Sokan már most temetik a hazai tojástermelést, miközben az import tojással riogatnak. Ez az év szinte biztosan a tojásmizériáról, az állatjólétről és -védelemről, a fogyasztókra hivatkozó kereskedelmi nyomásról szól majd az ágazatban.
Két nagy hazai bolthálózat is bejelentette már, hogy alig öt év múlva végleg megszünteti hazánkban és az egész kelet-közép-európai térségben a ketreces tyúktartásból származó tojások forgalmazását.
Tervezi ezt – a nyugat-európai állatvédők nyomására – megtenni nálunk is, holott Magyarországon nincsenek ilyen követelések (legalábbis egyelőre még csak marginálisan).
A hazai tojástermelők nagy része persze felháborodott, sokan attól tartanak, hogy kénytelenek lesznek feladni a tevékenységüket. Ugyanis nincs pénz a kizárólagos mélyalmos, szabadtartásos vagy éppen a biotermelésre való átállásra.
Illetve nagyon is kérdéses, hogy az így befektetendő milliárdok megtérülnek-e egyáltalán. Ugyanis szinte képtelenség azt feltételezni, hogy a magyar fogyasztók hajlandóak lennének 70–100 forintot adni a tojásért.
Pedig az átállás ezt jelentené: a ketreces tojástermeléshez képest minimum 30, maximum 150 százalékos költség- és árnövekedést jelentene a többi módszer.
Áldatlan állapotok a tojás ügyében. Fotó: Németh András Péter
A magyar fogyasztói igényeket – tehát az olcsóbb tojáskínálatot – viszont ekkor már csak az Európai Unión kívüli importtal lehetne kielégíteni, ami leginkább ukrán vagy tengerentúli termelésből származó tojást jelent.
Ezek viszont sem az unióban megkövetelt higiéniai, élelmiszer-biztonsági, s nem utolsósorban a kiindulópontot jelentő állatjóléti feltételeket nem teljesítik. Így legalább három negatív hatással járhat a ketreces tojástermelés kereskedelmi nyomásra történő megszüntetése: mintegy harmadával dráguló tojást, a baromfiágazat egy részének tönkretételét, nagy mennyiségű bizonytalan eredetű tojás importálását.
Egyre kevesebbet eszünk. Míg a nyolcvanas években évente 300 tojást ettek meg a magyarok fejenként – a háztáji termelést bele sem számítva! –, ma már csupán 238 darabot, s ebben már benne van az iparilag feldolgozott tojás is, amit például a tészta- vagy a konzervipar használ fel.
Hetente alig eszünk meg 3-4 tojást, holott ennek a duplája is hasznos lenne, mivel megdőltek a korábbi nézetek, miszerint a koleszterinproblémákat a tojás okozza.
A szakemberek szerint a tojás beltartalmi értékeiben a ketreceshez képest nem jobb a szabadtartásos vagy mélyalmos tojás minősége. Ugyanakkor bizonyított, hogy a ketreces tartás esetén a legkevesebb az elhullás.
Itt lehet a leggazdaságosabban – tehát a fogyasztói igényeknek leginkább kedvező áron – tojást előállítani. Itt a legkisebb a tojásfertőzés veszélye – nem kell a szalmonella miatt utólag vegyszerekkel vagy más eljárásokkal a tojást fertőtleníteni.
A környezetvédelmi szempontokat figyelembe véve pedig tény, hogy egy tojásra vetítve a ketreces tartáskor használják fel a legkevesebb vizet, takarmányt, itt keletkezik a legkevesebb trágya, s a legkisebb a szén-dioxid-kibocsátás is, írja O. Horváth György.
A hazai tojástermelőket képviselő szövetség és a Baromfi Terméktanács további tárgyalásokat kezdeményez a kereskedőkkel. Szeretnék a már bejelentett döntésről az említett két nagy, illetve áruházláncot működtető többi multicéget – az igazukról meggyőzni.
The post Mi lesz a hazai tojással? appeared first on Magyar Tudat Nemzeti Hírportál.
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »
