Mind Fegyőr, mind a globalista zöldmozgalom kitűnően felmondja a frankfurti iskola által megalapozott kulturális baloldal – vagy inkább kultúrmarxista oldal – téziseit.
Pár nappal a karácsonyi ünnepek előtt történt, hogy Fekete-Győr András (Fegyőr elvtárs) levelében arra hívta fel kedvesen párttársai és sors(csapás)társai figyelmét, hogy ha lehet, magas eszmei célok által vezéreltetve a karácsonyi találkozók során vitatkozzanak nagyszüleikkel, szüleikkel és rokonaikkal.
Programozzák át a tévéiket úgy, hogy az ellenzéki csatornák legyenek az első helyeken, az interneten a kezdőoldalukra ellenzéki oldalt tegyenek, sőt az ajándékot csomagolják be balliberális újságba stb., stb. Tehát karácsonykor is politizáljanak, hátha meggyőzik idősebb felmenőiket arról, hogy tévúton járnak, és szakítva nézeteikkel a Momentum meggyőződéses hívévé válnak.
Nos, azt kevéssé hiszem, hogy ezekkel az otromba módszerekkel bárkire is hatni lehetne – még akkor sem, ha élemedett idősekről van szó –, de hogy a karácsonyt, a szeretet ünnepét ezzel brutálisan tönkre lehet tenni a családokon belül, az biztos.
Fegyőr karácsonypukkasztó dolgai bicskanyitogatóak, ám megnyugtathatja, hogy szellemi társmozgalma, a Péntekek a Jövőért, élén Greta Thunberggel, a dühös tinédzserrel, céljaiban mögötte áll. Vagy Fegyőr áll a zöldmozgalom mögött – de mindegy is. A mozgalom karácsonyi Twitter-bejegyzése a következőképpen szól: „Miért szólnak be nekünk a nagyszülők minden évben még mindig újra és újra? Nemsokára úgysem lesznek már itt! Egyébként is, húzzák csak meg magukat, hiszen tradicionális karácsonyi szórakozásukhoz fák és állatok millióit pusztítják el.” (Az idézetet Rab Irén történész közölte a Német nagyi, a vén disznó című írásában a Magyar Hírlapban 2020. január 2-án.)
Mind Fegyőr, mind a globalista zöldmozgalom kitűnően felmondja a frankfurti iskola által megalapozott kulturális baloldal – vagy inkább kultúrmarxista oldal – téziseit, amelyek egészen a hatvanas évekig nyúlnak vissza. Ennek nagyon rövid lényege: szét kell rombolni a nagyszüleink és szüleink által gondosan megőrzött hagyományokat és intézményeket, köztük természetesen a keresztény vallás legfontosabb ünnepét, a karácsonyt is, mert csak így juthatunk el a tökéletes szabadság és kötetlenség állapotába. Vagyis a semmibe.
Ezeket az eszméket először a hatvanas évek úgynevezett beatgenerációja, a ’68-asok vették át, gondoljunk a Hair hippi Bergerjére, aki a szüleit úgy kezeli, mint a múlt teljesen felesleges rekvizítumait, akiktől legfeljebb a zsét érdemes elkérni, ha úgy alakul.
De azért a hippinemzedékhez képest az őket ötven év után követő, mai zöldglobalista fiatalok már feljebb tették a lécet e sajátos generációs rasszizmusban, az öreggyűlöletben. Bergerék ugyanis még csak legyintettek az idősekre, a szülői nemzedékre, s egyszerűen levegőnek nézték őket, a mai kultúrmarxista fiatalok viszont már azt mondják: veszélyes a jelenlétük, pusztulniuk kell, de legalábbis húzzanak el.
És persze vigyék magukkal legszentebb ünnepüket is, a karácsonyt (no nem Karácsony Gergelyt). Hiszen, míg a 60-as években a szabadság, a free love és az LSD hangulatában az idősek még csak elavultak voltak a régi szokásaikkal, 2020-ban, amikor a kultúrmarxista nézeteket már a zöld klímahisztéria alapozza meg, az öregek a környezetkárosító karácsonyukkal már veszélyeztetik a földet.
Ha belegondolnak, óriási trükk ez egyébként: a klímavédelem szent ügyébe csomagolva támadják meg a karácsonyt és a szülők–nagyszülők generációit. Így ez jól eladható és működik a PC-világban.
Mindez azonban nagyon súlyos ügy, ugyanis zöldek, momentumosok és társaik olyan árkokat ásnak a szülők és a gyermekek generációi között, amelyeket egyre nehezebb lesz betemetni. Értelmetlen, ostoba és felelőtlen magatartás ez.
A frankfurti iskola emblematikus gondolkodói, Lukács Györgytől Theodor Adornón és Max Horkheimeren át egészen Herbert Marcuse-ig azt hirdették, hogy az európai nyugati kultúra hagyományos intézményeit és közösségeit kell megszüntetni, mert ezek azok, amelyek gátolják az egyént totális szabadságának megvalósításában.
Ezért léptek fel az egyház, a kereszténység ellen, ezért támadták meg a nemzettudatot mint elavult identitásformát (Karl Popper nyílt társadalomelmélete, amelyet Soros György a magáévá tett, tovább erősítette a nemzetállam-ellenességet).
Ezért támadták meg egyáltalán az államot, amely szintén egyfajta közösségi forma, amely rátelepszik az egyénre (s itt már szoros kapcsolatot találunk a marxizmus és a kommunizmus államellenessége között).
S végül ezért kritizálták a családot mint hagyományos polgári intézményt, amely megfojtja az egyént, s belekényszeríti a szokványos férfi és női nemi szerepekbe, miközben a nemiség is csak társadalmi kötöttség, amelytől meg lehet szabadulni, a nemi identitás is váltogatható, mint minden más identitás is.
De ezzel együtt is a hatvanas években elterjedt kultúrmarxizmus még elsősorban intézményeket és konstrukciókat támadott, ám a 2020-as évek zöld- és klímahisztérikus irányzata már ezen is túllép, és egy generációt támad meg, az idősek generációját, akik, állításuk szerint, tönkretették a földet, ezért a legjobb, ha távoznak a színről.
Ez, ha jobban belegondolunk, egy újabb lépés az emberek közötti természetes kötődések „dekonstruálásához”: az unokák, gyerekek, szülők, nagyszülők, dédszülők közötti évezredes szolidaritás és szeretetkötelék szétszakítása, felmorzsolása. Ez végeredményben nem más, mint a totálisan atomizált és irányítható, szeretet nélküli tömegek – mint persze szabad egyének – világtársadalmának létrehozása.
Kissé cinikusan mondom, lehet, hogy ha a Greta Thunberg-generáció hatalomra kerül, megfogadják boldogult Antal Imre tippjét arra, miként kell megoldani az idősek problémáit: meg kell engedni nekik, hogy átmenjenek a piros lámpán. Vagy ne lélegezzenek, hiszen szén-dioxidot lehelnek ki. És máris megszűnik az ökológiai lábnyomuk.
De hiszen minden ember, még a fiatalok is szén-dioxidot lehelnek ki! Akkor most mi is legyen? Talán el kellene jutniuk addig a klímahisztérikusoknak, hogy az emberiség maga a legnagyobb karbonkibocsátó, mert lélegzik. Nem lenne egyszerűbb belátni, hogy a földre kártékony lények vagyunk, tehát jobb lenne embermentessé tenni a földet? És akkor tényleg minden megoldódna. Megvalósulna a totális szabadság – az élettől.
Fricz Tamás
A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
