A pannonhalmi főapát a főmonostori konvent és a hozzátartozók nevében fájdalommal, de a feltámadásba vetett hittel tudatja, hogy szeretett rendtársa, Marton Sándor József OSB életének 81., szerzetességének 63., pappá szentelésének 58. évében a betegek szentségével megerősítve január 1-jén hazatért mennyei Atyjához.
Marton József temetése 2020. január 10-én, pénteken lesz Pannonhalmán. A bazilikában 14.30 órakor kezdődő gyászmisét követően a Boldogasszony-kápolna kriptájában helyezik örök nyugalomra.
Marton Sándor József 1939. március 27-én született Sopronban. 1957. augusztus 24-én vette magára a bencés ruhát. 1959. június 26-án tett egyszerű, majd 1962. június 26-án ünnepélyes fogadalmat, 1962. augusztus 15-én szentelték pappá. Az ELTE Természettudományi Karán szerzett biológia–földrajz szakos tanári oklevelet. 1968–1971 között gimnáziumi tanár és diákotthoni nevelő, 1971-től gimnáziumi tanár és helyettes házgondnok volt Pannonhalmán, 1972-től kertgondnok is, majd 1974-től óraadó a győri bencés gimnáziumban. 1984-től politikai okból nem taníthatott az iskolában, de lelkipásztori szolgálatot végezhetett. 1984-től a pannonhalmi plébánia lelkésze volt, majd 1994-ben plébános lett Pannonhalmán, Nyalkán, Tápon, Tápszentmiklóson és Győrasszonyfán. 1995-től plébános volt Pannonhalmán, Nyalkán és Győrasszonyfán. 2000–2013 között plébános volt Pannonhalmán. Romló egészségére való tekintettel 2013 őszétől a pannonhalmi Szent Adalbert Otthon lakója lett.
József atya előtt emberfeletti eszményként állt Jézus Krisztus istenemberi személye. Egy életen át hálás volt papi hivatásáért. Méltó akart erre lenni, magasra helyezte önmagának és másoknak is a Krisztus-követés mércéjét. A gyakori – ha kellett, napi több – szentmise végzésére, a szentségimádásra és elmélkedésre, a virrasztásra és imádságra, a szigorú böjt gyakorlatára maga mutatott példát. Lelkipásztori szolgálata mellett évtizedekig járt a győri kórházba, és látta el a betegeket, haldoklókat szentségekkel. Szigorú életmódja egy idő után kikezdte egészségét. Eszményei és környezete között feszültség támadt, ezért lelkileg sokat szenvedett. Betegségében is sokan látogatták, sokaknak volt lelki támasza, gyóntatója. Tudatosan készült a halálra, az Úrral való találkozásra.
„Fogadj el engem, Istenem, szent igéd szerint, hogy neked éljek. És ne szégyeníts meg engem, mert tebenned bíztam, Uram.” (Zsolt 118,116)
Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
