74 éve, 1946. február 6-án született Radics Béla, sokak szerint minden idők legjobb magyar gitárosa, a hazai rockzene hajnalának egyik nagy ikonja. Népszerűségére jellemző, hogy volt, amikor a koncerteken a „Bélát a pártba, a Taurust a kormányba” jelszavakat skandálta a tömeg.
Budapesten született, szakmunkásképző iskolában dízelmotor-szerelőnek tanult, apjával együtt járt dolgozni a hajógyárba, a katonaságot kamaszkori szívideg-gyulladása következtében megúszta. Egy tévéműsorban hallotta Bill Haley Rock Around the Clock című számát és elhatározta, hogy megtanul gitározni.
Összespórolta a hangszer árát, még egy tanárhoz is elment, ott azonban a „Rock and rollt ne játsszanak, nem is tanítok” felirat fogadta. Magától, magnóról lehallgatva tanulta a számokat, rengeteget gyakorolt.
Először munkahelye, a Magyar Acélárugyár bigbandjében játszott, majd 1964-ben csatlakozott az akkor már ismert Atlantis együtteshez. Mivel egyre nehezebben tudta összeegyeztetni a kétműszakos munkát a fellépésekkel, felmondott. A muzsikust a zenén kívül sok minden érdekelte, rengeteget olvasott.
Az Atlantis jó megélhetést kínált, járták az országot, 1965 nyarán négyszámos lemezük is megjelent. Radics Béla azonban a maga útját akarta járni, önálló zenekart alapított. Első kísérlete nem volt hosszú életű, visszament az Atlantisba, majd rövid ideig a Pannónia és a Sankó zenekarban pengette a gitárt.
Akkoriban fedezte fel magának a bluest. 1968 tavaszán létrehozta a Sakk-Matt együttest, amelynek egyre gyarapodó közönsége őrjöngve figyelte, ahogy R. B. Kapitány keze futkározott a gitárnyakon a Cream-nótákban, ahogy foggal pengetett a Hendrix-számokban.
Visszaemlékezése szerint 1969 olyan volt, mint egy szép álom, az együttes sikert sikerre halmozott, csaknem 30 ezres tömeg előtt játszott a Tabánban. Az év vége felé csatlakozott hozzájuk énekesnek Demjén Ferenc, de a sajtó, a rádió, a hanglemezgyár nem akart tudomást venni róluk.
A csapatban az ellentétek a szakításig éleződtek, ezután alapította meg Radics Béla a szintén rhythm and bluest játszó Tűzkerék együttest, de az a banda sem volt hosszú életű.
Kép forrása: csepel.info
A gitáros 1972-ben elfogadta az első magyar hard rock supergroup, a Taurus ajánlatát, ahol a Metróból érkező Brunner Győző dobossal, a Neotonból átigazoló Som Lajos basszusgitárossal és Balázs Fecó billentyűssel játszott együtt.
Ilyen erejű zenét magyar előadóktól addig nemigen lehetett hallani, május 1-jei bemutatkozásuk a magyar rockzene legendás pillanata lett.
Abban az évben hatalmas sikert arattak a Kisstadionban, a Free együttes előtt léptek fel és egy dunai hajón játszottak rendszeresen, ahol az indulás előtt a rakparton és a Belvárosban „Bélát a pártba, a Taurust a kormányba” jelszavakat skandálta a tömeg.
Ez már sok volt a kultúrpolitika irányítóinak: az együttes nem készíthetett nagylemezt, mindössze két kislemezük jelenhetett meg, rajta Radics legismertebb szerzeményével, a Zöld csillaggal.
A Som Lajos helyére lépő Zoránnal próbálták „szelídíteni” az együttest, de ez már előrevetítette a közelgő véget. Hiába volt kész egy nagylemezre való anyag, az együttes szétszéledt, hárman közülük Nyugatra mentek bárzenésznek.
A Taurus 1973-as feloszlása után Radics Béla megcsömörlött, visszahúzódott a nyilvánosságtól. Addig napi 10-12 órát gitározott, de ezután a falra akasztotta legendás Gibsonját, legtöbbet az angyalföldi kocsmákban lehetett látni.
Zenélt még az Alligátor együttessel (1973), a Nevadával (1974), 1975-ben újraélesztette a Tűzkereket, 1977-ben a Budai Ifjúsági Parkban egy nosztalgia koncerten ismét tízezer ember előtt játszhatott. 1978-ban a tévében is felléphetett, de egyre jobban befelé fordult, az alkohol rabja lett.
Kép forrása: origo.hu
1982 májusában, már nagyon rossz állapotban még fellépett a Budai Ifjúsági Parkban, majd október 18-án meghalt, 36 éves volt. A Megyeri úti temetőben helyezték örök nyugalomra, sírkövének árát rockzenészek gyűjtötték össze. Sírfelirata így szól: „Minden idők legnagyobb magyar gitárosa. Legyen neki könnyű a föld!”
Emlékére egykori angyalföldi lakóházán táblát helyeztek el, 2005 októberében Kovács Károly róla készített szobrát is felavatták a XIII. kerületi Gyöngyösi utcában. Az elmúlt években CD-n több archív felvétele jelent meg, életéről, munkásságáról három könyvet is kiadtak, 2013-ban utcát neveztek el róla Angyalföldön.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
