Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a szélsőjobboldal "látnoki" képességekkel rendelkezik. Vagy legalábbis sokkal előbb tár fel és mutat be problémákat, mint az egyéb politikai platformok.
Persze, ezen feltárt igazságokat igyekeznek elhallgatni vagy éppen nevetséges összeesküvés-elméletté degradálni. Régi recept ez, ma is (vagy talán ma még inkább!) használatos. Csak néhány példa a távoli és a közelmúltból egyaránt: Istóczy Győzőék (az egyszerűség kedvéért őket is a szélsőjobboldalra soroljuk, árnyaltabb magyarázat nélkül) mindenkinél hamarabb meglátták a Galícia felől érkező bevándorló zsidók okozta problémákat, Gömbös Gyula azelőtt mondta ki, hogy ő nemzeti és szocialista, mielőtt a fogalom egyáltalán létezett volna, a bevándorlás veszélyeire több évtizede felhívták már az emberek figyelmét különböző radikális jobboldali pártok (ugyanígy itthon a cigánysággal kapcsolatban), a Jobbik pálfordulása pedig már évekkel azelőtt is téma volt, hogy ez nyíltan bekövetkezett volna. A példákat lehetne sorolni tovább naphosszat, majd talán egy külön publicisztikában. A felsorolásból persze az sem lehet kivétel, amire szintén többször felhívtuk már a figyelmet s én magam is rengeteg kiváló munkában olvastam már erről, illetőleg én is "papírra vetettem", legutóbb éppen az évzáró cikkemben: ha egy adott politikai szervezetnek nincsenek komoly világnézeti alapjai, egy idő után felőrlődik, jelentéktelenné válik, illetve markánsabb pártoknak lehet maximum utánfutója. December 31-én még nem tudhattam, hogy két napra rá Gyurcsány Ferenc kijelöli az ellenzék helyét a magyar belpolitika csillagos egén, amelyben lényegében saját visszatérésének esélyét készíti elő az ország élére.
Egy a tábor, egy a zászló, mondaná Gyurcsány, miközben közös listát és közös miniszterelnök-jelöltet követel. Illetve közös indulást is az egyes körzetekben, de ezzel nyitott kapukat döngetett, hiszen a szivárványkoalíció minden "színe" egyetért vele. A ballib pártok reakciói persze már nem voltak olyan "színesek", mint gúnynevük. A legmegosztóbb kérdés a közös lista volt, ez is csak azért, mert itt dől el, kinek mekkora konc jut. Mondanunk sem kell, hogy a Jobbik persze máris ködösít és maszatol, igyekeznek kihozni a legtöbb zsákmányt ’22-ből. A közös indulásból egyértelműen következik a közös lista, ezen kár is tovább elmélkedni, az egyik feltételezi a másikat. Persze majd a "szakértőik" ezredszerre is "kiválóan" lekommunikálják majd, hogy erre miért is volt "szüksége a nemzetnek", de ennél a magyarázkodásnál már csak az égőbb, ha valaki még elhiszi nekik.
Szóval, vissza a világnézeti kérdéshez… A jelenkori állapotok már ’22-re is kivetítik, hogy az Összefogás nevű tortából az hasíthatja majd ki a legnagyobb szeletet, aki ideológiai vetületet (vagy legalábbis egy annak álcázott valamit) is képes kifejteni magából. Ebben az esetben részletkérdés, hogy ez az ideológia szájízünknek megfelel-e vagy sem (nyilván egy elkötelezett jobboldali semmi szín alatt nem lesz DK-szavazó), maga a léte a lényeges. Egy baloldali ellenzéki massza megtévesztett szavazói ugyanis oda teszik majd az X-et, ahol eszmét is látnak, legyen ez akármennyire is taszító világnézet a mi számunkra. Ez egyébként az általam megvetett és utált közvélemény-kutatásokból is világosan kirajzolódik (az elmúlt hónapok alapján a DK és a Momentum van a balliberális ellenzék élén, pont az a két párt, amelyben világnézet is munkálkodik, legalábbis nyomokban). Tehát a lagymatag pártokat "odaát" sem szeretik, és ezért büntetik is őket a szavazók. A legviccesebb pedig az az egészben, hogy ezt már számos, Jobbikhoz köthető "értelmiségi szakértő, publicista" is átlátja, csak hát a probléma századszori leírásán kívül mást nem igazán tudnak tenni, csak hosszan-hosszan nézni, ahogy a tenger fenekére süllyed a léket kapott hajójuk, a csillagászati állami támogatással és egyéb juttatásokkal egyetemben, amelyeket túlméretezett frakciójuk miatt kapnak.
S, na vajon még ki látja át a fent vázolt helyzetet? Hát Gyurcsány Ferenc biztosan, innen is ered (valljuk be, jogos) magabiztossága, hogy az ellenzék deklarált vezére lehessen. A világnézeten kívül pedig nem szóltunk még a szükséges, markáns karakterrel ellátott politikai szereplőkről, amelyben szintén az említett bukott miniszterelnök nyeri az első helyezést, bármennyire is különös ezzel szembesülni. Azt, hogy például ki a Jobbik, vagy éppen az MSZP elnöke, kizárólag azért tudom, mert napi szinten foglalkozom politikával, de biztos vagyok benne, hogy az emberek jelentős részének fogalma sincs róla, teljesen jogosan.
Végül pedig mit jelent ez a "másik oldalról", jelen esetben a mi szemszögünkből? Igazolást, hogy helyes úton járunk. Igazolást arra nézve, hogy helyes volt a jóval korábban kinyilatkoztatott megállapításunk, miszerint az "ügyek mentén való 21. századi politizálás" nem válthatja fel a világnézetek harcát. Ezenkívül pedig bizonyítást nyert, hogy a Jobbik-féle "lövészárok-betemetés" és önfeladás egyet jelentett a teljes pusztulással, valamint komoly szükség van egy markáns, radikális jobboldali erőre, a Mi Hazánkra, amely megalkuvás helyett valódi alternatívát nyújt mind a Fidesszel, mind pedig a moslékkoalícióval szemben.
Leegyszerűsítve: lépjünk már ki végre a kétpólusú, angolszász mintájú politikai gondolkodásból (hazánkra vetítve Gyurcsány-Orbán), a harmadik utat pedig ne a szivárványkoalíció mocsarában keressük, mert azonkívül, hogy hazánkra veszélyes eszméket képviselnek, a színfalak mögött Gyurcsány Ferenc restaurációját készítik elő. S még csak az sem biztos, hogy ezzel minden ballibeláris politikai szereplő egyetért, még némi látszat-ellenállást is kifejthetnek majd Gyurcsány túlságos térnyerése ellen (mint például a bukott Vona Gábor), ám a fentebb vázolt törvényszerűségek miatt egészen biztosan Gyurcsányéké lesz a vezető szerep.
Mivel az önfeladás és önmegtagadás, az ellenséggel való barátkozás problémáit már régen elemeztük és ismertettük, biztosan és erős kézzel járhatjuk saját utunkat, a valódi harmadik utat!
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
