A magyar biztonság jövője és új típusú fenyegetettségek – ezzel a címmel került megrendezésre az Eötvös Csoport és a Társadalmi Reflexió Intézet közös eseménye. Előadást tartott Tálas Péter a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpont igazgatója, biztonságpolitikai szakértő, valamint Feledy Botond a Társadalmi Reflexió Intézet vezetője, külpolitikai szakértő. A moderátorok Chikán Attila és Király Miklós voltak.
Tálas Péter három részre osztotta a témát:
A szakértő először a nemzetközi rendről beszélt, kifejtve, hogy az többszereplős lett, de ez nem egyenlő azzal, hogy többpólusú lenne. Ez egy aktuális felvetés: bipoláris vagy többpólusú világrend felé haladunk? Ha a kétszereplős irányba mozdulunk, akkor az Egyesült Államok és Kína lehet a két szuperhatalom.
Európa esetében az a nagy kérdés, hogy mellékszereplője lesz egy globális rendszernek, vagy ő maga fogja többpólusúvá tenni azt?
Erősen megváltozott a regionális nagyhatalmak mozgástere, az Egyesült Államok és Szovjetunió-féle bipolaritásban alapvetően ez a két ország és szövetségesi rendszerük uralta a világpolitikát, ma viszont komoly befolyása van a regionális nagyhatalmaknak is.
Elég megnéznünk a Közel-Keletet, ahol a regionális hatalmak küzdenek a domináns szerepért, ide sorolhatjuk Törökországot, Iránt, Szaúd-Arábiát és Izraelt, ráadásul a térségen kívüli hatalmaknak is vannak érdekeik ezeken a területeken.
Tálas Péter a másik jelentős változásnak nevezte, hogy visszatérést láthatunk a befolyásiövezet-politikához.
Gyakorlatilag minden olyan nagyhatalom, amelynek képességei vannak arra vonatkozóan, hogy a közvetlen környezetét valamilyen módon uralja, az kísérletet tesz erre.
Például Oroszország a posztszovjet térség azon részét, amely még nem került át a másik szövetségi rendszerbe, mindenféleképpen magához vonzaná, ahogy azt látjuk Grúzia vagy Ukrajna esetében.
A harmadik változás, hogy az információs és technológiai fejlődés jó helyzetbe hozta a nem-állami biztonságpolitikai szereplőket, mint például a multinacionális vállalatokat. A multik hatalommal rendelkeznek, például a Facebooknak kis túlzással nagyobb hatása van az életünkre, mint a magyar kormánynak: innen szerezzük az információkat és itt tesszük közzé az életünket, információs buborékba zárva magunkat.
Geopolitika
Magyarországnak a geopolitikai helyzetéből fakadóan is adódnak kihívásai. Geopolitikai törésvonalakon fekszünk, ott, ahol két érdekszféra határa érintkezik. Az ilyen térségek lehetnek a főszereplői a különböző hatalmi összeütközéseknek.
Itt nem feltétlenül háborúra kell gondolni, ma már nem a fegyveres erő a leghatékonyabb eszköz. Sokkal inkább a gazdasági, a pénzügyi és a kiber érdekérvényesítésre.
A különböző konfliktusok nemcsak önmagukban rosszak, hanem a következményeik miatt, például egy háború lezárhatja a kereskedelmi útvonalakat, ami negatív hatást gyakorol a gazdaságra, vagy migrációs hullámot indíthat. Ukrajna, a Balkán, a Közel-Kelet és Észak-Afrika mind olyan térségek, ahol a jelenleg is zajló konfliktusok hatással vannak Európára és azon belül Magyarországra.
Posztamerikai Európa
Európában számolnunk kell azzal, hogy az Egyesült Államok figyelme Ázsia felé fordul, ez nem Donald Trumppal kezdődött és nem is vele fog lezárulni.
Egyszerűen csak arról van szó, hogy egy globális hatalom meglátta a potenciális kihívót Kínában, ezért érdekszféra-védelmét Ázsia felé fordítja, ami egy posztamerikai Európát jelenthet.
Az öreg kontinensnek el kell gondolkodnia azon, hogy mit csinál akkor, ha különböző konfliktusokban más érdekekkel rendelkezik, mint Amerika, vagy, ha Washington nem tud/nem akar beavatkozni.
A katonai képességeket döntően a gazdasági ráfordítás alakítja, de ne legyenek illúzióink, ebben a történetben egyedül nem tudunk igazán jelentős befolyásra szert tenni. Európa számára nagy problémát jelentene, ha belekeveredne egy fegyverkezési versenybe, de inkább Oroszország, Kína és az Egyesült Államok között indulhat ilyen.
A szakértő szerint fontos szem előtt tartani azt is a Krím annektálása után, hogy erodálnak a hagyományos jogi architektúrák, amikre eddig a biztonságunkat alapoztuk, Oroszország több nemzetközi szerződést is megszegett ezzel az akcióval. Az olyan nemzetközi intézmények, mint például az EBESZ, akkor tudnak hatékonyan működni, ha közel konszenzus van a tagok között. Ma azok az intézmények, amelyekben egyszerre vannak bent az amerikaiak és az oroszok, gyakorlatilag nem működnek az ellentétek miatt.
Azt viszont le kell szögezni, hogy a posztamerikai Európa nem posztamerikai NATO-t jelent, a NATO nem fog felbomlani és a Donald Trump vezette Egyesült Államok sem fog kilépni belőle az érdekérvényesítési szempontok miatt.
Mi lesz Európával?
Európa egyik kulcskérdése, hogy képes lesz-e újtípusú nagyhatalomként működni, képes lesz-e érdekszférát kialakítani saját maga körül. Sok problémánk abból fakad, hogy az Európai Unió nincs jelen például sem Líbiában, sem Szíriában. Mint Európai Unió, nincs katonai erő kivetítés, ezért maradnak a diplomáciai, gazdasági eszközök.
Itt egy szakértővel beszélgettünk az európai katonai jelenlét hiányáról a török-kurd konfliktus kapcsán:
Európának az is a gondja, hogy nincs közös európai stratégia, de még stratégiai közös gondolkodás sem. Van 28 ország, mind a nemzeti érdekeit próbálja érvényesíteni, függően attól, hogy kinek milyen lehetőségei vannak. Ezeket kellene valahogy harmonizálni, de Tálas egyelőre nem nagyon látja ennek az eredményét, például a közös európai biztonságpolitika nem tud sok mindent felmutatni.
Demográfia
Szintén probléma Európának az elöregedő lakosság és az arra adott válaszok. Erre különböző módokon lehet reagálni, és már látjuk az eltérő utak közti konfliktusokat. Vannak, akik befogadással kompenzálják a lakosságcsökkenést, mások inkább a gyermekvállalást ösztönző intézkedésekkel.
Bővítési fáradtság
Tálas úgy látja, hogy a bővítési fáradtság a Nyugat-Balkán destabilizációjához vezethet, ha pedig az Európai Unió nem lép, akkor megteszi ezt helyette Oroszország és Kína. Olyan ugyanis nincs, hogy valaki kivonul valahonnan és ott üres hely marad, ezt a vákuumot betöltik, ahogy Szíriában tették ezt a törökök és oroszok az amerikaiak kivonulása után.
Ebben a cikkben részletesen írtunk arról is, hogy miért Oroszország a szíriai események egyik legnagyobb nyertese:
Magyarországnak katonai biztonsági és egyéb szempontokból érdeke a Nyugat-Balkán felvétele, már csak a pufferzóna funkció miatt is. A másik oldalról nézve azonban olyan államokat integrálnánk, amelyek épp politikai nemzetépítésen és a szuverenitás megerősítésén dolgoznak. Már most is nehéz egységes álláspontot kialakítani az EU-n belül, a balkáni országok érkezésével ez még bonyolultabbá válna.
A franciák nem akarnak bővíteni
A közelmúltban egy uniós csúcson világossá vált, hogy a tagállamok között nincs konszenzus a bővítést illetően. Albániával és Észak-Macedóniával Franciaország, Hollandia és Dánia vétója miatt nem kezdik meg a csatlakozási tárgyalásokat.
A biztonságpolitikai szakértő egyéb aspektusokat is felvillantott:
Kiberháború
Az esemény másik előadója Feledy Botond volt, aki a kiberhadviselést vette górcső alá. Feledy azzal kezdett, hogy a NATO néhány éve elfogadta: nemcsak a szárazföld, a légtér és a vizek, hanem a kibertér is hadszíntér.
A konfliktusokat a következőképpen kategorizálhatjuk a kár és láthatóság koordinátarendszerében:
A kibertérnek lehetnek állami és nem-állami szereplői, sokszor nem tudjuk beazonosítani őket, mert csak IP-címekről beszélünk, IP-címet viszont vásárolhat bárki, hogy úgy tűnjön, másik országban tartózkodik. A kiberháborús eseményeket azért is nehéz értékelni, mert kiberháborúban általában senki nem akarja bevallani, hogy milyen károk érték őt.
A tetthelyek közti különbségek is elmosódnak. Van, amikor online indítják a támadást, de offline hatást érnek el vele, például, ha egy metrórendszert vesznek célba, az utasok nem tudnak eljutni A-pontból B-pontba. Ugyanakkor az online világban is elérhetetlenné tehetünk oldalakat az ehhez szükséges mennyiségű adat indításával.
Szintén a kibertér problematikája, hogy itt a védelmi költségek nagyok, míg támadni sokkal olcsóbb, például Észak-Korea rengeteg pénzhez jutott ezzel a módszerrel. Az aszimmetrikus probléma ott is leképződik, hogy általában nem tudjuk ki követi el a támadást, ezért azt sem tudjuk, hogy kit kellene elrettenteni. Egyáltalán hogyan lehet elrettenteni egy hekkert vagy egy államot attól, hogy kibertámadásokat hajtson végre? A határ meghúzása is érzékeny pont, mikortól minősül katonai támadásnak egy kibertérben elkövetett akció? Ez ugyanis meghatározza a rá adott válaszcsapást.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
