Márpedig vonyítanak megint. Éspedig pont azok, akikről az a Szakács Árpád tart előadást a Mi Hazánk által életre hívott Fekete István Szabadegyetemen, aki ellene feltették a szokásos „rettegés lemezt”.
Úgy tűnik, nagyon betalált a dolog.
De érdemes kontextusában szemlélni az eseményt. Nemrégiben bontott zászlót a szóban forgó Fekete István Szabadegyetem, mely kulturális szabadságharcot hirdetett, felismervén azt az égető problémát, messze nem elég jelen lenni a politikai térben, mert sok szempontból az, ami megjelenik a politikumban, korábban már kibontotta szárnyait a szellemi és kulturális életben.
Ha úgy tetszik, ez egy valódi metapolitikai lépés. Nem kell feltalálnunk a „spanyol viaszt”, ez esetben lehet és illik is tanulni az ellenségtől. Miután a forradalmi baloldal, a marxisták felismerték, nem működnek a hagyományos lenini tanítások, szovjet katonai jelenlét nélkül csak nem akar bekövetkezni a várva várt kommunista előretörés a nyugat-európai országokban, stratégiát váltottak. A Frankfurti Iskola agytrösztjeinek útmutatásai alapján megkezdték az 1960-as években a nagy menetelést a politikai tértől kissé távolabbi terekben, hogy aztán néhány évtized múlva learassák annak közpolitikai babérjait. Ezt nevezzük kultúrmarxizmusnak.
És persze ennek az aratásnak issza a levét manapság is Európa.
Bárgyú önáltatás volna azt mondani, a kontinens keleti felén nem ez a helyzet, vagy nem ebbe az irányba haladunk rohamléptekkel. Ez a meg nem értés egyébként kormánypárti körökben is uralkodik, a Fidesz lassan 10 éve tartó uralma alatt sem tettek semmi érdemit annak érdekében, hogy ne nyomasztó baloldali túlsúly uralkodjék a kulturális életben. Márpedig, mint tudjuk, a fenti példázat alapján ez előbb-utóbb politikai baloldali visszarendeződést fog eredményezni.
Ezt a missziót vállalja fel a Fekete István Szabadegyetem. Fekete Istvánt úgy ismerjük, mint ifjúsági irodalmi szerzőt, de már egyre többen tudják, túl azon persze, hogy abban is zseniális volt, hogy azért volt kénytelen azzá válni, mert a kommunisták korábbi művei (például a Zsellérek regénye) miatt ettől eltiltották, sőt, brutálisan kiverték a szemét is.
A szabadegyetem február 13-án veszi kezdetét, s az előbb említett Szakács Árpád tart előadást, „A magyar kultúra ellenségei” címmel. A kultúrmarxisták számára ez felér egy hadüzenettel, nem is hagyták szó nélkül. Cikkezett az eseményről többek között a Magyar Narancs és a 444 is.
Idézzünk ez utóbbiból:
Szakács Árpád a műsorban kiosztott egy, az országos levéltárból szedett, 1911-es szabadkőműves dokumentumot Jászi Oszkár székfoglalójáról a Martinovics-páholyban, amiben szerinte az 1919-es bolsevizmus szellemisége uralkodott. Szerinte ez a program megvalósult, a mai napig ez alapján zajlik az ateista-materialista történelem- és irodalomoktatás.
De szörnyülködnek még egy sort Szakács egy korábbi bejegyzése miatt is:
Jászi Oszkár ebben a dokumentumban hirdette meg az Új Magyarország programot. Emlékeznek még? 2006-ban pontosan ugyanez volt Gyurcsány Ferenc kormányzati programjának címe! Igen! Ezek ugyanazok! Az ő új Magyarországuk a bolsevizmus terrorja, a magyarok legyilkolása, a magyar identitás megsemmisítése.
Amint azt már megszokhattuk, cáfolat nem érkezett a citált irományban, csak a szokványos hangulatkeltés. Minden bizonnyal február 13-én este 6 órai kezdettel választ fog kapni az, ki ellátogat a megnyitóra, hogy miért látja úgy Szakács Árpád, ők a magyar kultúra ellenségei.
De számos más érdekfeszítő előadással is kecsegtet számunkra a szabadegyetem, ide kattintva látható a teljes program.
Személy szerint mindenkinek jó szívvel ajánlom, hogy látogasson el ezekre az előadásokra, mert általa is többek leszünk, mert valóban égető szükség van a szellemi élet magyar érdekű megújhodására. Azt gondolom, maga Fekete István sem venné zokon, hogy soraimat a legnagyobb magyar, Gróf Széchenyi István gondolataival zárom:
A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma. Nem termékeny lapály, hegyek, ásványok, éghajlat stb. teszik a közerőt, hanem az ész, mely azokat józanon használni tudja. Igazibb súly s erő az emberi agyvelőnél nincs. Ennek több vagy kevesebb volta a nemzetnek több vagy kevesebb szerencséje.
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
