A jövőre, vagyis a behódolásra való felkészülés jegyében vallásórának álcázott átnevelési tréninget tartottak ötödikes fehér kisiskolások részére iszlámbarát (vagy inkább: -bérenc) tanárok egy svédországi község elemi iskolájában.
Mint arról december 20-án a svéd Samhällsnytt és ProjektSanning, majd december 24-én a moszkvai székhelyű, angol nyelvű Sputnik („Putyin ökle”) is beszámolt, a svédországi Emmaboda község általános iskolájának ötödikesei úgynevezett vallásórán vettek részt, ahol Mekka irányába fordított imaszőnyegeken, arab nyelven Allahhoz kellett fohászkodniuk. Az osztályt állítólag nemek szerint két részre osztották, s míg a fiúk „gyakoroltak”, a lányoknak a terem végébe kellett vonulniuk.
Egy Markus nevű helyi apuka felháborodottan számolt be a történtekről:
Ma az iskolából hazatérve a lányaim arról számoltak be, hogy imaszőnyegeken fekve arabul kellett imádkozniuk. A lányoknak a terem végébe kellett vonulniuk, majd arab táncokat lejtettek és arab sütiket majszolgattak. A lányaim nem akartak ott lenni, mert nem értették, amit a tanár arabul olvasott fel a Koránból.
Markus elmondta, hogy néhány kis stréber nebuló már a saját imaszőnyegével érkezett, ami arra utal, hogy a vallásórák kifejezetten eredményesek, ha elkötelezett, felvilágosult szellemiségű pedagógusok lehelnek életet a hitehagyott keresztények által kiüresített hittanórákba. A szajjáda nélkül érkezőknek a tanár bácsi osztott szőnyegeket. A gyerekeknek a Kába, a mekkai nagymecset közepén elhelyezkedő Fekete-kő irányába kellett fordulniuk.
Amikor néhány – soha, semminek örülni nem tudó – intoleráns szülő számon kérte az iskola hivatalosait, köztük Lennart O. Wernert, az iskola nyílt tekintetű igazgatóját, azok azt hazudták, hogy csak „szerepjátékokról” volt szó.
Az igazgató úr személyénél érdemes egy picit elidőzni. Az uppsalai egyetemen végzett töci-föci–menedzsment szakon (mint Gyurcsány Fletó); tagja a Rotary Klubbnak (szabadkőműves, tehát ahol tud, segít); és Twitter-oldaláról kiderül, hogy nagyon büszke arra a „tényre”, hogy Svédország a legeslegalkalmasabb ország a gyermekek felnevelésére. (A 2. Dánia, 3. Norvégia, 4. Kanada, 5. Finnország. A finnekben kicsit csalódtam – V. T.). A felmérést egyébként egy független agytröszt, a Boldogságkutató Intézet (Happiness Research Institute) készítette, amely annyira „független”, hogy „partnerei”, vagyis szponzorai között tudhatja a Carlsberg sörgyárat, a Bayer gyógyszeripari konszernt, és – bizony, bizony – az Egyesült Arab Emírségek Boldogságügyi és Jóléti Minisztériumát (sic!) is. (Orwell Szeretet-mimisztériumnak hívta az ilyeneket az 1984-ben.)
Ennél is izgibb, hogy Lennart nagy Greta Thunberg-rajongó, ugyanis így áll össze a kép, hogy kik és milyen szálakból szövögetik azt a hálót, amibe az őshonos, fertőzött európaiak nagy része már belegabalyodott, és nem fog tudni többé kiszabadulni. A bűneink: fehér bőr, környezetszennyezés, gyermekvállalás, rasszizmus, fasizmus, húsevés, illiberalizmus, heteroszexualitás, gyarmatosítás, drog- és abortuszellenesség, patriarchátus, családvédelem, vallási és kulturális felsőbbrendűség, oktatás- és egészségügy elsorvasztása, Putyin és/vagy Trump imádata, antiszemitizmus, iszlamofóbia – nem folytatom.
Az azért örömteli, hogy jó néhányan – köztük Markus is – még ellenállnak.
„Az elhangzottak teljesen felzaklattak. Az, hogy egy iskolában, tanítási időben nemek szerint elkülönítik a diákokat, majd a lányokat a terem végébe űzik, teljesen beteg dolog. Mint ahogy az is, hogy szőnyegeken térdepeltetve imádkozásra kényszerítik őket, miközben valaki arabul a Koránból olvas fel” – folytatta Markus.
Szerinte egy olyan ellenséges vallásért imádkozni, amely elnyomja és marginalizálja a lányokat, ellentmond az iskolai oktatás alapelveinek, és rossz üzenetet küld a diákoknak csakúgy, mint az az elképzelés, hogy az egyik nem valamivel fontosabb, mint a másik. Markus azt akarja, hogy az iskola minderre adjon magyarázatot, kérjen bocsánatot, és tartsa be Svédország törvényeit.
Őszintén remélem, hogy az ügy kirobbantásáért nem fogják meghurcolni, nem érik majd retorziók, ne adj’ Isten, büntetőjogi eljárás alá vonás vallásgyalázás miatt. Nem a levegőbe beszélek: egy svéd férfit már bíróság elé állítottak „gyűlölet-bűncselekmény” miatt, ugyanis Facebook-oldalán lustának nevezte a lusta szomáliai migránsokat. A „mi” Tett és Védelem Alapítványunkhoz hasonló szólásszabadság-ellenes judeobaloldali „hálózatfigyelő civil/kulturális szervezet” jelentette fel. Ugye, milyen ismerős?
Eddig a történet. Sajnos nem előzmények nélkül való. Tavaly egy dán iskola iszlamofil „pedagógusai” is megkezdték az „imatréningeket”, mint arról a Sputnik beszámolt:
A közösségi médiában dühödt kommentekben követelték a tanárok és az iskola vezetésének a lemondását. Csak sajnos kevesen. A videót eddig mindössze 178 849-en nézték meg. A 444, az Index, a 24.hu és a többi libsi (rém)hírügynökség szokás szerint kussolt.
A World Population Review 2019. október 24-i adatai szerint Dánia populációjának 5,4%-a muszlim, míg a minden tekintetben szorgalmasabb és előrébb tartó Svédország lakosságának már 8,1%-a az. Amikor a muszlimok a hivatalos adatok szerint elérik a 10%-ot, s ehhez hozzáadódik az 5%-nyi eltitkolt vagy illegális Mohamehemed, valamint a stabil 20-25%-nyi baloldali Stockholm-szindrómás hasznos idióta, nos, akkor mondhatjuk majd, hogy vége: nincs visszaút. A Mintaország, a létező liberális demokráciák legjobbika a no-go zónák letagadásától és az emberi hús fogyasztásának propagálásától a buzeráns templomi oltárképen át, s most az „imatréningeken” keresztül állt erre a pályára.
„Kemény kézre és egy kiadós nagytakarításra lenne szükség, hogy megszűnjön ez a rothadás” – vélekedik a Harry Schneider becenevű – nevéből ítélve nyilván egy náciszimpatizáns Piszkos Harry-rajongó – kommentelő.
A cél az iszlamizáció, és ez egyfajta történelmi realitássá válhat Európában. Svédországban 2050-re akár már iszlám többség is kialakulhat – véli másokkal együtt Horváth József biztonságpolitikai szakértő, a katonai titkosszolgálatok volt főigazgató-helyettese.
A hit tanúsítása után az imádkozás az iszlám második pillére, és az iszlám kötelezettségei közül a leghangsúlyosabb. Az imádkozás a kapcsolatot jelenti az ember és az Isten között. Az imádkozás jelenti az iszlámban a hit fényét és a Paradicsomba vezető utat, hiszen az, aki tiszta szívvel és erős hittel végzi el az imát, jutalmul örök életre lel a Paradicsomban. Nem véletlenül ezt tűzte zászlajára a svéd ötödik hadoszlop. Még csak tesztüzemmódban döcögnek, de aki olvasta Michel Houellebecq (ejtsd: uelbek) Behódolás című 2015-ben megjelent könyvét, annak nem sok oka lehet a bizakodásra.
A szerzőt könyve megjelenéséig a tenyerén hordozta a liberális kötődésű irodalmi „élet”. Még Tamás „Gazsi” is olvasásra ajánlotta regényeit egy interjúban. Aztán Houellebecq mester kikerült a cukros pikszisből. Aki csak számít, beletörölte a lábát. Aki nem – az is. Csalódtak benne az „elvtársak”, mint Sztálin Szolzsenyicinben. Tudniillik magukra ismertek.
Könyve ugyanis leegyszerűsítve arról szól, hogy a francia (= európai, vagyis eurábiai) értelmiség (= az „elvtársak” vagyis az elit) – melyet a szerző egy középkorú, de még magas libidójú irodalomtudós alakjában személyesít meg – különféle anyagi (egyetemi katedra, extra nyugdíj) és szexuális (többnejűség, legális pedofília) előnyök és kegydíjak által kecsegtetve áttér az iszlám hitre. Behódol. Önként, dalolva. A regény egyik kulcsjelenetében a Párizs-Sorbonne Iszlám Egyetem új konvertita (áttért) rektora vendégségbe hívva próbálja a főhőst is áttéríteni (egy mérsékelt muzulmán párt nyerte ugyanis koalícióban a 2022-es francia választásokat, majd az oktatásügyet is teljesen az ellenőrzése alá vonva az iszlám hitre áttért híveit ültette kulcspozíciókba):
Korábban senki nem fejezte ki ilyen nagy erővel azt az elképesztő, egyszerű gondolatot, hogy az emberi boldogság csúcsa a teljes behódolás. Ezt haboznék kifejteni a hittársaim előtt, félek, szentségtörésnek ítélnék, de véleményem szerint, amikor egy nő behódol egy férfinak, és amikor egy férfi behódol Istennek, ahogy az iszlám elképzeli, mindketten valami hasonló érzést élnek át. Az iszlám elfogadja a világot, elfogadja a maga teljességében, olyannak fogadja el, amilyen. A buddhizmus szerint viszont a világ dukkha – szenvedés, beteljesülést nem hozó várakozás. Maga a kereszténység is komoly fenntartásokat fogalmaz meg – több helyen is úgy említik meg a Sátánt, mint »a világ fejedelmét«. Az iszlám szerint viszont Isten műve tökéletes, abszolút mestermű. Végül is mi más a Korán, mint egy hatalmas, misztikus dicshimnusz? Dicsőíti a Teremtőt, és a Teremtő törvényének való behódolást.
A magam részéről szintén komoly fenntartásokat fogalmazok meg – akár csak ebben a beszámolómban is.
Verőcei Tibor – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
