„Az Országgyűlés – követve a fenntarthatóság és a szolidaritás egyetemes eszméjét, elsődleges küldetésünknek tekintve Magyarország jelen és jövő generációinak jóllétét, kulturális, gazdasági és természeti értékeink és erőforrásaink védelmét, bölcs hasznosítását, az ország környezetbiztonságának és önellátó képességének erősítését – globális felelősségünk tudatában, a rendelkezésre álló legújabb tudományos ismeretek és a valós tapasztalatok alapján, a globális felmelegedés mérséklését és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást nemzetstratégiai jelentőségű üggyé nyilvánítja. (…) Az Országgyűlés ezzel összefüggésben felhívja a Kormányt, hogy haladéktalanul hirdesse ki a klíma vészhelyzetet.” Bármennyire is tűnhet ez ellentmondásnak, de erre a szövegre még maga Kövér László is igent nyomott a parlamentben 2019. december 3-án (ezzel az LMP határozati javaslatáról tárgyalhat a Parlament).
A magyar Országgyűlés – a Fidesz-KDNP-kétharmad támogatásával – 2020-ban tehát tárgyalni fog a klímavészhelyzetről, annak hazai hatásáról, és – remélhetőleg… –
az összes parlamenti frakció értelmes, érdemi javaslattal fogja segíteni az ország és a magyar társadalom felkészülését a változásra.
Amely ugyan már zajlik, de hivatalosan, központilag még nincs megerősítve a magyar fél részéről.
Áder János államfő koccintós beszédében is így figyelmeztetett Újév első pillanataiban:
„a káros hatások útlevél nélkül közlekednek az egész Földön, a légkör közös, a vizeink egymásba folynak”.
Ez nagyjából annak felismerése, hogy a klímakatasztrófa kivédése, hatásainak csökkentése nem nemzetállami szintű feladat, és ha valaki gátja a felkészülésnek, azzal a rendszer fennmaradását veszélyezteti.
A köztársasági elnök által elmondottakból az is kiderül, hogy a kormányzati agytröszt azért tisztában van a valósággal, és nem csak globális („Észre kellene venni, hogy ha bajban van a természet, annak részeként az emberiség is bajban van”), hanem lokális szinten is;
a klímaváltozás magyarországi hatásairól szólva például kiszáradó patakokról, őshonos növények eltűnéséről, beéretlenül megperzselődő termésről beszélt, mondván: a pannon táj sem mentes a változások következményeitől, ami befolyásolja életünket, jövőnket
(már-már egy magyar Greta Thunberg!).
2020 tehát a kármentesítés éve lesz?
Most így, január elsején elképzelhető, hogy 2020-ban lesz olyan felelős magyar politikai döntéshozó, aki kiáll a magyar társadalom elé, és elmondja:
ideje felkészülnünk a kiszáradó patakokra, és mindenki tudatosítsa, a beéretlenül megperzselődő termés látványa kísérteni fog minket, de kidolgoztunk egy tervet arra, hogy ne haljunk éhen, aminek a végrehajtása ugyan pénzbe kerül, de nincs más lehetősége a túlélésnek.
Orbán Viktor miniszterelnök is elindult ebbe az irányba, amikor karácsonyi interjújában arról beszélt, a klímavédelem nemcsak fontos, de drága dolog is.
„A klímavédelem árát a klímarombolóknak kell megfizetniük. A klímaválság fő felelősei a legnagyobb, leggazdagabb országok és a világ legnagyobb multinacionális vállalatai”
– fogalmazta meg tűpontosan antikapitalista/antiglobalista zöld mozgalmak – eredeti – (vö.: Seattle-i csata, 1999) célkitűzéseit. Orbán Viktor helyzete ebből a szempontból egyszerű: kormánya először például azzal a Coca Colával kötött nemzetstratégiai megállapodást, amely a legtöbb műanyag hulladékáért felelős a világon, nosza, változtassunk azon a megállapodáson. De a leggazdagabb államok is egyre-másra telepítenek hazánkba összeszerelő-üzemeket, aktuális feltenni számukra is az áderi kérdést: „lesz-e még ez a táj ugyanígy hazája az utánunk jövőknek”.
Persze, először a nulladik lépésnek kell következnie. Az őszinteségnek. Idén van erre esély.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
