Hetvenöt évvel ezelőtt, 1945. április 5-én hirdették ki a második világháború után felálló csehszlovák kormány programját. A Zdenek Fierlinger vezette kormány fogadta el a kassai kormányprogramot, mely tartalmazta a felvidéki magyarságot sújtó jogfosztást is.
Az április 5-én kihirdetett kormányprogram a moszkvai kommunista emigráció és a Beneš elnök köré tömörülő csoportok közötti kompromisszumként jött létre, melyet március folyamán Moszkvában szövegeztek meg.
A kormányprogram közzétételét követően a magyar- és németellenes elnöki dekrétumok, nemzetgyűlési törvények és a Szlovák Nemzeti Tanács rendeleteinek sora látott napvilágot, melyek e két nemzeti kisebbséget törvényen kívüli állapotba helyezték.
A felvidéki magyarok szempontjából a legfontosabb eleme a szláv nemzetállam megteremtésének meghirdetése volt.
A kormányprogram V. fejezete kimondta, hogy a nemzetiségek által lakott településeket a szlovák etnikai területeken érvényes demokratikus választásoktól eltérően nem választott, hanem a Belügyi Megbízotti Hivatal által kinevezett, az északi szlovák etnikai területről iderendelt, illetve a helyi szlovákok közül kiválasztott tisztségviselők irányítják.
A VIII. fejezet kijelenti, hogy a magukat németnek, illetve magyarnak valló polgároktól megvonják a csehszlovák állampolgárságot, s miután az állam javára elkobozták minden ingó és ingatlan vagyonukat, kitiltják őket a Csehszlovák Köztársaságból. Az így hontalanná vált németek és magyarok vagyonáról a XI. fejezet rendelkezik, amely kimondja, hogy ezt a vagyont csakis szláv nemzetiségű személyeknek utalhatják ki.
A német és a magyar kultúra megsemmisítésének folyamatát ismerteti a XV. fejezet. Ez a szláv tudat megerősítése érdekében megszüntette a német és a magyar nyelvű oktatást, s elrendelte a már működő nem szlovák tanítási nyelvű alapiskolák bezárását. A kassai kormányprogram rendelkezései az 1945 és 1948 között kiadott magyar- és németellenes törvények alapkövének tekinthetők.
Az egyik legjelentősebb akció Pozsonyban zajlott, ahonnan 1945. május 3-ától kezdődően több ezer magyart internáltak a pozsonyligetfalui gyűjtőtáborba. Ezzel egy időben megkezdődött a felvidéki magyarok áttoloncolása Magyarországra. Ezt erősítette meg az 1946. február 27-én Budapesten aláírt magyar–csehszlovák lakosságcsere-egyezmény. Ennek értelmében a csehszlovák kormány felvidéki magyarokat telepített ki Magyarországra, ahonnan magyarországi szlovákok önként jöttek át Csehszlovákiába.
A lakosságcsere mellett a felvidéki magyar közösségek Csehszlovákián belüli széttelepítése, azaz deportálása is megkezdődött.
A felvidéki magyar közösség hontalanságának és jogfosztottságának az 1948 februári kommunista hatalomátvétel vetett véget. A Klement Gotwald vezette kommunisták 1948. október 25-án biztosították a magyaroknak az állampolgárság visszajuttatását hűségeskü fejében.
A dekrétumokat az egykori Csehszlovákia mindkét utódállama, Csehország és Szlovákia is jogrendje részének tekinti. A dekrétumok összeegyeztethetetlenek az Európai Unió Alapjogi Chartájával, a szlovák parlament 2007-ben mégis megerősítette azok sérthetetlenségét.
A Csemadok az évforduló kapcsán felhívást tett közzé. „Ma virágvasárnap van. Nekünk, felvidékieknek pedig ez alkalommal gyásznap is, hiszen 75 éve, 1945. április 5-én írta alá Beneš a dekrétumokat, melyek következtében hontalanná váltak az őseik földjén élő szlovákiai magyarok. Ha dédszülei, nagyszülei, szülei történetét szívesen megosztaná velünk, kérjük, küldje el nekünk május 31-ig az Első Kézből szerkesztőségébe, a [email protected] címre, vagy messengeren, akár képekkel együtt. A beküldött írásokból válogatunk a lapba, valamint könyvvel jutalmazzuk” – olvasható a közleményben.
Felhasznált irodalom:
Bárdi Nándor – Fedinec Csilla – Szarka László: Kisebbségi magyar közösségek a 20. században
adatbank.sk
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
