A péntekre virradóra végrehajtótt amerikai légicsapások Irakban forrongó tűzfészerkké változtatták a Közel-Keletet- Jelenleg mindenki azt találgatja, lesz-e amerikai-iráni háború. A szakértők szerint nem sok esély van rá, feltéve, hogy az érintettek racionális döntéseket hoznak. Szulejmáni halála azonban kétségkívül irracionális indulatokat szabadított el.
Miközben tömegek kísérik a Kasszim Szulejmáni holttestét szállító autót és kórusban zengik a „Halál Amerikára” rigmust, addig Bagdad utcáin egy kisebb csoport a tábornok halálát ünnepli. Hangjukat azonban szombat reggel elnyomta egy újabb amerikai légicsapás híre.
Az első közlések szerint a szombat hajnali órákban amerikai légicsapás ért egy katonai orvosi konvojt a Tádzsi katonai támaszpont közelében. A hírről először az Irán által támogatott Népi Mobilizációs Erők számoltak be. Később azonban nyilatkozatban cáfolták, hogy támadás ért volna egy orvosi konvojt Bagdad közelében.
A délelőtt folyamán, némileg megkésve Washington nyilatkozatban szintén cáfolta, hogy újabb légicsapást hajtott volna végre Irakban – egy nappal az iráni tábornok, Szulejmáni kiiktatása után. Hasonlóan cáfoló közleményt adott ki az Iszlám Állam ellen harcoló (USA által vezetett) nemzetközi katonai koalíció. A hírközlési káosz azonban jól mutatja, hogy az információs hadviselkés maximumra pörgött.
Az elnökválasztási lázban égő amerikai sajtó közben lázasan igyekszik megfejteni, miért kellett Kasszim Szulejmáni tábornoknak meghalnia. A Fehér Ház és Donald Trump amerikai elnök hivatalos álláspontja szerint a légicsapással csak egy amerikaiak elleni iráni támadást előztek meg.
Amerikai légicsapás – Újabb háborúval számolhatunk a Közel-Keleten?
Ezt támasztja alá a Reuters hírügynökség szombat reggel megjelent cikke is, amely szerint Szulejmáni október közepén siíta katonai szövetségeseivel találkozott a Tigris folyó partján, és felmérte a bagdadi amerikai nagykövetség épületkomplexumát. (Megjegyezzük: Irán siíta többségű ország, ahogy Irak is, bár ez utóbbiban sokáig a szunniták gyakoroltak hatalmat.)
A Reuters infomációi szerint Szulejmáni arra utasította Abu Mahdi al-Muhandiszt, az Irán befolyása alatt lévő militáns csoportok ernyőszervezetének vezetőjét (aki szintén életét vesztette a pénteki légicsapásban), hogy Irán által rendelkezés bocsátott „kifinomult fegyverekkel” hajtson végre támadást amerikai célpontok ellen.
Hogy miért? A cikk szerint Szulejmáni nem nagyon örült annak, hogy az Irakban egyre gyakoribbá váló, iráni-befolyás elleni tüntetések miatt nemkívánatos figyelmet kap Irán. A terv az volt, hogy egy amerikai célpontok elleni támadással válaszcsapást eszközöljenek ki, amelyek nem csak elterelik a figyelmet az iráni befolyás növekedéséről Irakban, de az Egyesült Államokat tünteti majd fel agresszorként.
A katonai körökből kiszivárogtatott indoklás nem alaptalan. A január 2-ai, bagdadi amerikai nagykövetség elleni támadás során is azt írták fel a falakra, hogy „Kasszem Szulejmáni a vezetőnk”. Ráadásul a tömeg nem az iráni kormányfő, hanem al-Muhandisz parancsára fújt visszavonulót.
USA-iráni-konfliktus: A britek, németek és franciák a feszültség mérséklésére szólítottak fel
Szalai Máté, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója az Azonalli-hu-n megjelent publikációja szerint Szulejmáni Irán harmadik leghatalmasabb embere volt az iráni elnök és a legfőbb vallási vezető mellett. Árnyékparancsnokként is emlegették, aki a Kudsz erők parancsnoka. Az Iráni Forradalmi Gárda építette ki azt a hatalmas ernyőszervezetet, amely alá az iráni érdekeket kiszolgáló militáns csoportok tartoznak.
Szulejmáni ennek a hálózatnak és így Irán közel-keleti befolyásának vált a jelképévé és végrehajtójává.
fogalmazott a szakértő. Mint írta:
„…gyakran találkozott Bassár al-Aszad szíriai elnökkel, Haszan Naszrallával, a Hezbollah vezetőjével, de kapcsolatot tartott fenn például a palesztin Hamasszal is. Irán sosem szeretett és akart hagyományos háborúkat vívni, ez a hálózat sokkal hatékonyabb és olcsóbb volt külpolitikai céljai érvényesítése érdekében.”
A szakértő szerint mivel egyik fél sem szeretne rengeteg anyagi erőforrást és emberáldozatot követelő hagyományos háborút, ezért a racionalitás talaján maradva egy közel-keleti apokalipszis valószínűtlen.
“Ahogy azonban a tétek emelkednek és a feszültség fokozódik, a racionalitásnak egyre kisebb lesz a tere.”
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »