Ugyan egy hónapja átmeneti erőt mutatott a forint, ismét mélypontra ért az árfolyama. Vajon megfordulhat még az irány, vagy hosszabb időre velünk marad a gyengülő trend?
Nagyjából egy hónapja úgy tűnt, hogy a forint nyár végi mélyrepülése befejeződött és a hazai fizetőeszköz visszaerősödhet a korábban megszokott szintekre, azonban nem így lett: az eurónkénti 328-as szint útját állta a további erősödésnek. Újra gyengülés következett, és az euró a forinttal szemben soha nem látott magasságot ért el 337 körül. Ha a folyamatot többéves távon nézzük, az látszik, hogy 2014–2017 között az árfolyam meglehetősen stabil volt, 310-312 körüli átlagos értékkel, kis ingadozással. Tavaly azonban gyengülés kezdődött, amelyet ugyan korrekciók szakítottak meg, de mostanra egyértelműen úgy tűnik, hogy egy tartós gyengülő trendnek vagyunk a tanúi. A teljes gyengülés tavaly óta a jelenlegi árfolyamon nagyjából 7 százalék, ami bizonyos körülmények között nem lenne zavaró, de most mégis különösnek tűnik.
A legfontosabb, hogy a magyar makrogazdasági helyzet kiváló: a gyors növekedés külső egyensúly, sőt a kereskedelmi és fizetési mérleg többlete mellett zajlik. Emellett az Európai Unióból is érkezik a fejlesztési pénz, vagyis elvileg lényegesen több deviza kerül a bankközi piacra, mint amennyire fundamentálisan kereslet lenne. Ilyen körülmények között a forintnak elvileg erősödnie kéne, nem gyengülni. Ráadásul a régió más valutái nem követik, sőt idén az egész világon alig találni érdemben gyengülő devizát, csak a legrosszabb gazdaságú országoknál áll elő ilyen.
Elemzők is folyamatosan keresik a gyengülés okát, de nehéz igazán választ találni a kérdésre. Van, aki úgy gondolja, hogy az MNB monetáris politikája túlságosan laza, különösen ha az inflációt is figyelembe vesszük. Ebben a tekintetben valóban a világ egyik legalacsonyabb reálkamatát látjuk (alig 0 százalék fölött a a bankközi kamat, a BUBOR, míg az infláció 3 százalék). Hozzá kell azonban tenni, hogy a lakosság által elérhető hozam sokkal magasabb, a MÁP Plusz államkötvény közel 5 százalékos kamata már megfelelő reálhozamot is biztosít a magánbefektetőknek.
Így csak két dolgot lehet elképzelni: az egyik, hogy most már a forint folyamatos gyengülésére spekulálnak egyes alapok, a másik, hogy a most érkező nagy összegű EU-pénz miatt esetleg tudatos is lehet az árfolyam alakítása (például most vesznek meg olyan devizamennyiséget, amelyre később, mondjuk a jövőre lejáró magyar devizakötvények visszafizetésekor szükség van). Utóbbi esetben érthető módon csak átmeneti jelenségről van szó: ha így van, már jövő év elején forinterősödést láthatunk. A spekuláció hatása ugyancsak nem lehet tartós, hisz a jó fundamentumok miatt nem lesz, ami a további leértékelődést lehetővé tegye, így a gyengülésre játszók kénytelenek lesznek zárni pozícióikat. Egyelőre legyünk optimisták, és bízzunk abban, hogy a közel kétéves gyengülő trend jövőre megfordul.
De miért is kedvezőtlen a gyengülő forint, ha egyszer nincsenek devizahitelek, így az átlagembert közvetlenül nem érinti? Leginkább azért, mert a forintban elért bérnövekedés egy részét a leértékelődés semlegesíti, így lassabb a bérfelzárkózás, mint stabil forint mellett lenne. Márpedig a gyorsabb ütemre szükség lenne, hogy a munkaerő elvándorlása megálljon, sőt jelentősebb mértékben meginduljon a hazatérés.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
