Gyenge és lélektelen játékkal 2 gólos vereséget szenvedett az utóbbi időben amúgy is gyengén muzsikáló magyar válogatott. Most már csak a hátsó ajtón keresztül kopoghatunk be a kontinenstornára. De vajon ott helyünk?
Hazugság volna állítani, hogy meglepetésként érte a kilátástalan játék a szurkolókat, mégis fájó annak tudatában, hogy a selejtezősorozat első felében két bravúrgyőzelmet is elkönyvelhetett nemzeti csapatunk. Mindezek után az ősszel csapnivalóan gyenge játékkal rukkolt ki a magyar válogatott. Szeptember óta Montenegró, Szlovákia, Horvátország, Uruguay és Wales ellen is vereséget szenvedtünk, miközben csupán Azerbajdzsán ellen sikerült egy nyögvenyelős győzelmet kierőszakolni. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy
gödörben van a csapat.
Az egykori Dárdai-éra fegyelmezett védekezéséhez képest, olyan hibákat láthattunk az együttes védekezésében, amelyek még az NB1-ben is igen ritkák. Várható volt, hogy az utóbbi időben amúgy gyengélkedő Kádár Tamás és Willi Orban hiányától még jobban összeroskad a védelem. A korábbi szövetségi kapitány idején a magyar válogatott 5 tétmérkőzés alatt egyetlen egy gólt kapott. A csapat egész mérkőzésen robotolt és bár nem volt látványos, mégis eredményes volt a játékunk. Ezzel szemben az elmúlt 5 mérkőzésen se látvány, se hajtás, se eredmény nem volt. De mi történhetett?
Ha a csoport végeredményét nézzük, semmi rendkívüli nem történt.
A valóság arcon csapott minket.
Az előttünk végző ellenfelek (horvát, wales, szlovák) egyaránt előttünk helyezkednek el a világranglistán, arról nem is szólva, hogy mindhárom együttesnél vannak világsztárok, illetve olyan labdarúgók, akik kiemelkedőnek számítanak nemzetközi szinten. Ezzel szemben a magyar csapatnál elvétve akad olyan játékos, aki a legmagasabb szinten teljesít. Gulácsi Péterre a selejtezősorozat során egyáltalán nem lehetett panasz. A honosított Willi Orban is hozta az elvárhatót, sőt 2 góljával a magyar csapat második legeredményesebb játékosa lett holtversenyben Pátkai Mátéval. A csapatkapitány, Dzsudzsák Balázs azonban rendkívül gyenge teljesítményt nyújtott, a korábban veszélyes szabadrúgásairól (is) ismert középpályás az utóbbi időben csak téblábolt a pályán. Nem csoda, hiszen az Egyesült Arab Emirátusok nemzeti bajnokságában futballozik, ahol általában a levezetni és meggazdagodni akaró játékosok szoktak játszani.
Sajnos a nyilatkozatai sem túl szerencsések, a mérkőzés előtt úgy fogalmazott:
„Biztos vagyok benne, hogy három ponttal térünk haza Walesből”
Attól a játékostól ez igen kevés, akinek csapatkapitányként az volna a dolga, hogy vezesse ezt a garnitúrát a pályán. Dzsudzsák szerint számára a válogatott a klubcsapat, sajnos azt kell mondjam, hogy a teljesítménye alapján akár szerződést is lehetne bontani vele, ha nem a válogatottról lenne szó.
Ám hiba volna pusztán Dzsudzsák nyakába varrni a gyenge teljesítményt, ugyanis itt csapatként vallottak kudarcot, vélhetően ugyanezt érezte Marco Rossi is, aki a mérkőzés után dölyfösen úgy nyilatkozott, hogy
Több játékosunk alulmúlta önmagát. A támadósorban is voltak hibák, de a védők az első és a második gól előtt is követtek el nagy hibákat… A vége egyoldalú meccs lett, Wales teljesen megérdemelten győzött, megmutatták a kvalitásbeli különbségeket, de ezt előzetesen is tudta mindenki. A fiúk megpróbáltak harcolni, de ezen a szinten ez nem elég.”
Majd az M4 Sport riporterének hozzátette:
„Egész egyszerűen fel kell fognia mindenkinek Magyarországon, hogy jelen pillanatban képességbeli hiányok vannak. Ezt elég egyértelműen ki kell jelentenünk.”
Ebben a pár mondatban benne van a magyar futballvalóság minden kvintesszenciája, azonban nem lehet elhárítani a felelősséget a szövetségi kapitányról sem, aki szerint jó ötlet volt megtenni balhátvédnek például azt a Nagy Zsoltot, aki tavaly még
az NB2-es Csákváron futballozott.
A tegnapi mérkőzésen amúgy a Puskás Akadémia játékosa 39(!) alkalommal adta el a labdát, miközben 97-szer ért labdába.
Mondhatni nem hoz szerencsét a magyar válogatottnak az előretervezés, ahogy Bernd Storck esetén sem jött be, hogy a sorsdöntő mérkőzések előtt bejelentették a hosszabbítását, úgy Marco Rossi esetében sem hozott jót. Igaz nem feltétlenül biztos, hogy egy edzőváltás segítene a válogatotton, egyrészt nincs olyan potenciális jelölt, aki biztosan jobban fel tudná készíteni ezt az együttest. Másrészt a selejtezősorozat első felében ez a csapat képes volt elfogadható futballt is produkálni.
A 4 évvel ezelőtti Európa-bajnokságra olyan játékkal jutottunk ki, amely elsősorban a labdatartásra és a középpálya uralására épült. Nem véletlen, hogy a nálunk papíron erősebb ellenfelekkel szemben is kiváló labdabirtoklási aránnyal büszkélkedtünk. Másfelől, jóval tudatosabb volt a játékosok labda nélküli mozgása. Ezzel szemben kedd este mindkét szituációban azért kaptuk a gólt, mert nem mozgott jól a védelmünk.
Érdemes megemlíteni a szerfelett gyenge idegenbeli mutatónkat is. Az elmúlt 13 találkozón mindössze egy győzelmet könyvelhettünk el, azt is Azerbajdzsán ellen.
Sajnos az utóbbi egy évben túlságosan is „hálás” vendégek vagyunk.
Úgy tűnik, a játékosabb futballt szerető Marco Rossi nem találja a megoldást arra, hogyan tudná a saját stílusát ráerőltetni egy olyan csapatra, amelynek játékosai inkább robusztus futballra alkalmasak. A selejtező során 25 játékost próbált ki a magyar szövetségi kapitány, ráadásul mind a nyolc mérkőzésen más felállásban játszottunk, vagyis
még mindig keresi az ideális kezdőcsapatot.
Több poszton is szükségmegoldásokat tud csak alkalmazni az olasz szakember. A 32 esztendős Szalai Ádám tulajdonképpen egyedüli csatárként csinálta végig az elmúlt egy évet, továbbá Lovrencsics Gergő úgy játszott mind a 8 találkozón jobbhátvédként, hogy korábban egyáltalán nem ezen a poszton futballozott. A középpályán alig akadnak védekező játékosok, fiatalokat pedig alig találni az együttesben. Szoboszlai Dominik és Sallai Roland kivételével nincs 23 év alatti játékos a csapatban. Ellenben Lovrencsics Gergő 31, Szalai Ádám és Pátkai Máté 32, míg Dzsudzsák Balázs 33 esztendős. Vagyis már nem sokáig fogják „erősíteni” a keretet.
Kérdés, hogy a márciusi pótselejtezőre képes lesz-e felrázni az Rossi a nemzeti együttest. A szokásos számolgatást nézve jelenleg úgy állunk, hogy
az első ellenfél az Izland, Bulgária, Izrael, Skócia négyesből kerül ki, és az ellene vívandó mérkőzés idegenben lesz.
De persze az is lehet, hogy ráér a pénteki sorsolás után számolgatni, abban úgyis jobbak vagyunk, mint a fociban.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
