Magyarországon gyakorlatilag megszűnt a sajtószabadság, és akár öt év börtönnel fenyegetik az álhírek terjesztőit a veszélyhelyzetre hivatkozva.
Egészen újszerű cikket közöl a BBC ugyanezen a napon: ők arról számolnak be, hogy a Riporterek határok nélkül szerint… és igen: akár öt év…
A ZDF ezzel szemben azzal foglalkozik, hogy a Riporterek határok nélkül szerint, és akár öt év börtönt is…
Kilóg a sorból a Der Standard, ugyanis ők a Riporterek határok nélkül véleményét közli a változatosság kedvéért, és megemlítik azt is, hogy akár öt év…
A Le Figaro teljesen más szerkesztési elveket követve a Riporterek határok nélkül Magyarországgal kapcsolatos megállapításainak szentel teret, és arról is szót ejtenek, hogy akár öt évet is…
A Libération ezzel szemben a Riporterek határok nélkül őrületesen újszerű megállapításait teszi közé, és ők azt is kiemelik, hogy akár öt évet is…
A spanyol La Vanguardia teljesen új vizekre evezve a Riporterek határok nélkül megállapításait teszi meg vezető anyagává, és végre nem mulasztja el megemlíteni, hogy akár öt évet is…
A Hospodarske Noviny más húrokat penget. Ők a Riporterek határok nélkül megfellebbezhetetlen megállapításaival foglalkoznak Magyarország kapcsán, és az is eszükbe jut, hogy megemlítsék: akár öt évet is…
Mi pedig – csupán a tények kedvéért, és szinte félve- annyit jegyzünk meg, hogy Magyarországon a rendszerváltás óta eltelt harminc évben egy, azaz egy újságírót ítéltek letöltendő börtönbüntetésre (másodfokon ezt az ítéletet megváltoztatták): Bencsik Andrást. Ő viszont jobboldali. Ma úgy mondanánk, kormánypárti…
Ugyanezen a napon további színes, szerteágazó híreket olvashatunk még a világsajtóban – pontosabban annak „szabad” felében:
A The Guardian megjelenteti Soros nagyívű cikkét, amely szerint az EU-nak „örökjáradék-kötvényeket” kellene kibocsátania. (Soros pedig nyilván szívesen megvásárolná azokat, pusztán emberbaráti megfontolásokból.)
Az El País viszont meglepő módon Soros „örökjáradék-kötvényeivel” foglalkozik.
Meglepő módon viszont a Gazeta Wyborcza Soros „örökjáradék-kötvényeit” teszi érdeklődése homlokterébe.
Ugyanezen a napon még a további Magyarországgal foglalkozó írások jelentek meg, színesen, szabadon, más-más szempontok szerint vizsgálva hazánkat, és természetesen széles teret nyitva a különböző véleményeknek:
A The Guardian arról lamentál, hogy a járvány miatt erősödni fognak az „autoriter rezsimek”, élükön az Orbán-rezsimmel.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung rosszalóan ír a magyarországi családtámogatási rendszerről (migránsok helyett „saját” gyerekekkel akarja megoldani Orbán a demográfiai problémákat, fúj-fúj!), továbbá szankciókat sürget ellenünk (és a lengyelek ellen).
Most figyeljenek, most jön a kedvencem:
„A Frankfurter Rundschau interjút készített Matthias Wagner K-val, a frankfurti iparművészeti múzeum igazgatójával, aki a beszélgetés során röviden Magyarországról is szót ejtett. Az igazgató több, mint veszélyesnek tartja azokat a társadalmi fejleményeket, amik több autokráciához vezetnek. Szerinte ha az ember Magyarországra vagy az Amerikai Egyesült Államokra tekint, az félelmet idézhet elő azzal kapcsolatban, hogy egy Orbán Viktor vagy egy Donald Trump teljhatalmi fantáziái mit jelentenek.”
Óriási, nem? állítólag a Frankfurter Rundschau jövő héttől sorozatot is indít, amelyben Wagner úr után elemezni fogja a magyarországi helyzetet a frankfurti filharmónikusok vezető hárfása, utána az üstdobos, majd következnek a frankfurti kőfaragók és balettáncosok elemzései, a sort Vanek B. Eduárd közlegény nagyívű esszéje fogja zárni.
De ez sem rossz: „A Die Welt a nyári utazási kilátásokkal kapcsolatban közölt cikket, melynek során kitért arra, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök egyelőre bizonytalanságban hagyta a turizmus helyzetét.”
Hát persze… A világon mindenhol teljesen rendben van a turizmus helyzete, nincsen sehol semmi probléma, csak az Orbán, csak az hagyja bizonytalanságban a helyzetet…
A Neue Zürcher Zeitung a változatosság kedvéért a magyar demokráciáért aggódik, míg a lengyel Do Rzeczy-ben a helyi Szabó Tímea, Małgorzata Kidawa-Błońska, a Polgári Platform tagja szintúgy a magyar demokrácia állása miatt szed gyógyszereket.
Nagyjából ez egy nap termése. Mondom: ha egyet láttál, láttad az összeset.
u.i.: Amúgy, kérdezem: önök szerint melyik „szabad” ország „szabad” sajtójában lehetne g…nek nevezni a helyi miniszterelnököt? Na? Elárulom, hogy például Németországban ezért azonnal börtönbe vinnék az illetőt. De ott van a „szabad” Nagy-Britannia, ahol pedig a politikai aktivistaként és újságíróként tevékenykedő Tommy Robinsont 13 hónapra börtönbe zárták, mert tudósítani akart a muszlim migránsok által elkövetett nemi erőszakok bírósági eljárásairól.
Na, hát ezért van a Riporterek határok nélkül sajtószabadság listáján Britannia a 35. helyen, mi pedig a 89-en. El ne felejtsem! Jamaica a 6., Costa Rica a 7. Világos, nem?
Bayer Zsolt
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
