Bírósági felülvizsgálatot kért az a 13 iráni egyetemista, akiket azért utasítottak ki Magyarországról, mert durván megsértették a járványügyi szabályokat. A Magyar Helsinki Bizottság azonnal a diákok hóna alá nyúlt, mondván, szegények „a kormányzati propaganda célkeresztjében állnak”. Arról nem esett szó, hogy a „célkeresztben álló” diákok előzőleg a Szent László Kórházban randalíroztak, székekkel hajigálták meg az ő életükért küzdő orvosokat, ápolókat.
Nem új, hogy a demokrácia fölött őrködő „helsinkiek” provokálják a józan embereket. Volt, hogy azért gerjedtek haragra, mert a kormány egy vasat sem fizetett ki abból a Strasbourgban kiszabott pénzbüntetésből, amit két kiutasított – a helsinki aggodalmaskodók által képviselt – bangladesi migránsnak ítélt meg a bíróság. (Igaz, ha akart volna fizetni, sem tud, mert az „áldozatok” időközben elszeleltek. Okuk volt rá.) Háborogtak a „humanisták” akkor is, amikor nemrég a magyar kormány bejelentette: megvizsgálja, jogos-e a bánatpénz azoknak az elítélteknek, akiknek „rossz börtönkörülményeik miatt” sokmilliós kártérítéseket járnak ki dörzsölt sztárügyvédek.
A Helsinki Bizottság irányultságát jól mutatja alapító elnökük egy régebbi nyilatkozata. Kőszeg Ferenc azon merengett, mikor volt Magyarországnak a legrosszabb híre a világban. A fehérterror idején? A Nagy Imre kivégzését követő hetekben? Dehogy. Kőszeg szerint mindkét gyalázatot felülmúlja a déli határkerítés felállítása. No comment.
Jut eszembe, épp ma harminc éve volt az öt halottat követelő gyalázatos marosvásárhelyi pogrom, ahol magyarokat gyilkoltak. Amennyire visszaemlékszem, a „magyar” helsinkiek nagyokat hallgattak.
Pilhál György: Székdobáló áldozatok
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
