A DK a „hazai kultúra egyik legnagyobb alakjá”-nak nevezte Szabó (Schlesinger) Ervint. Ligeti Dávid történész (Veritas Intézet) elfogadhatatlannak nevezte, hogy a Fővárosi Könyvtár ma is az ő nevét viseli. Ugyanakkor hozzátette: „Szabó Ervin vitathatatlanul jó könyvtáros volt. Tehetségét és szorgalmát bizonyította, hogy 34 évesen nevezték ki a Fővárosi Könyvtár élére, és rendkívül sokat tett az intézményért, amely érdemeit objektív módon el kell ismerni.” Mindezt annak ellenére állítja Ligeti, hogy megállapítja: Szabó Ervin „aktívan támogatta Tisza István miniszterelnök meggyilkolásának tervét”.
Hogy mitől volt „jó könyvtáros”, az azonban megér egy kis kutakodást. Tekintsünk el most attól, hogy a könyvtár már 1919-ben felvette a nevét a „dicsőséges Tanácsköztársaság” alatt. Nézzük inkább, milyen volt mint könyvtáros addig is! Segítségül talán elég elővennünk a feledés homályából Bangha Béla jezsuita szerzetes egyik írását (A Fővárosi Könyvtár és a radikalizmus. Magyar Kultúra, 1913, 106-110. old.). Ebben így fogalmaz már az elején:
„Szabó Ervin (Schlesinger Ármin) a Világnak és a Huszadik Századnak [vezető szabadkőműves szellemű orgánumok – Ifj. T. L.] rendes munkatársa, ami az elfoglaltságát magában véve is mindennél jobban dokumentálja. Szabó tehetséges és állítólag ambiciózus könyvtáros, ami egy könyvtárigazgatónál határozottan elismerésre méltó kellék, de ez a jó tulajdonsága eltörpül azon egyoldalú pártérdekeltség mellett, mely egész működésén, mint egy vörös fonál, végighúzódik.”
(Bangha Béla: Harc a keresztény Magyarországért. Bangha Béla SJ Összegyűjtött Munkái, XXVI..köt. Budapest, 1941. Szent István Társulat-Stephaneum Nyomda Rt..34. old.)
Mit ért Bangha „egyoldalú pártérdekeltség”-en? Azt, hogy a Szabó-Sclesinger „vezetése alatt a főváros pénzén fenntartott Fővárosi Könyvtár a legagresszívebb vallásellenes propaganda arzenáljává lett”. (U. ott)
Példákat is sorol erre. A szabadkőműves, szociáldemokrata vagy kommunista lapok szinte hiánytalanul megtalálhatók az általa vezetett bibliotéka polcain, viszont a kifejezetten katolikus lapok s kiadványok elvétve. Ellenben a köztudottan szociáldemokrata „Népszava” kiadóhivatalának könyvei szinte hiánytalanul ott vannak. (35-36. old.) Például az 1911 szeptemberében beszerzett munkák katalógusában „Vallás és egyház” címszó alatt többek között olyan mű is szerepel, mint Binet-Sangié „La folie de Jésus” (Jézus őrültsége). Bangha írja róla:
„Egy megháborodott elme lehetetlen ízléstelenkedése, mely két kötetben „bizonyítja” Jézus elmebeli terheltségét, tébolyát, „ideáit, delíriumát, hallucinációit”. Tudományos teológiai körökben, ahol pedig az ellenséges irodalmat is figyelemmel szokás kísérni, erről a „műről” tudomást sem vett senki.” (36. old.)
Arról is beszámol Bangha, hogy amikor megkérdezte a könyvtár egyik alkalmazottját, miért nincsenek polcaikon komoly katolikus teológiai művek, azt a választ kapta, hogy erről Szabó Ervin dönt (38. old.).
Száz szónak is egy a vége: mindezekből is látható, hogy Szabó (Schlesinger) Ervin a legkártékonyabb értelmiségiek egyike volt. Csak halkan kérdeznők ugyanakkor, hogy a Fidesz a nagy garral hirdetett kultúravédelmi harcai során hány órát, vagy akár csak hány percet áldozott arra, hogy a könyvtár névtábláját valóban keresztény ember nevére cserélje fel?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
