Füzes Ádám, az Esztergomi Hittudományi Főiskola levelező tagozata liturgikatanárának írását olvashatják az ünnepek alatti veszekedésekről és békéről.
Adventtől karácsonyig: hogyan lesz a vágyott ünnepből nyűg?
Amikor beköszönt a tél, az advent és a karácsonyi várakozás ideje, olyan ígéretesnek, békességesnek tűnik a távoli ünnep. Aztán mire rákanyarodunk a célegyenesre, azt látjuk, hogy már nincs erőnk hajrázni, és bizony sok minden hiányzik a hátizsákunkból, amivel meg akartunk volna érkezni. Az ünnep ráadásul számos kihívást tartogat: család, rokonság, barátok, ünnepi étkezések és találkozások – napokon keresztül. Bárhol ott rejtőzhet a feszültség, és a kisüléseire is számíthatunk: a szikrák nyomán könnyen fellobbanhat a tűz, és akkor a szeretet ünnepéből veszekedés lehet, aztán pedig egymás elkerülése. Az ünnepet így nem tudjuk együtt átélni, és ilyenkor már csak a túlélésre játszunk.
Szokott-e veszekedés lenni az ünnepekben?
Szerencsére nem mindig és nem mindenütt van ez így, ám e jelenség mégis elég gyakori ahhoz, hogy érdemes legyen közelebbről is rátekintenünk. Tíz nap alatt közel nyolcszázan töltöttek ki egy internetes kérdőívet e témával kapcsolatban. Az alábbiakban a saját tapasztalataim mellett a válaszadók véleményét, érzéseit és gondolatait is igyekszem megmutatni.
A készületünk: elvárások és vágyak közül lehet-e célra tartani?
Sokakkal beszélgettem arról, hogyan érdemes felkészülni az ünnepre. A legtöbben azt a tanácsot fogalmazták meg, hogy „nem kell annyi elvárás”. Tekintsük most át, hogy a kérdőív válaszadói mit tartanak fontosnak a készület során. A többség mindenekelőtt azt szeretné, hogy béke legyen a családban, és elég idő egymásra, a közös készülődésre. Hangsúlyos volt az a vágy is, hogy legyen idő Istenre, imára, misére, spirituális javakra. A tisztaság, a rend és a karácsonyfa-állítás csak mindezek után következett a sorban.
Hogyan lesznek ezekből a jó vágyakból nyomasztó elvárások? Sokakkal megesik, hogy a gyermekkorukban személyesen átélt, vagy akár elképzelt, filmen látott szép élményeket szeretnék megvalósítani az életükben. A fiatal szülőkre talán még inkább igaz ez, hiszen átélhetik, hogy rajtuk múlik, meg tudják-e teremteni gyerekkoruk karácsonyi csodáját, illetve az esetleg rossz emlékű karácsonyok után ők képesek lesznek-e boldoggá tenni az ünnepet a gyermekeik számára. És ebben az igyekezetben bizony könnyen lesz a vágyott jóból elvárás, az elvárásból pedig követelőzés, ami feszültséget szül a családtagok között.
Érdekes eredményt hozott az a kérdés, amely arra vonatkozott, hogy mi az, amit a vágyakból nem sikerült megvalósítani az elmúlt évek során. A béke, úgy látszik, általában megszületett (vagy legalábbis kevésbé volt fülön csíphető, ha épp elillant). Nem sikerült azonban elég időt együtt tölteni, rendbe tenni a lakást, Istenre figyelni, és meghitten készülődni.
Vágyott jók és kudarcaink
Az elvárásokkal kapcsolatban 133-an fogalmaztak meg szöveges választ is. Sokan arról írtak, hogy szeretnék elengedni az elvárásaikat, de ez nem csak rajtuk múlik. „Nem reális igény, hogy a fogyasztói társadalom minden nyűgét le tudjuk vetkőzni.” Egyes családokba a gyerekek az iskolából hozzák haza a nagy elvárásokat: okostelefont, tabletet vagy játékprogramokat szeretnének, amilyen az osztálytársaiknak is van. De nemcsak a világ, hanem egyházi kultúránk is állíthat bennünket nehezen megvalósítható elvárások elé: a plébániai programok, az adventi jótékonysági rendezvények elvehetik az időt a meghitt családi együttlétektől. „Aki hitoktató, annak a karácsony kész agyrém!” – írta valaki. Aki ezen a területen dolgozik, az jól tudja, mire gondolt az illető. De senkinek nem könnyű ez az időszak. Nehezen kivitelezhető a szerepváltás, hogy a rohanó, fáradt szülőből az angyal csengetésére egy csapásra békés és nyugalmat árasztó anya, apa legyen, a meghitt családi együttlét megteremtője.
„Vicces és ugyanakkor tragikus, hogy minden évben nagyjából ugyanazt baltázom el” – olvastam az egyik véleményben. Felmerül a kérdés: Vajon az adventi időszak kezdetétől vezet-e biztos út a vágyott céljaink felé? Megörültem, amikor sokan azt írták, hogy nekik ez évek óta sikerül. A sok pozitív tapasztalat megosztása volt számomra a kérdőív legszebb meglepetése. Vajon mit csinálnak jól azok a válaszadók, akik elégedettek a karácsonyukkal? A megélt tapasztalataikat összefoglalva azt mondhatjuk, az a célravezető, ha nem elvárások dresszúrájában töltjük ezt az időszakot, hanem a jóra irányuló eredeti vágyakra összpontosítva néhány fontosnak vélt dolgot elengedünk, a többit pedig módszeresen, időben igyekszünk megvalósítani.
Veszekedést karácsonyra?
A nyolcszáz válaszadó mindegyike szeretné elkerülni ezt, ám úgy tűnik, mégis sokfelé felüti a fejét a békétlenség. A kérdőívet kitöltők csupán egyötöde állította, hogy náluk soha sincs családi veszekedés karácsonykor. A túlnyomó többségre gondolva azonban feltehetjük a kérdést: Mi az, ami miatt veszekedés támad az ünnepeken?
Minek kapcsán tör ki veszekedés?
Puskaporos hordónak bizonyul a takarítás, illetve a nemzedékek közötti egyeztetés kérdése, az, hogy melyik családtagnál mikor legyen az ünnep. Ennek oka talán a különböző generációk elvárásrendszereinek markáns eltéréseiben keresendő. Sokaknál a karácsonyfa-állítás lesz az idegeskedés forrása. Egy kisgyerek így fogalmazott: „Mire apu felállította a karácsonyfát, az összes szentet elhasználta.” Az ajándékvásárlás, a lakás díszítése, a gyerekek fegyelmezése csak keveseknél okozott gondot. A vallási eseményeken való részvétel is csak nagyritkán szerepelt a konfliktusforrások között. A kérdőív kitöltőitől kiegészítésként sok remek ötlet is érkezett, például az, hogy karácsonykor készítsünk beosztást a fürdőszoba használatára vonatkozóan.
A veszekedések okát legtöbben abban látták, hogy advent végére elfáradnak. Idegi feszültséget okoz az üzletekben és a nagyobb városok utcáin a tömeg, és az is, hogy sokan csalódnak magukban, látva, hogy nem sikerült megfelelniük a magukkal szemben támasztott elvárásoknak: adventben sincs elég idő az együttlétre, a közös családi imára, és a családtagok egymás társasága helyett nemegyszer az okoseszközöket választják. A túl sok együttlét, az ajándékok vagy a gyakori misére járás csak elenyésző esetben számítottak a veszekedést kiváltó okok közé.
Mi okozza a veszekedést?
Feszültség forrása lehet viszont a már felnőtt, de még nem családos gyerekek hazalátogatása a szülői házba. A gyermekkor kulisszái és szereplői közé való visszatérés az ünnepek idején előhozhatják a fel nem dolgozott feszültségeket, felszakadhatnak régi sebek, s ezektől a már önálló életet élő fiatalok türelmetlenek lehetnek, esetleg érthetetlenül bántóan viselkedhetnek. Akinek még nincs saját családja, azt sokkal érzékenyebben érintheti idősödő szüleinek zsörtölődése.
Mire tanít az ökör és a szamár? Előkép kontra elvárások
Az ökör és a szamár Izajás próféta nyomán kerül be a karácsonyi folklórba. Az ökör megismeri gazdáját, és a szamár urának jászolát, csak Izrael nem ismer meg, népem nem tud semmit megérteni!” (Iz 1,3) – olvassuk a Bibliában. Vajon milyen volt a barlangistálló, ahol Jézus született? Biztosan nem olyan, amilyennek Mária kislánykorától elképzelte gyermeke születésének helyszínét. És persze Józsefnek sem az volt az álma, ami történt. A körülmények minden várakozásuknak alatta maradtak. Milyen lehetett az első karácsony? Tisztaság, ételek, italok, pihenés? Nem lehetnek illúziónk ezekkel kapcsolatban, hiszen Mária és József hosszú, fárasztó vándorúton voltak a népszámlálás miatt. A mai karácsonyunk előképe nem a biedermeier cukiság, hanem a kétezer évvel ezelőtti betlehemi események. Így aztán jó néhány elvárásunkat nyugodtan elengedhetjük a készülődés idején. Jézus szülei és az ökör meg a szamár is megismerték, mi az, ami egyedül lényeges a sietve kialakított szülőszobában: a világra jött Jézus, az Isten Fia.
Végezetül pedig lássuk, mi az, ami jó tanácsként segítséget jelenthet a készülődés idején! A kérdőívnek arra a kérdésre, hogy mitől lehetne jó a karácsony, 583 javaslat érkezett és 588 egymondatos tanács. A válaszadók 73 százaléka fogalmazta meg gondolatait azzal kapcsolatban, hogy miként menthető meg a családban a karácsony. Volt, aki egészen egyszerűen kivitelezhető ötlettel állt elő: „Kezdésnek kell egy szíverősítő, idegnyugtató pálinka.” Másvalaki pedig így fogalmazott: „Ami belefér, azt csináld szívvel, ami nem fér bele, azt engedd el!”
Érdemes mindezen ennyit „agyalni”? Vagy jól sikerül a karácsony, vagy nem – vethetik ellene vizsgálódásomnak egyesek. De úgy vélem, gondolkodni mindig érdemes. És az adventi időszak kezdetén sokaktól kaptam visszajelzést azzal kapcsolatban, hogy a kérdőív kitöltése megmozgatta a lelküket, ezért idén tudatosabban láttak neki a készületnek. Tervszerű cselekvéssel követni a vágyainkat: ez mindenki számára örömet hozhat.
A grafikonokon szereplő számok a kérdőívet kitöltő 800 válaszadó véleményét tükrözik. (Az adatok százalékban értendők.)
Fotó: Pixabay
Magyar Kurír
A cikk nyomtatott változata az Új Ember 2018. december 23–30-i ünnepi számában jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
