Emberemlékezet óta gyalázatos dolgok zajlanak a Földön. Tanultunk történelmet, hogy milyen szemszögből, az most mindegy. Mindig voltak küzdelmek, csetepaték, harcok, háborúk. Törzsek törtek egymás ellen a négereknél, az indiánoknál, lekaszabolták egymást, ha megtehették.
Emberi szíveket téptek ki eleven mellkasokból, keresztre feszítettek sora lángolt, mert olyasmiben hittek, amiben épp nem szabadott, a szabadság, egyenlőség és testvériség nevében zuhogtak a nyaktilók bárdjai.
Az indián és a néger aztán felhagyhatott a marakodással, mert megjött az étvágy a drágakőre, aranyra, kaucsukra, fűszerekre, nekiindult Spanyolország, Britannia, Franciaország, Belgium, és elintézte őket maguk helyett is. Harapott belőlük, aki tudott és volt hozzá gusztusa.
Gondolhatnánk talán, hogy a Kelet és a Nyugat vívja végső csatáját. Miféle Kelet? A Dalai Lámát kitessékelték a saját országából, de köszöni, azért elvan, Indiában kislányokat kényszerítenek vénemberekhez, Thaiföld az erkölcsi hullák paradicsoma, Kína olcsó szemetet gyárt, Svédország dédelgeti azt, aki a saját himnuszát hányja le. Több is van, persze, remélem nem sértődnek meg, akiket kihagytam.
Don-kanyar, Drezda, Hirosima, Gulag. Mond ez nekünk valamit? Magyarország régen és most. Mond ez nekünk valamit?
Én hiszek abban, hogy az ember alapvetően jó. Ám a méreg, amelyet hosszú ideje csöpögtetnek, és amely annyira hasonló egy vírushoz, hatott. Időnként a mérgezett igyekszik föltápászkodni, és inogva bár, de elindul újra és újra a tisztességes élet reményében. Akkor kap a hátába egy kést, mert mindig akad áruló. Mindig.
Most eljött egy vírus. A neve: korona. Segít nekünk. Persze háború ez is, és mint minden háborúnak, ennek is vannak áldozatai. Ha segíteni tudnék vele, szívesen halnék meg koronavírus által, ha ez az ára annak, hogy jogosan zárhassuk le a határainkat, ha betilthatjuk a ”büszke” másság beteg murijait, ha olvashatom végre, ki hogyan szeretne SEGÍTENI a többieknek a túlélésért. Megfizetném az árat boldogan, ha a bankok döglenének bele a vírusba, ha nem tennék ki az embereket az otthonukból, ha a kis gazdaságok juthatnának lélegzethez, ha a magyarok hazajönnének, aki pedig nem képes emberségben élni, eltakarodna.
Azt hiszem, nem Keletről és Nyugatról van itt szó, inkább a Sötétség és a Fény fiainak küzdelméről.
Ez az a pillanat, amikor mindenki eldöntheti, hova tartozik. Hogy mi lesz, nem tudom, de azt igen, mit választok. Mit gondoltok, melyik oldalra állok? Jöttök velem?
Kucsera Zsuzsanna
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
