Légy szlovák! Adunk pénzt!

Légy szlovák! Adunk pénzt!

A szlovákiai magyar politikusoknak a szlovákokhoz fűződő viszonyát mindig két összeegyeztethetetlen elv határozta meg. Ezek közül az egyik a folyamatos megalkuvás lassú nemzethalált eredményező politikája. Ez a szlovákság szemében szimpatikussá teszi az ilyen magyar politikusokat, mert ők beérik annyival, amennyit Pozsony nyújtani óhajt számukra.

Aki Szlovákiában folklórral, népművészettel, -dalokkal, -mesékkel, -táncokkal foglalkozik, arra immár második éve jobb idők járnak. A folklórhoz való személyes vonzalmát nem titkoló kormányfő, Peter Pellegrini tavaly rendkívüli segítségként másfél millió eurós támogatást biztosított közbenjárásával. Most, 2020-ban ez az összeg ráadásul növekedett, az idén immár 2 millió eurót oszthatnak szét a folklórral foglalkozó egyének és szervezetek között. A támogatási program a Folklór – Duša Slovenska (Folklór – Szlovákia lelke) elnevezést kapta.

Az országot irányító Smer és a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) mellett a kormányzásban részt vevő Most–Híd vegyespárt a sajtóban tavaly ezt a saját sikereként is hirdette, hangsúlyozva, hogy a program kialakításában ők is részt vettek.

Ez mind szép és jó, mondaná a szlovákiai magyar ember, a támogatás rendszerével csupán az volt a probléma, hogy abban magyar témával foglalkozó munkával pályázni nem lehetett.

Miután ez a feltétel nyilvánvalóvá vált, a kulturális minisztérium vezetésében is részt vevő Most–Híd párt azt tanácsolta a szlovákiai magyar folklórral foglalkozóknak, hogy ezt a megkötést úgy játszhatják ki, ha a kérvényükben valamilyen szlovák elemet is feltüntetnek, így az már nem lesz tisztán magyar, s így nem kerülnek majd kizárásra a bíráló bizottság részéről.

Ha tehát valaki csallóközi néphagyományok támogatására szeretett volna pályázni, azt javasolták neki, hogy toldja meg ezt például Gyetva környéki táncokkal, így már a szlovák elem is megjelenik a projektben.

Akadtak, akik e „jó tanács” szellemében állították össze a pályázatukat, s voltak, akik kitartottak az eredeti elképzelésük mellett.

Így a másfél milliós keretösszegből mindössze 40 ezer euró jutott az ilyen „vegyes” projektekre.

Akik pedig nem vegyítettek, azokat formai okok miatt egyszerűen elutasították.

Napjainkra változott a helyzet, de nem pozitív irányban; minden lényeges részlet még erősebb kontúrokat kapott. A támogatást 2020-ban is meghirdették, de

a tavalyi 1,5 millió eurót most már 2 millióra növelték.

A pályázati feltételek között továbbra is ott szerepel a kisebbségi pályázatok kizárását jelentő mondat.

A Most–Híd párt pedig az idén a pályázati lehetőségről már meg sem pisszent.

Hírdetés

Míg tavaly sajtókampánnyal, dél-szlovákiai roadshow-kal és Facebook-bejegyzésekkel próbálták mosdatni a szerecsent, addig az idén kutatásunk már 0 darab magyar nyelvű tájékoztatást eredményezett.

A pályázat nyitónapján, január 20-án a hidas államtitkár, Rigó Konrád profilján mindössze egyetlen bejegyzés jelent meg, és ez is a legszexisebb politikusért folyó versenyben elért kitűnő helyezéséről szólt.

Mivel úgy látszik, hogy a sok magyar taggal is rendelkező Most–Híd pártot nem érdekli a pályázat egyenjogúsítása, így lapunk érdeklődött a kulturális minisztériumban, vajon miért szerepel a kisebbségi projektek elutasítása továbbra is a pályázati feltételek között.

Kérdésünkre a minisztérium meglepő válasszal szolgált, azt állítva, hogy ez nem igaz. Jöhetnek a kisebbségek!

Rácsodálkoztunk az egymásnak ellentmondó állításokra, aztán felgördült a függöny. A minisztérium képen látható válaszlevelét olvasva érthetővé vált a Most–Híd párt hallgatása. Ők ezt már valószínűleg korábban is tudhatták:

Igen, kedves olvasó, miután ön is elolvasta a mellékelt kurta válaszlevelet, másképp nem értelmezheti, mint hogy A Csitári hegyek alatt című népdalt államnyelven kell előadni! Vagyis hát nem kell, csak ha támogatást szeretne az adott csoport szerezni. Legyen szlovák, és akkor lesz pénz.

Ezt a feltételt a magam részéről annyira megdöbbentőnek és az identitásunk feladására tett kendőzetlen nyomásgyakorlásnak tartom, hogy a szót inkább átadnám a szakértőknek. Hogy

egyáltalán a szakirodalom, a tudomány ismeri-e ennek a lehetőségét, hogy egy folklórműsort lefordítsanak államnyelvre és úgy adják elő?

Nagy Iván etnológus-etnomuzikológus, a Csallóközi Múzeum igazgatója:

Ezek után lássuk, mit mond a szlovák szakértő. Sikerült elérni a szakma talán legnagyobb szlovákiai tekintélyét, Bernard Garaj professzort, a nyitrai egyetem folklór és etnológia tanszékének vezetőjét, etnomuzikológust, aki a következőt nyilatkozta:

Hasonló szellemben nyilatkozott lapunknak Agócs Gergely, a Magyar Néprajzi Társaság néptánc-népzene szakosztályának elnöke:

Természetesen nem lenne a tájékoztatás teljes, ha nem adnánk teret a kulturális minisztérium irányításában államtitkári szinten részt vevő Most–Híd párt politikusának.

Rigó Konrádnak felajánlottuk a személyes találkozás lehetőségét, hogy az üggyel kapcsolatban elmondja a véleményét, megkeresésünkre azonban nem érkezett válasz.

Nem tudtuk meg tehát, hogy a sok magyar taggal is rendelkező Most–Híd párt mennyire tartja elképzelhetőnek és észszerűnek a magyar folklórnak államnyelvre való fordítását. Azt sem tudtuk meg tőlük, hogy ha már ilyen abszurdhoz a nevüket adják, lehetségesnek tartják-e, hogy a január 20-tól február 5-ig tartó pályázati időszak elég-e arra, hogy megfelelő fordítások születhessenek? Hogy a fordításokat műfordítóknak kellene-e végezniük vagy a folklór szellemének megfelelően a népi közegben kellene megszületniük? És két hét elegendő-e erre?

Ezek a kérdések természetesen inkább műviek, hiszen mi magunk sem gondoljuk komolyan, hogy a magyar népművészet hagyományainak életben tartását célul tűző, elhivatott emberek részt vennének egy ilyen folyamatban. Amely, őszintén reméljük, a mostani választási időszakkal véget is ér.

Véleményezési lehetőséget biztosítottunk még a Magyar Közösség Pártja kulturális alelnökének, Kiss Beátának is, mondja el, mit gondol minderről.

Attól tartunk, mi sem. Illetve annyit, hogy ez a kétmillió euró nem magánpénztárból lesz kifizetve, hanem közpénzről van szó, tehát a mi adóeuróinkat is fogják osztogatni a szlovák folklór felvirágoztatására és dicsőségére.


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »