Amíg az Y, majd lassan Z generáció érdeklődési igényei és a pedagógusok konzerválódott tanítási módszerei között fényévnyi távolság feszül, sokkal inkább módszertani megújulásra van szükség, kevésbé az ideologikus buborékhámozásra.Pedagógusi és ellenzéki körökből általános és különösen turbulens felhördülés övezte az újraszabott Nemzeti Alaptanterv megszületését. A szakmai, ki tudja, mennyire reprezentatív érdekképviseleti szervek egymás után adták ki közleményeiket, megtelt a net dühödt kirohanásokkal, és ahogy minden valamirevaló földcsuszamlás esetén, most is burjánzani kezdett egy új hashtag, a #nonat.Csakhogy a bírálatok többsége erősen félrehord, és roppant szubjektív, átpolitizált ideológiai terepre tereli a vitát. Lehet ugyanis támadni a NAT-ot, ám nagyon nem azért, amiért most teszik.Először is: az előkészítés transzparenciájának vagy a széleskörű egyeztetéseknek a hiánya miatt jogos kritika illethetné a dokumentumot.A mostani leghangosabb vagdalkozások azonban nem erről szólnak. Sokkal inkább arról, hogy a NAT „hazafias szemléletű”, „fasiszta” írókat felvonultató, „korszerűtlen”, „elfogult”, és így tovább. Mármint a magyar nyelv és irodalom része, ugyanis a ferde hajítás vagy a csonka gúla térfogata egyelőre a progresszívek szerint sem fasisztoid.Mivel a legnagyobb felzúdulást az irodalmat érintő módosítások okozták (feltehetően a nagyközönséget könnyebben felajzza, hogy „Nyírő Gyula” nyilas, mint a fénymikroszkóp használata), ezért és pedagógusi tapasztalatom nyomán most az alaptanterv magyar nyelv és irodalom részét érő bírálatokat járom körül.Először is közhelynek hat, de igaz: a diák azt fogja leszűrni, megtanulni, amit átadnak neki. Lehet morálteológiai vitákat folytatni egy-egy szerzőről, de amíg az Y, majd lassan Z generáció érdeklődési igénye, impulzusorientáltsága és a pedagógustársadalom konzerválódott tanítási módszerei között fényévnyi távolság feszül, sokkal inkább módszertani megújulásra van szükség, kevésbé az ideologikus buborékhámozásra.Amíg a pedagógustársadalom egy része elutasítja az IKT-eszközök használatát, nem képes elszakadni a frontális, kronologikus és lexikális ismeretekre hangsúlyt helyező tanítási modelltől, amíg nem képes megérteni azt a technikai-szociokulturális közeget, amiben tanítványai mozognak, addig teljesen felesleges a NAT ilyennek vagy olyannak vélt eszmeiségéről vitatkozni.A fenti hiányosságokról, a tanári pálya továbbra is szomorú alulfizetettségéről, az osztálytermi agresszióról kellene vitázni, de most nekünk a #nonat jutott.Ha már eszmeiség. Súlyos vádpontként merült fel a NAT hazafiassága is, egyesek már erőltetett nacionalizmust emlegettek. Túl azon, hogy a pedagógus személye, attitűdje, értelmezési struktúrái eleve meghatározzák az értékközvetítést, miért is volna baj, ha valós értékeket lehetne leszűrni a választott kötelező olvasmányokból, előírt szövegrészletekből? A humanizmus, az árnyalt gondolkodás, a szabadságvágy pozitív értékek, a haza szeretete, a minket körülvevő kisebb és nagyobb közösségek védelme, megbecsülése miért ne volna az?Ugyanígy kikezdhetetlen (kellene legyen) az is, miszerint teljesen jogosan pótol évtizedes mulasztást a NAT azzal, hogy hangsúlyt helyez a határon túli magyar irodalomra.Nehéz párbeszédet folytatni azokkal, akik Illyés Gyula ötágú sípjától fáznak.(…)Kapcsolódó cikkek: Mégsem hagyják ki Kertész Imrét az új NAT-bólBayer Zsolt: „Nem tanítok fasiszta írót!”Tovább a cikkhez
Forrás:szilajcsiko.hu
Tovább a cikkre »
