Merkel német kancellár meglepő és fölöttébb drámai bejelentést tett a Kereszténydemokrata Unió ifjúsági szervezetének hallgatósága előtt Potsdamban.
Tőle szokatlan nyíltsággal jelentette ki, hogy a migránsok integrálására tett „multikulturális” kísérlete kudarcot vallott, ahogy fogalmazott, „végképp megbukott”. Az elmúlt négy-öt év brutális örvénylései minden elfogulatlan szemlélő számára nyilvánvalóvá tették a várható teljes kudarcot, ám arra, legalábbis eddig, senki nem igen számított, hogy a kancellár ezt ilyen egyértelműen kijelenti.
Ráadásul a párt ifjúsági szervezetének nagyszámú közönsége előtt, amelynek tagjait feltehetőleg éppen a „willkommenskultur”, vagyis a migránsok örömmel üdvözlésének legfőbb támogatóinak tekintett mindez ideáig. Valami tehát megváltozóban van, és nem árt eltöprengeni azon, hogy vajon mi lehet az alapvető oka a kancellár meglepő beismerésének.
A beismerés aligha függetleníthető attól a még inkább szokatlan nyíltságtól, amivel a német állambiztonsági szolgálat egyik magas rangú vezetője August Hanning tett közzé néhány olyan megállapítást, és amelyekkel alapvetően átírta a migrációhoz kapcsolódó politikai korrektség egész eddigi rendszerét. Hanning nem kevesebbet állít, mint azt, hogy Merkel kancellár „nemzetbiztonsági válságot” idézett elő azzal, ahogyan négy évvel ez előtt a migránsokat nemcsak, hogy beengedte, de egyenesen invitálta Németországba. A tömeges beáramlás, mondja Hanning, igen súlyos, kezelhetetlen következményekkel járt. Legalább háromszázezer migráns máig is beazonosíthatatlan, nagy számban vannak közöttük bűnözők, sőt terrorizmusban érintett személyek is. Volt olyan migráns bűnelkövető, akinél nem kevesebb, mint tizenkétféle személyazonosító okiratot találtak, hozta nyilvánosságra ezeket a sokkoló összefüggéseket a biztonsági szolgálat egyik vezetője.
Minden jel azt erősíti meg, hogy növekszik a feszültség mind a német közvéleményben, mind pedig a kormányzó CDU-ban a migráció egész kérdéskörének megítélésével kapcsolatban. Mindez persze legfeljebb azokat lepi meg, akik el is hitték a főáramlatbeli média véleményhatalmi gépezetének sugallatait arról, hogy a migránsok integrációja könnyű, és egyszerűen megoldható feladat, s hogy ehhez mind a migránsok, mind pedig a befogadó német társadalom részéről adottak a feltételek. És, hogy az egész csak technikai aktus, hisz egy modulszerűen működő világban ez azt jelenti, hogy Afrikában és/vagy Ázsiában „kihúzom”, majd valahol Európában beillesztem ezt a néhány millió fős munkaerő-modult, és minden kiválóan működik is majd.
Nos, a liberális tankönyvekben talán valóban működik is ez a mechanizmus, ám a valóság látványosan cáfolja meg ezeket az eleve hamis előfeltételezéseket. A valóság ugyanis az, hogy a migránsok döntő többsége nem tud és nem is akar munkát vállalni Németországban. A nyelvtudás és az európai munkakultúrában való minimális jártasság teljes hiánya eleve kizárja ennek elemi lehetőségét is. Ami egyre inkább kiderül az az, hogy a migránsok döntő többségét kizárólag a német állami rendszer jóléti szolgáltatásainak a gátlástalan igénybevétele vonzza, és kizárólag ennek minél intenzívebb igénybe vételét tekintik alapvető feladatuknak.
Ám ezzel a kör bezárul, hisz a globális migrációt szervező szuperstruktúrák kezdettől azt hangsúlyozzák, hogy az Afrikából és Ázsiából beáramló tömegek „áldást” jelentenek Európa számára, hiszen nélkülük az európai társadalmak elemi szinten válnának „üzemképtelenné” a demográfiai hanyatlásuk visszafordíthatatlansága miatt. Itt érdemes felidézni azt a ma már demográfiai horrornak tekinthető ENSZ tanulmányt, amely 1995 és 1998 között készült, és a Helyettesítő migráció címet viselte. Ennek a tanulmánynak a készítői evidenciaként kezelték, hogy Európa a 21. század közepéig terjedő korszakban (ami elemzésük időhorizontja) nem lesz képes helyreállítani demográfiai egyensúlyát. A folyamatosan csökkenő termékenységi mutatók következtében az aktív foglalkoztatottak és az időskorú eltartottak aránya drámaian romlik majd.
Az anyag egyértelműen megfogalmazza, hogy ha Európa nem képes „saját maga” világra hozni és testi-lelki egészségben felnevelni a jövő nemzedékét, akkor előbb vagy utóbb úgyis kénytelen lesz „importból” beszerezni azt. És, hogy a migráció egyszerűen csak ugyanennek az „importnak” a szerepét tölti be.
A számok nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy ha Európa nem változtat népesedési trendjein, ám azt szeretné, hogy 2050-ben is legalább négyszer annyian legyenek a 15 éves és 65 éves kor közötti aktív keresők, mint az időskorú eltartottak, akkor Európának csaknem egymilliárd-négyszázmillió migránst kell befogadnia. Aminek nyomán 2050-ben Európa népességének nagyjából háromnegyede a migránsokból, és azok utódaiból fog állni. Ezen belül Németországban ez az arány nyolcvan százalék felett lenne. Azt persze az ENSZ-tanulmány is megállapítja, hogy mindez nem reális jövőforgatókönyv, de tudomásul kell vennünk, hogy „matematikailag korrekt” feltételezésről van szó.
Vagyis, ha a népesedési folyamatok, és ezen belül is főként a termékenység alakulása a jövőben is ugyanazon a nyomvonalon zajlik, akkor akár ez a képtelenség is valóra válhat. És Angela Merkel „vallomása” most azt tette világossá, hogy Németország számára már egymillió migráns is megmutatta, nemhogy megoldást nem jelent ez a fajta „helyettesítés” hanem ellenkezőleg, csak súlyosbítja a helyzetet. Kérdés, hogy mi jöhet majd a „willkommende” után?
Bogár László – www.magyarhirlap.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
