Chrudinák Alajos, a világszerte ismert és elismert külpolitikai újságíró, a Magyar Televízió (MTV) legendás közel-keleti tudósítója, az MTV Külpolitikai Főszerkesztősőgének egykori vezetője, a Panoráma című műsor egykori főszerkesztője március 29-én lenne 83 éves. Hosszú küzdelem után március 11-én visszaadta lelkét a Teremtőjének. Külpolitikai műsoraival korszakot, műfajt és iskolát teremtett Magyarországon. Megalkuvást nem ismerő bátorsága, vakmerősége a közel-keleti háborúkban, szókimondó, objektív interjúi és műsorai a világ egyik legismertebb és legnépszerűbb tudósítójává tették őt. Sokoldalú egyéniség volt, aki tehetségével és több mint százhetven dokumentumfilmjével kivívta a szakma és a világ közvéleményének elismerését.
Chrudinák Alajos a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett 1955-ben, majd Moszkvában, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében tanult 1955-ben és 1956-ban, ezután beiratkozott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának (ELTE BTK) Sémi filológia szakára. Már egyetemista korában sem bírta elviselni az igazságtalanságot, ez így volt 1956-ban is, amikor Moszkvában – egyetemistaként – a magyar nagykövetség előtt többedmagával tiltakozott a magyar szabadságharc katonai leverése ellen.
Ezért nem folytathatta a tanulmányait, 1957-ben Magyarország összes egyeteméről kitiltották. Sőt: csaknem egy évig ült börtönben. Nagyon nehéz volt felállni ebből a helyzetből, hiszen egzisztenciálisan teljesen leépítettek. Később a Tudományos Ismeretterjesztő Társaságban (TIT) József Attila Szabadegyetemén felkérték, hogy arab nyelvet tanítson, ekkor kezdődött újra a normális élet számára. 1957 és 1962 között óraadó és nyelvtanár volt tehát, és dolgozott az Országos Fordító Irodában is.
1963-tól 1972-ig a Magyar Rádió munkatársa volt, majd a Magyar Televízióhoz került. Közben – 1965 és 1968 között – az ELTE BTK sémi filológiai tanszékén tanított. 1972 és 1977 között az MTV Külpolitikai Szerkesztőségének helyettes vezetője volt, majd a Panoráma, a Nemzetközi Stúdió, a Parabola, a Szemtől szemben, az Ezredforduló, a Magyarok, a Fórum című műsorok főszerkesztője lett.
1968-tól 2004-ig több mint százhetven riport-dokumentumfilmet készített az erdélyi magyarok szenvedéseiről, a közel-keleti háborúkról, az izraeli megszállásról, Trianon tragikus következményeiről és a kommunista diktatúrák embertelenségéről. A Közel-Keleten, valamint a szocialista érában készült filmjeit az akkori nyugati világ is megvásárolta, 1980-ban, Monte-Carlóban pedig Arany Nimfa díjjal ismerték el munkásságát.
Fontosabb filmjei: Moszkva magyar diákszemmel (1970); Erdély (1973); Háború Ramadánkor (1973); Harcok a magányos cédrus országában (1975); Lesz-e béke az olajfák alatt? (1976); Hadüzenet nélküli háború Afrika szarván (1977); Háború a Szaharában (1979); Biszmillah (1979); Olajháború (1980); Ostromzár (1982); Volt egyszer egy ország (1983); Kutyaszorító (1984); Holtpont (1984); Invázió (1985); Éhe a kenyérnek, éhe a változásnak (1986); Mocsárháború (1986); Ha megdobnak kővel… (1988); Mikor Csíkból elindultam… (1988); Vasfüggöny (1989); Le kell rombolni a félelem falát: Tőkés László református lelkész (1989); A temesvári forradalom (1989); Mit ér az ember, ha magyar (1991); Beneš-dekrétum (1991); Zsidó extrémisták (1996); Egy diktatúra anatómiája (1997); Arafat kontra Peresz (1997); Szamaritánusok (1998); Meghalt a király, éljen a király (1998); Trianoni tragédia (2001); A dákoromán ideológia (2001); Arabia Felix (2002); Velem vagy ellenem (2002); Kik a terroristák? (2002); Háborúból háborúba (2003).
Számos riportot és egész estét betöltő dokumentumfilmet készített a palesztin-izraeli konfliktus hátteréről, megszólaltatva mindig mindkét felet. Rendszeresen készített interjút arab, palesztin és izraeli vezetőkkel, például Jasszer Arafattal, a PFSZ egykori vezetőjével, Menáhém Begin, Simón Peresz és Ariél Sárón egykori izraeli miniszterelnökökkel, valamint Moammer Kadhafi libiai ezredessel és másokkal. Állandó életveszélyben volt, nemcsak amiatt, mert többször a frontvonalakban, fegyverropogások és bombázások kellős közepén készítette riportjait, hanem azért is, mert rendszeresen bírálta az Amerikai Egyesült Államok világhatalmi törekvéseit, feltárta és műsoraiban nyilvánosságra hozta azok hátterét.
Ő volt az első külpolitikai újságíró a világon, aki egyértelműen és bizonyítékok birtokában kimondta, hogy az USA afganisztáni, iraki, majd líbiai katonai akciója politikai, katonai és erkölcsi kudarcot vallott, s ennek oka az volt, hogy egyrészt az USA stratégiailag felkészületlenül vágott bele ezekbe a „háborúk“-ba, másrészt az amerikai vezetés nem ismerte ezen országok szokásait. „Itt is tapasztalhattuk tehát a vietnami szindrómát“ – vallotta erről Chrudinák.
Mindemellett rámutatott az USA közel-keleti politikájának ellentmondásaira, illetve Franciaország 2010 utáni „afrikagyarmatosítási“ törekvéseire. Az igazságot tárta a nagyvilág közvéleménye elé, és ez életveszélyes volt. Antiszemitizmussal vádolták, annak ellenére, hogy a palesztin-izraeli konfliktusban – mint ahogy minden riportjában – mindkét felet minden esetben megszólította.
Chrudinák Alajos filmjeinek felbecsülhetetlen értékű politikai jelentősége is van. Vakmerő tudósítói és oknyomozó riporteri munkájának ugyanis kiemelkedő és egyedülálló nemzetközi eredménye és szakmai-politikai sikere, hogy az arab világban több népcsoport köszönheti Chrudináknak és filmjeinek önállóságának, függetlenségének megteremtését.
A Panoráma a rendszerváltozást megelőző években, illetve a rendszerváltozás idején és után a Magyar Televízió legnézettebb műsora volt. Népszerűségét annak köszönhette, hogy Chrudinák új stílust teremtett: az objektív, nyílt és őszinte televíziózást, amelyben ismeretlen fogalom volt a mellébeszélés. Ha a műsor valakit kritizált, mindig megkérdezte a másik felet is. Ezt a kommunista diktatúrában Chrudinák honosította meg egyedül. A Panoráma nemzetközi tekintélye pedig azért nőtt, mert a külföld egyrészt bátornak tartotta kommunistaellenes riportjai miatt, másrészt szakmailag olyan szinten volt, mint a nyugati televíziós műsorok.
A Panoráma stábjai mindig felkészülten és hittel indultak a Felvidékre, Erdélybe, Székelyföldre, a Vajdaságba, a Kárpátaljára, hogy feltárják a többségi nemzetek magyarellenes intézkedéseit és bemutassák a határon túli magyarok valós életét Magyarország és a világ közvéleménye számára. Akkoriban hatalmas sikere és hatása volt például a Václav Havellel és az Alexander Dubčekkel készített Panoráma-interjúnak.
Ekkor indokolatlan – és az egyes országok kommunista pártjai által irányított – sajtókampány és ingerült nyilatkozatháború indult a Panoráma és Chrudinák személye ellen, aki a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején persona non grata, azaz nem kívánatos személy volt Romániában és Csehszlovákiában. „Szópárbaj helyett párbeszédre lett volna és van szükség” – nyilatkozta erre Chrudinák Alajos. Az élet azonban Chrudinákot és az általa vezetett Panorámát igazolta.
Meghatározó jelenség volt az is, hogy a Panorámának – s benne a Tőkés László temesvári református lelkésszel készített interjúnak – milyen hatása volt egész Magyarországon és a határon túli magyarság körében. Tőkés ugyanis vállalta azt, hogy megtöri a félelem, a hallgatás falát. Chrudinák pedig vállalta, hogy a fenyegetések ellenére megteszi az első lépéseket a romániai magyarság felszabadítására. Óriási kockázatot vállalt ezzel a Panoráma és főszerkesztője, de végül jelentős mértékben befolyásolták a romániai politikai változásokat. Nem beszélve arról, hogy az 1989-es romániai forradalom idején elsőként közvetítették a Ceauşescu-per filmfelvételeit.
1992-ben ismét rágalomhadjárat indult Chrudinák ellen, az MTV elnöke leváltotta posztjáról, majd egy munkaügyi bírósági határozattal visszakerült a főszerkesztői székbe. A csatát megnyerte ugyan, hiszen a bíróság Chrudináknak adott igazat, de igazságérzete, könyörtelen őszintesége és szókimondása miatt 1994-ben az akkori kormány Jordániába száműzte, s csak időszakosan kapott operatőrt. Ennek ellenére kitűnőbbnél kitűnőbb dokumentumfilmeket készített a Magyar Televízió számára. Chrudinák 1994 és 1998 között tehát az MTV közel-keleti tudósítója volt, de ez sem ment gondok nélkül, hiszen 1997-ben forgatás közben meghalt az operatőre, Kazinczki László (a sivatagban az autójukat lelökték az útról, az operatőr kirepült az autóból, és fejsérülésébe belehalt.)
Közéleti tevékenysége is rendkívül hatékony volt, hiszen 1989-ben és 1990-ben a Minisztertanács Nemzetiségi Kollégiumának tagja volt, 1992-től a Magyar Újságírók (MÚK) Közösségének tagja, 2000-től elnökségi tagja volt, 1993-ban tagja lett az Erdélyi Világszövetségnek, 1996 és 2000 között a Magyarok Világszövetségének elnökségi tagjaként tevékenykedett, 1998-99-ben pedig a Diplomatic Magazin főszerkesztője volt. 1990 elején – négy hónapig – a Magyar Televízió elnökhelyettese volt, 1996-97-ben az MTV regionális elnökhelyettese, illetve 1998 és 2004 között az MTV főmunkatársaként dolgozott. A kilencvenes években előadásaival járta a Kárpát-medence magyarok által lakott vidékeit (legtöbbet a Felvidéken volt), több könyvbemutatón és egyéb rendezvényen tartott érdekfeszítő előadást, minden esetben teltházas közönség előtt.
Chrudinák Alajos több rangos díj tulajdonosa: 1977-ben Rózsa Ferenc-díjjal, két évvel később SZOT-díjjal, 1982-ben pedig Balázs Béla-díjjal tüntették ki. Négy alkalommal – 1976-ban, 1978-ban, 1980-ban és 1982-ben – kapta meg a miskolci tv-fesztivál fődíját, és 1980-ban, Monte-Carlo-ban, Arany Nimfa-díjjal ismerték el egyedülálló újságírói munkáját. 1981-ben megkapta a lipcsei filmfesztivál különdíját, majd 1990-ben Opus-díjjal, 1991-ben Széchenyi-emlékdíjjal tüntették ki, 2001-ben pedig megkapta az ’56-os Hősök Nagyjelvényét.
2000-ben visszavonult és feleségével, Ágotával, Nógrád megyébe, Mátracserpusztára költözött. Innen dolgozott az Echo TV-nek, és publikált a Magyar Fórum című lapban is.
Chrudinák Alajossal olyan újságíró-nemzedék ment el, amely világszerte megteremtette az igazságon alapuló, objektív, minden részletre kiterjedő tömegtájékoztatást. Ahogy ő maga is nyilatkozta többször: „A tájékoztatásnak egyetlen kritériuma lehet: az igazság.“
2020. március 29-én, vasárnap, 16.05 órakor a Duna Televízió 26 perces emlékműsort közvetít Chrudinák Alajosról.
Tarics Péter külpolitikai újságíró,
Chrudinák Alajos és a Panoráma egykori munkatársa,
pályakövető barátja
Képek: Tarics Péter
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
