Macron a globális elit szerves tagja és az általuk vallott globalizmus elkötelezett híve. Óvakodjanak a görögtől, még akkor is, ha ajándékot hoz, s még akkor is, ha francia!
A címben megfogalmazott felszólítás természetesen a Vergilius Aeneis című eposzából származó híres mondás (Timeo Danaos et dona ferentes – félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is) némileg átalakított változata. Emmanuel Macron nem görög, hanem francia, és egyetlen falovat sem ajándékozott a trójaiaknak – mégis azt hiszem, óvakodni kell a francia köztársasági elnöktől, mert nem feltétlenül játszik tiszta lapokkal az európai és uniós politikában.
Mire gondolok? Egészen tömören arra, hogy az utóbbi időszakban megváltozott a tárgyalási stratégiája és technikája: taktikai szövetségeseket keres nagy európai céljai megvalósításához, még azok közül az országok közül is, akikkel a legkevésbé ért egyet ideológiai, világnézeti, politikai és geopolitikai kérdésekben. Jól láthatjuk, hogy ebbe a körbe most már Magyarország és Lengyelország is beletartozik, ezt mutatják az utóbbi hónapok fejleményei.
Macron stratégiai és taktikai fordulata, ha jól látom, a tavalyi európai parlamenti választások alatt – és főleg után – következett be. Macron azzal a reménnyel vágott bele az EP-választásokba, hogy annak eredményeként a szoros integráció és a föderalizmus hívei, a migráció és a multikulturalizmus iránt elkötelezett pártok kerülnek többségbe a parlamentben, köztük az őáltala kezdeményezett új pártcsalád, a Renew Europe (Újítsuk meg Európát) mozgalom, amely a liberálisok legújabb, megszépítő elnevezése.
Ennek eredményeképpen pedig olyan új elnöke és biztosai lesznek az újonnan megalakuló Európai Bizottságnak, amely erőteljesen viszi tovább az ever closer union (mind szorosabb unió) koncepcióját; ha kell, letaszítva és a másodosztályba utalva az ehhez csatlakozni nem kívánó, szuverenista tagországokat.
Macronnak és elvbarátainak, a liberálisoknak, zöldeknek, szociáldemokratáknak és sajnos a néppárt liberális részének csalódniuk kellett, az EP-ben patthelyzet alakult ki, a szuverenisták és eurorealisták (nem euroszkeptikusok!) megerősödtek, s bonyolult küzdelem alakult ki arról, hogy ki legyen az új, alakuló Európai Bizottság elnöke.
Macron ebben a válsághelyzetben váltott taktikát: innentől kezdve belátta, hogy a V4-ek nélkül nem lehet elérni a céljait, sőt nem törhet azonnali és totális győzelemre, átmeneti kompromisszumokat kell kötnie. Ebből adódóan kiegyezett a visegrádi országokkal a Merkel által kétségbeesésében bedobott Ursula von der Leyen személyében.
Innentől, tehát 2019 júniusától kezdődött meg Macron új politikai korszaka. Az elsőt, a Macron 1.0-t a kőkemény, magabiztos, már-már pökhendi és elitista magatartás jellemezte. Nos, Macron második korszakában, a Macron 2.0-ban már egy megszelídült francia államelnökkel állunk szemben.
Ez a toleráns és empatikus elnök megértő módban kezd beszélni a közép-európai országokról, a V4-ek törekvéseiről, már nem akarja azonnal tönkrevágni a nemzetállami identitást, szívélyesen fogadja Orbán Viktort, legnagyobb ideológiai és politikai ellenfelét; sőt dicsérően nyilatkozik róla, inspirálónak nevezve gondolatait Európa és a világ jövőjéről, a migrációról és más dolgokról.
Azt, hogy inspirálják a magyar miniszterelnök gondolatai és elképzelései, bőszen elhiszem neki. Azonban abban már kissé szkeptikus vagyok, hogy vajon mire és milyen irányba inspirálják az elnök urat ezek a gondolatok és elképzelések.
Ugyanis nem eszik olyan forrón azt a bizonyos kását: nemrég Macron Lengyelországban járt, ahol találkozott Andrzej Duda államelnökkel és Mateusz Morawiecki miniszterelnökkel is, s itt is meglepően barátságos hangot ütött meg, s azt hihetnénk, hogy tovább folytatódik a megbékélő Macron-imázs építése.
Ám ne legyünk naivak: Macron cukrot hozott, de valójában keserű pirulát akar lenyeletni a V4-ekkel, de főleg Magyarországgal, mégpedig azt, hogy a lengyeleket kiszakítja a visegrádiak eddig példás geopolitikai szövetségéből. Itt kell megjegyeznem: a visegrádiak szétverését már 2017 augusztusában megpróbálta, amikor is Salzburgban találkoztak az úgynevezett slavkovi hármak – Ausztria, Csehország és Szlovákia –, méghozzá francia bábáskodással, akkor azzal a reménnyel, hogy a két utóbbi országot leválassza a visegrádi négyekről. Ez a törekvése akkor még nem volt sikeres.
Most viszont úgy próbálja megbontani az egységet, hogy Lengyelországot mintegy beemeli az európai nagyhatalmak sorába, elhitetve velük, hogy nekik Franciaország és Németország mellett a helyük, s nem a renitens visegrádi négyek között. Úgy fogalmazott: „A stratégiai partnerek, a nagy európai hatalmak között képesek vagyunk újraindítani a produktív párbeszédet, és Európánkat erősebbé, szuverénebbé és egységesebbé tesszük”.
Tehát számára immáron Lengyelország európai nagyhatalom, és, tette hozzá, „a három ország (Lengyelország, Németország és Franciaország) viseli a felelősséget Európa jövőjéért”. Mindez azért brutális, mert egyszerre akarja szétverni a visegrádi négyeket és megbontani a különlegesen erős lengyel–magyar szövetséget és barátságot.
Bámulatos taktika, de számomra ez azt jelenti, hogy Macron cinkelt lapokkal játszik. Igaz, legutóbb, a müncheni biztonsági értekezleten már ismét bekeményített, és arról beszélt, hogy az EU-t akár úgy is meg kell erősíteni, hogy abból az integrációval egyet nem értő országok kimaradnak (például – teszem hozzá – Magyarország).
Soha ne feledjük a gyökereket, amelyeket nem olyan könnyű elszakítani: Macron a Rothschild & Cie Banque bankházban kezdte befektetési bankárként, később résztvevője volt a Bilderberg-csoport összejöveteleinek, majd pedig villámgyors politikai karriert futott be nagyon fiatalon. És ne feledjük: Soros György örömét fejezte ki elnökké választása kapcsán.
Macron a globális elit szerves tagja és az általuk vallott globalizmus elkötelezett híve. Óvakodjanak a görögtől, még akkor is, ha ajándékot hoz, s még akkor is, ha francia!
Fricz Tamás
A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
