Miklósi László, a Történelemtanárok Egylete nevű, rettenetesen közhasznú civil gittegylet vezetője úgy döntött, fellép az orbáni önkény ellen, mert elege van abból, hogy itt erőszakosan és áltudományosan hazafiasságra akarják nevelni az ifjúságot. Ez a minden szempontból tiszteletreméltó, független és objektív szervezet, aki maga mögött tudhatja például a Helsinki Bizottság, vagy a Labrisz Leszbikus Egyesület támogatását, elhatározta, hogy megdönti a zsarnokságot abban a kis időben, ami még a klímakatasztrófáig hátra van.
Szóvivőjük, ez a bizonyos Miklósi László viszont PR szempontból nem tűnik egy szerencsés választásnak. Ahogy mondani szokás, hogy ahová ő beteszi a lábát, ott öt percen belül kitör az antiszemitizmus. Legalább valami turáni, vagy minimum finnugor típusú arcélt választhattak volna maguk közül ezek a haladó oktatásért olyannyira aggódó történészek.
Ennek a Miklósinak a harcba küldésével azonnal a legsötétebb vészkorszakot idéző megjegyzések fogják elhagyni az ellentábor képviselőinek ajkait. Pedig aki egy ilyen komoly és tekintélyes leszbikus egyesület támogatását tudhatja maga mögött, az azért nem lehet akárki. A mai nemzetközi helyzetben ez sokkal többet ér, mint az Akadémia bármely címe, vagy kitüntetése.
Megtekintettem a szóban forgó Történelemtanárok Egylete honlapját, és nem kellett csalódnom. Haladóbbnál haladóbb programok, állásfoglalások és jövőbe mutató kezdeményezések közül válogathat az ámuló látogató.
„Egyetemisták és főiskolások részére szervez vitaversenyt a Magyar Helsinki Bizottság a rendszerváltásról. A nyeremény egy vasfüggönytúra a magyar–osztrák határhoz!”. Itt gyakorló diszlexiásként először valamiért a vasfüggönytúrát kitöréstúrának olvastam, és már kezdtem arra gyanakodni, hogy a Helsinki Bizottságban valaki megőrült, de aztán rájöttem a tévedésemre. Ebben mindenesetre az az érdekes, hogy a történelemtanárok rendszerváltóknak hiszik magukat, és neobolsevikként mélységesen elhatárolódnak az ősbolsevikoktól, akiket állítólag ők döntöttek meg.
„Tegyél egy bátor dolgot – Szállj szembe a gyűlölködéssel! A Political Capital és a Budapest Központ a Tömeges Atrocitások Megelőzéséért képzést szervez a szélsőségesség elleni fellépésről 16-26 év közötti fiataloknak Budapesten.” Lassan kezdek rájönni, hogy ez lehet a különbség Budapest és a vidék politikai kultúrája között, ezért szavaznak egészen máshogy a vidékiek. Mert vidékre már nem jut ezekből a mélyen demokratikus és toleráns oktatásokból, és ennek nem lehet más az eredménye, mint az elmaradottság és a kilátástalanság.
„Így szelfizett volna Árpád vezér a Vereckei-hágóból! Lőrinc László, a Történelemtanárok Egyletének alelnöke olyan alternatív tankönyvet írt, mellyel nevetve ismerjük meg a magyar történelem kezdeteit.” Hát szerintem ez is úgy kellett a magyar történettudománynak, mint egy falat kenyér. 1100 évvel a történtek után kell megtudjuk, hogy honfoglalóink élete csupa móka és kacagás volt.. Mindegy, jobb későn, mint soha, ballagjunk tovább szégyenkezve…
„Videóverseny: Zsidó emlékek nyomában. A Centropa és a Történelemtanárok Egylete felhívása. Videokészítési verseny diákoknak.” Őket mondjuk lehetett volna Árpád vezérrel tárgyalni, hiszen állítólag együtt jöttek be Vereckénél, de lássuk be, amíg Árpáddal lehet mókázni, addig velük nem tanácsos, így jobb, ha ez egy külön szálon fut.
„Civil összefogás az emberi jogok tanításáért. A Történelemtanárok Egylete az EJHA emberi jogi nevelők hálózatával együttműködve mozgalmat indít annak érdekében, hogy december 10-én minél több iskolában és iskolán kívüli programon foglalkozzanak az emberi jogokkal.” Ezt az EJHA nevezetű emberi jogi valamit már nem is merem leírni az Olvasónak, mert a sírással küszködöm, ahogy ezeket is elnyomják. Ezen az oldalon van róluk egy csoportkép, amit ha jobban megnézünk, akkor be kell látnunk, hogy embert ennél jobban még nem tapostak le, mint ahogy ezeknek a feje le van taposva. És hogy az Orbán-kormány taposta őket így le, vagy az Amnesty International, azt én nem tudom eldönteni.
Tudom, hogy kevesebb is elég lett volna, de azért taglaltam ilyen részletesen a Történelemtanárok Egyletének ezt a széles spektrumú neobolsevizmusát, hogy láthassuk, hogy valóban mennyi minden maradt ki a Nemzeti Alaptantervből, mennyire szűk látókörű ez a Kárpát-medencei nacionalista despotizmus.
És ennyi felvilágosult gondolat és progresszív elképzelés után főhősünk, Miklósi László bedöcögött a Hír Tv-be, hogy ott megossza velünk mindennél értékesebb gondolatait.
Az események rövid ismertetése során jellegtelenségük miatt figyelmen kívül hagyom az ott levő fideszesek mondanivalóját és tényleg csak főhősünk közlendőire szorítkozom:
– Miklósi úr, aki nagy meglepetésre Izraelben is volt továbbképzésen, rendkívül fontosnak tartja, hogy a történelem oktatása ideológiamentes legyen. Ha valaki elolvasta itt feljebb, hogy mivel is foglalkozik ez a Történelemtanárok Egylete, és nem fakad harsány kacajra ezen felvetés hallatán, nos, azt vasbeton bölcsőben ringatták.
– Miklósi úr szerint nem kellett volna megbolygatni az eddig jól működő történelemoktatást, de ha már megteszik, akkor azt előzze meg széles körű társadalmi egyeztetés, és közmegegyezés. Hát ez jól hangzik, de gondoljuk végig a következményeit. Az eddigi oktatás azért tetszett nekik, mert abszolút bolsevik alapon működött. 30 évvel a rendszerváltás után még mindig alig változtattak a régi kommunista sémákon és mondanivalón, és ez azért már sok embernek bökte a csőrét. Miklósi második felvetése, nevezetesen, hogy legyen közmegegyezés ezekben a kérdésekben azért problémás, mert a nemzeti, és a hazaáruló-kozmopolita ideológiát ki a fene képes közös nevezőre hozni. Ez még soha senkinek nem sikerült.
– Miklósi úr szerint nem szabad ’hagymázas’ történelmet tanítani, nem szabad megszépíteni a múltat, maradni kell a realitásoknál. A történelmi tények és személyek megítélésének egy részét a diákokra kell bízni, döntsék el ők, mit tekintenek dicsőségesnek, ki a hős, és ki az áruló. Azt, hogy mi a realitás azt természetesen ő és a hasonszőrűek döntenék el. Hamisítatlan neobolsevik nézet az, hogy nem ismeri el, miszerint létezik nemzeti és globalista felfogás minden történelmi eseményre, hanem elkülönít egy minden pártosságon felül álló, vitathatatlanul objektív és realista véleményt, ami szemben áll a hagymázas elképzelésekkel. A vitán felül objektív az az ő álláspontjuk, a jobboldali pedig a hagymázas, hazafias, megszépítő. Itt kritika nélkül visszaköszön a neoliberális sajtó (Index, 444, 168 óra, Népszava stb..) azon tétele, melyben ők saját magukat függetlenobjektívnak aposztrofálják.
Ennyit szánnék Miklósi László ’értékes’ gondolataira. A ’kompetencia alapú oktatás’, a ’gondolkodásra nevelés’ és a többi fából vaskarika divatmarhaságot pedig szóra sem érdemes méltatni, ezeket 20 évente előszedik a progresszió képviselői, más és más megfogalmazásban elsütögetik, de mivel lehetetlen tényleges tartalommal megtölteni őket, ezért egy idő után elfelejtik.
Az eddigieket egy esettanulmánynak tekintve itt az ideje, hogy szintet váltsunk, és feltegyük a kérdést, hogy mi történt itt tehát tulajdonképpen, mi ez a harsány ajvékolás az oktatás kapcsán a neobolsevista ’értelmiség’ részéről?
Hát annyi, hogy 10 év kormányzás után jutott el a Fidesz arra a felismerésre, hogy a kulturális hegemónia megtörése nélkül a balliberálisok újra és újra talpra tudnak állni minden vereség után, sőt a fiatalabb nemzedékek bevonásával még veszélyesebbé is tudnak válni. A két világháború közötti világ szupernacionalistái (Hitler, Mussolini, Franco) mennyivel hamarabb rájöttek, hogy a kulturális befolyás megszerzése meg kell előzze a gazdasági hegemóniáét, és annak megfelelően is cselekedtek.
Hiába építenek ki Simicska-, Mészáros-, Tiborcz-, Nyerges-féle gazdasági-pénzügyi erőközpontokat, az ilyenek pillanatok alatt össze is tudnak omlani, ha nem áll mögöttük stabil, újratermelődő kulturális-ideológiai háttér. A múltkori önkormányzati választásokon elszenvedett részleges vereségek valóban elgondolkodtattak jó néhány fideszest, sőt néhányuknál kisebb pánikbetegség is megfigyelhető volt. A Fidesz tehát elkezdett tétova lépéseket tenni, hogy megszerezzen kultúrpozíciókat, és sokszor elég esetlen módon próbálkozik, hogy lebontsa az eddigi bolsevik véleménymonopóliumokat. Ilyen próbálkozás ez a mostani Nemzeti Alaptanterv is.
Igen ám, de neoliberálisék a kultúra alapvető szerepére már több mint száz éve rájöttek. Ők ezt abszolút természetesnek tekintik, és bármilyen diverzió során az első dolguk, hogy megszállják a kultúra és a média kulcspozícióit. A Fidesz csak mostanában eszmélt, és aki figyelemmel kísérte Szakács Árpád nagy feltűnést keltő, és meglehetősen jól szerkesztett cikksorozatát, az hamar rádöbbenhetett, hogy neobolsevikék micsoda hatalmas helyzeti előnyben vannak. Ők birtokolják az évtizedek alatt megszerzett kulturális kulcspozíciók 95%-át, és elkeseredetten kapaszkodnak minden egyes pozícióba. Olyan fontos nekik ez, hogy minden ezzel kapcsolatos ajvékolásuk azonnal a New York Timesig repül. A CEU körüli ügyek váltották ki a Sargentini-jelentést. Gondolom nem szükséges ezt tovább taglalni. A kultúra szerepe kezd a ’lenni, vagy nem lenni’ szintjére kerülni.
A kultúrharc valószínűleg nem Magyarország szintjén, hanem európai, sőt euroatlanti dimenziókban fog eldőlni. Ha ott elbukik a neoliberalizmus, akkor az hozzánk is be fog gyűrűzni, ha győz, akkor az is. Ugyanúgy mint a Szovjetunió bukása idején.
De ez nem jelenti azt, hogy ne kellene a mindennapok szintjén felvenni a küzdelmet a Történelemtanárok Egylete és a hasonló álcivil nemzetrombolók ellen. Fel kell venni a kesztyűt és legalább olyan nagy hangon, ahogyan ők teszik.
Mert ha az emberek ismerik a szemben álló véleményeket, akkor többnyire már nem őket választják.
Szende Péter – Kuruc.info
– Csonthegyi Szilárd: Leszámolni a "zsidó felsőbbrendűség" magyarázatával
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
