A szombati Magyar Nemzetben megjelent egy véleménycikk, amelyet nehezen lehetne máshogy értelmezni, mint a miniszterelnöknek szánt kritikaként. A szöveget Pilhál György írta, és felidézi benne a Magyar Krónika főszerkesztőjének, Bencsik Gábornak a korábbi írását a Facebookon, amelyben a jászberényi kettős vereség okain töpreng, és arról ír, hogy egyre több embert irritál a Fidesz.
„Nincs mese, vissza kell találni a néphez, nem elég csupán újragombolni a kabátot”, írja most Pilhál, majd egy korábbi írásának idézetével folyatatja, anélkül, hogy megmondaná, ki a címzett. Ennek ellenére nem nehéz kitalálni, hogy Orbán Viktorról lehet szó.
Ezt most végre meg kell beszélnünk! […] Te is érzed: ami most közöttünk történik, már nem a régi. Amikor először találkoztunk, egymásra mosolyogtunk, és te azt mondtad: Hallgass a szívedre! És mi hallgattunk, mentünk utánad. Veled. Nem bántuk meg. Szép volt, fölemelő, még akkor is, ha olykor beleszaladtunk valami rosszba. […] A gondjainkat megosztottuk, kibeszéltük, s ha összekaptunk is néha, annak sem volt éle. Egymásért civódtunk. Akkor még őszinte voltál! […] Már nincsenek közöttünk őszinte tereferék. Egyre ritkább, hogy végighallgatsz bennünket. Ha mégis, akkor sem érdekel igazán a mi véleményünk. Teszed, amit jónak látsz. […] Kiállunk melletted, pedig igazából már csak kevesen tudják, mi van körülötted. Te tényleg úgy érzed, még minden a régi? Nem lehet, hogy tévedsz? Te megszoktál, és túlléptél rajtunk. Talán mert tudod, hogy mi itt vagyunk, a híveid maradunk, velünk bármit megtehetsz. […] Ne tedd! Legyél újra a régi, a kedves, a szerethető!
Pilhál mondanivalójának lényege, hogy a fidesz a 2002-es vereség után csodát tett a polgári körökkel, ám 2010 után elfelejtették őket. Szerinte a megoldás is az, hogy ezeket újra kellene szervezni.
Mindjárt az első kétharmad után, máról holnapra elfelejtették a polgári köröket. Már nem volt kíváncsi rájuk a politika. Kinőtte őket. Levetette, mint egy megunt ruhát. A polgár – a lelkes, csupa szív aktivista – megtette a kötelességét. A polgár mehet… Vele együtt, ahogyan Bencsik is írja, szép lassan „eltűnt az emberi hang”… Most látni csak, milyen kár.
Happy end nincs? De lehetne. Újraszervezni a polgári köröket. Igen. Újra kimenni a nép közé, megfújni a kürtöt (Lehelé ott van, épp az elveszett Jászberényben), és megtalálni hozzá azt az eltűnt hangot.
(24.hu nyomán)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
