Ezt az újítást igazán a vidéki magyarok fogják értékelni, de a lényege az, hogy az Országház épületén néhány dolgot elkapkodtak 130 évvel ezelőtt, ezeket a hibákat most kijavítják.
2013-ban véget ért az Országház épületének 90 (!) éves, állagmegóvási célú burkolatcseréje, hét évvel később azonban újra megjelentek az állványok a Parlament épülete körül – írja az Index.
A mostani munkálatok során a 386 darab címert cserélik, aminek a háttere a következő: a főbejárati szárny oromzatában ott van Magyarország történelmi középcímere, a bejárati ívek fölött hat nagyobb címerpajzson az egykori részországoké (Horvátország, Fiume, magyar kiscímer, Erdély, Szlavónia, Dalmácia) – ezek azok a meghatározó címerek, amiket mindenki ismer. A házon azonban végigfut a főpárkány alatt egy címergaléria (kivéve a Dunára néző homlokzatot), és a két üléstermi torony párkánya alá is jutott a címerekből. Ezek a lentről kicsinek tűnő címerpajzsok valójában tekintélyes méretű faragványok, amelyek bele vannak építve a ház kőburkolatába, annak részét alkotják.
A Steindl Imre Programiroda a mostani, részleges címercsere előtt készíttetett egy tudományos dokumentációt, amely feltárta mindazt, amit a címerek történetéről tudni lehet. Volt megye, amelynek címerét tízszer is feltették a homlokzatra, „túl sok volt a hely”, Zala például tízszer van fent, Buda és Budapest külön, de Pest egyszer sem – szóval sok volt az átgondolatlanság.
Most tehát a galériakocepciót dolgozták át, város- és megyecímerek szerepelnek gondosan elválasztva, de olyan városok továbbra sem fognak szerepelni, amelyek az Országház építése idején még nem voltak vagy nem városok voltak.
121 szabad hely van most, ezekre felkerülnek a véletlenül kimaradt városok, az 1896-os megyeszékhelyek és rendezett tanácsú városok és más, akkoriban jelentős városok. Az elv tehát az, hogy elkészül az a galéria, amely „akkor” készült volna el, ha alaposabban átgondolják.
Látszik, hogy még ebből az 1896-os logikából is kijött egy olyan címergaléria, amiben nagyobb lett a mai Magyarországhoz tartozó, vagy határon túli, de még mindig jelentős magyar lakosságú városok aránya, és csökkent – az eddigihez képest – azoké, amelyekhez a magyarságnak már csak történelmi köze van. Ebben pedig az a jó, hogy sokkal többen megtalálhatják a június elejére lezáruló címercsere után saját városuk jelképét az Országházon, mint eddig, ami nyilvánvalóan jó érzés a Kossuth térre látogató egrieknek és a miskolciaknak, a zalaegerszegieknek és a szentendreieknek, a nagyszalontaiaknak és a zentaiaknak.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
