Teljességgel természetes, hogy Gyurcsány, Niedermüller és többi társuk ezt képviseli, kiállnak egymásért, hiszen ez a lényegük. A téma talán már lerágottnak tűnik (valójában nem az), de szeretnék kitérni három olyan szempontra, amely kevesebb figyelmet kapott, és tágabb kontextusba helyezi el a történetet.
A DK-nak magának is a gyűlölködő propaganda az ősforrása. Ha nem is egyszemélyes párt, abban általában egyetértenek a rendkívül mértékadó elemzők is, hogy Gyurcsány vezérszerepe és Őszöd hazug módon újraértelmezni próbált szelleme kikezdhetetlen, az pedig, hogy a körülötte csoportosulókból alakult a párt, megkérdőjelezhetetlen tény.
Nem lehet tehát amellett elmenni, hogy Gyurcsány első komoly kampánypróbatétele miniszterelnökként a 2004-es népszavazás volt, és akkor „23 millió román munkavállalóval” riogattak, a csonkaországi magyarokat valósnak nem nevezhető „adatokkal” uszították a gúnyhatárokon kívül rekedő nemzettársaink ellen. Később is ők voltak azok, akik az ellenzéki pártok sorából kilógva nem szavazták meg a kettős állampolgárságot, a 2018-as kampányban pedig a szavazati jog elvételét vették elő. (Ez főleg tőlük hangzik természetszerűen ízléstelennek, mert egy más rendszerben például meg lehetne fontolni, hogy a második kamarában kapjanak képviseletet. A szavazati joguk a jelenlegi rendszerben sem egyenlő a „hazaiakéval”.) Ezért is találtam megmosolyogtatónak, amikor a HVG-s Gergely Zsófiát volt alkalmam látni sopánkodni az ATV-n, hogy Orbán mostani „cigányozása” azért nagyon ijesztő és újszerű, mert ezzel a sajátjainkra támad…
De a DK gyűlölködése nem állt meg itt. Szintén 2018, tehát az összeborulás első csírái idején került elő az ukránkártya (ez nyilván érint kárpátaljai magyarokat is, de nem kizárólag). Egy korábbi nemzetközi szerződés alapján igényelhetnek magyar nyugdíjat nálunk egy percet sem dolgozó ukrán állampolgárok, amelynek hatályban maradásáról természetesen az elmúlt sok év kormányai tehetnek. Jó érzékkel haraptak rá tehát egy olyan témára, amilyenre a balliberális sajtó szerint az ún. populisták szoktak: az emberek igazságosságérzetét kihasználva egy tőlünk különböző etnikai csoport ellen hangolni, ha abban látnak szavazatszerzési lehetőséget. Persze tőlem távol áll, hogy minden efféle problémafelvetés miatt itt felháborodjak, de elgondolkodtató, hogy a mindenféle megkülönböztetést elutasító Niedermüller pártja polkorrektségében kisfilmben állította szembe a dolgos magyarokat az iszákos ukránokkal (az alábbi videót próbáljuk elképzelni herbálozó cigányokkal vagy füvező izraeliekkel). Amit leműveltek a témában az az orbánizmussal nehezen vádolható 444-et is alaposan kiakasztotta.
A közelmúltban a Mérce publicistája számára Gréczy Zsolt vált nácivá, amikor is amiatt aggódott, hogy a vietnámi fogja teleszülni Magyarországot, sőt a szélsőjobboldali címkét azonnal előhívő népességkeveredést emlegetett. Ennél nagyobb vihart nem kavart az ügy (Gréczynek csak bizonyos nem túl művészi fotók miatt kellett ideiglenesen visszább lépnie a közéletből), a szövetséges pártok jelenlévő képviselői sem mertek neki beszólni. Ha ugyanezt egy jobboldali vagy áljobboldali politikus mondja, képzelhetjük, mi lett volna…
Gyurcsánytól a kisebb-nagyobb böszmeségeket egyébként is csőstül lehet idézni. Ez a sajátos stílusából is fakad. Személy szerint készségesen elhiszem, hogy a szaúd-arábiai labdarúgó válogatott leterroristázása vagy az öregecskedő feleséges megjegyzés humor akart lenni, de ez nem jó kifogás egy kisebb diplomáciai vihart kavaró felelős (?) politikustól. Ha Trumptól vagy Orbántól látnánk hasonló megnyilvánulásokat, azonnal iszlamofóbok, ageisták és szexisták lennének. És hibába mondja azt, hogy azért, mert ők a gyakorlatban is ezt képviselik, hiszen éppen Gyurcsánytól láttuk előtte és utána is, hogy mi az, amit a kampányokban megengednek maguknak.
A párt képviselőinek zsigereiben van a gyűlölködés. Ebbe a mintázatba tökéletesen illeszkedik Bauer Tamás turulüldözése és Niedermüller Péter megnyilvánulása is.
Persze Niedermüller fehér felsőbbrendűségi ideológiának, illetve kommunikációnak célzott kritikáról beszél. Nos, ez sem tűnik vigasztalónak, hiszen ezzel éppen a Nyugaton hömpölygő szélsőliberális hullámokra ugrik fel. Ha a neve leírását meg sem érdemlő bunkó fitneszguru kapcsán ment a testszégyenítés (body shaming) vádja, ennek a jelenségnek a leírására találó lehetne a fehérszégyenítés (white shaming).
E rendkívül ártalmas propaganda tökéletesen alkalmas arra, hogy mindent a fehérek nyakába varrjanak, mert elnyomjuk a többi rasszot. Sok ága van már ennek: a népirtások, a rabszolgatartás, a klímaváltozás is mind a mi hibánk, ezekért vezekelni kell. Akkor is, ha mások felelőssége is történelmi tény. Ennek jegyében a fehér nőknek önzőség szülniük, biztos ez ellensúlyozza az afrikai többletszázmilliók jelentette problémát, akik persze jól idejönnek majd. (Eközben a nyomorba szülés helyett a nyomorba nemszülést támogató felvetés akkor is rasszista a liberálisaink szemében, ha nem jobbról érkeznek.)
Jellemző, hogy a DK – és a Momentum – atlantista harcostársai számára a legvonzóbb ez a felfogás, ahogy az is, amikor magát fehér férfiként meghatározó zsidó egyetemi professzor tűzi zászlajára az ügyet. Mintha ismét felsejlene egy véletlen párhuzam Niedermüllerrel…
Szintén fontos szempont az állítások helytállósága is. Orbánék tényleg minden nem fehér, nem keresztény, nem heteroszexuális ellen hergelnek? Ami a liberális nézőpontból axiómának tűnhet a tények próbakövét már aligha állja ki. Fontos, hogy legalább röviden beszéljünk erről is.
Túl sok érintett és üldözött vallási kisebbség nem él nálunk (ez van, a németeknek és az osztrákoknak több muszlim mérnök jutott), de az előtérbe állított és rendre aggódások tárgyait képező zsidókat akkor is vehetjük nem keresztényeknek, ha Semjénék szinte azzá fogadták őket. A haverkodás nemcsak Netanjahu Izraeljével megy el a szolgalelkűségig, de itthon is dübörög a zsidó reneszánsz, közismerten milliárdok jutnak zsinagógákra és temetőkre. Nagyjából régi Semjén-idézetekkel, kóser Soros-plakátokkal, Wass Albert-szoborral lehet „bizonyítani” az antiszemitizmust, ha az általunk sem sokra tartott Szabadság téri ún. megszállási emlékművet nem kezeljük mindjárt koncentrációs táborral egyenrangú vészként. A kormányzati kommunikáció hadat üzent még az Izrael-bírálatnak, a holokauszt pedig a világ büntetőtörvénykönyvben legjobban dokumentált történelmi eseménye nálunk is.
A deviáns szexuális orientációk esetében pedig a Niedermüller által is kifogásolt konzervatív családmodell hozható fel, de mi annak a pártolását nem mosnánk össze a gyűlölettel, és nem a szivárványzászló iránti rajongást tekintjük a szeretet megnyilvánulásának.
Ha a rasszizmust nézzük, akkor a – kötelező és messzire vezetőmigránsos szálat ezúttal elhagyva – megállapítható, hogy a cigányok kérdése is vitatható. Most Orbán beszólt, de „legrosszabb” esetben is csak közvetetten cigányozott. Ha Niedermüller nem úgy értette érvelését el kellene fogadni, akkor azzal az erővel a miniszterelnöki szavakat is lehet úgy értelmezni, hogy etnikai feszültségek miatt aggódott… (Azt, hogy etnikai alapokról van szó, a vitatható és felülvizsgálat alatt álló, de jogerős bírósági ítélet mondta ki.) Eközben viszont máshol csendben már mennek a kifizetések, Varga Judit igazságügyi miniszter asszony pedig pár napja a szegregáció minden formája elleni zéró toleranciáról beszél. (És az is kiderül, hogy úgyis fizetnek mindenkinek, ha kell, hiába siratják azóta is krokodilkönnyekkel a jogállamot…)
Az persze tagadhatatlan, hogy a Fidesz próbálkozik régi jobbikos, mai mi hazánkos témákat bedobni a magunkfajtáknak és a szörnyülködő elvtársaknak. Mi a problémafelvetések kevésbé polkorrekt módját nem is kritizáljuk, ha a kommunikációval nem is tudunk azonosulni. A lényeget azonban a tettek adnák, azt szeretnénk látni.
Ugyanakkor a baloldali választ ismerjük: közmunka helyett segíly és emelt pulyapótlék, Farkas Flórián és Járóka Lívia helyett Kolompár Orbán, Mohácsi Viktória és Teleki László, az „együttélési nehézségek” terén a jelenleginél is nagyobb elhallgatás és érzékenyítés, de a szegregáció verbális szidalmazása és törvényi tiltása megold mindent.
Bizony-bizony, a csúnya, fehér gondolatbűnözői rasszizmust elsősorban a rossz tapasztalatok szülik, és az, hogy évtizedek óta alig tesznek valamit a kormányok (pl. a Gyurcsány-kabinetek se), de legalább a valóságtól elrugaszkodva beszélnek a témáról, amikor hülyíteni próbálják a népet. A rasszistáknál jobban senki nem szeretné, hogy ne váljon analfabéta bűnöző a cigányok tömegeiből. A legtöbbjük ugyanis közelebb éli hozzájuk a mindennapjait, mint a Dobrev-villa és az V. kerület felvilágosult lakói. Akármennyire is közhely mindez, annál igazabb.
Ezért álságosak ezek a magyargyűlölők. Gyurcsányék nemcsak 2006-ért és a gyenge, országrontó kormányzásért, az Orbán-kétharmadért felelősek, de a már szélsőjobboldalról is ijesztően primitív szintre vitt migránsozás és sorozás technikáját (mind a bevándorlás, mind Soros határozottan kritizálandó, de a kormányzati kommunikáció nekünk kínos) illetően is előképek voltak, és nem látszik, hogy bármit változtak volna. Ebből következően nem az látszik, hogy a hozzájuk dörgölőző többi ellenzéki párt téríti őket jobb útra, ha látszatfelháborodásra némelyiktől két összeborulás között futja is.
Menyhért Ágoston – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
